Találmányok leirása, 1892
Tömlőkapcsolás.
На е kapcsolást nagyobb méretben alkalmazzuk, csukása s nyitása aránylag nagyobb erőre szorul, hogy a kulcsolok hirtelen meredekségök mellett a nagy rugalmas karikák jelentékeny rugékonyságát leküzdjék. Hogy az ily esetekben is a csukás s nyitás lehetőleg megkönnyíttessék, egy marokba két vagy több kulcsolófölületet kötünk együvé lassanként emelkedő s s (4. ábra) zárólappá, mely módosítás egyébként kisebb kapcsolásokra is alkalmazható. A kapcsolás csukására s zárvatartására szükséges rúgóerőt a rugalmas R karika fejti ki, mely egyszersmind a kapcsolás belterét is elzárja. E karika а В kapcsoló-fej belsejébe van illesztve, a hol a fej belső köredékén (1. s 5. ábra), illetve az M fémgyűrű (6. ábra) külső köredékén levő r, illetve r1 koszorú vagy saját kúpos alakja (7. ábra) köti meg. Ha a karika nyomásnak kitett oldalában e bevágás van alkalmazva, az csak fokozza a karika szorosító hatását. Ha e bevágást a köredéken kívül és belül is alkal56 mazzuk, a karika használhatósága megkétszeresedik s az ily karikákkal ellátott kapcsolás (5. ábra) nyomó- s szívókapcsolásnak egyaránt használható. Az M fémgyűrű, mely a rugalmas R karika befelé nyomását külső nyomással megakadályozza, a helyett, hogy kiszedhető, helyhöz kötött is lehet s a fej belsejében folytatása a kapcsoló-csömbőknek (6. ábra), mikor is gyöngéden kúpalakú rugékony karikát, mely eshetőleg sekélyes bevágású lehet, szorítunk az M fémgyűrű s a fejfal közzé (egyszerűsítés kedvéért az 5. s 6. ábrában a C markok nincsenek megrajzolva). Mindegyik kapcsolórész a 8. ábra példájára m-nél védgyűrűvel is el lehet látva, mely egyrészt a kampókat netáni sérülések ellen óvja, másrészt pedig a kapcsolás esetleges maganyílását, különösen szívótömlőknél munka közben megakadályozza, a mennyiben a zárómarkokat elfoglalt állásukban rögzíti. A kapcsolás csukásakor s nyitásakor a védő- gyűrűt kissé visszacsavarjuk, úgy, hogy a kampók egymás fölé nyúlhassanak s csak ekkor húzzuk meg a kapcsolás fején. A tömlőt a kapcsolódarabra a rendes módon erősítjük meg, vagyis a kapcsolócsömbőkre dróttal vagy kötőfonállal erősítjük rá (1. ábra). A megkötés e módjában az a jó, hogy a kötés erős s biztos, hogy jól végezve nagy nyomásnál is tömött, hogy a kapcsolás csukásában, nyitásában nem akadály s súlyát valami nagyon nem növeli, hogy a tömlő ily kötéstől csöppet sem szenved. E kötésnek azonban vannak rossz oldalai is, nevezetesen : a tömlő keresztmetszetét a tömlő-csömbők elszűkíti, a tűzszínhelyén sok időbe telik végzése s a munkástól bizonyos gyakorlatot követel. A fölsorolt rosszat mellőzni, de a nevezett jókat biztosítani czélja az alábbiakban leírt készüléknek (7. ábra). Az A kapcsoló-
