Találmányok leirása, 1892
Víztisztítós derítő-készülékek.
A fölszálló vízbe az oldandó anyagot, marókalit vagy ilyest az F cső juttatja, mely az A edény bélfalához van erősítve s fölül tölcséres. Az F-bői az anyag lassan alászáll a C csövekbe vagy a D kamarákba, a hol az átömlő vízben föloldul. Ily módon a víz, mely a magába szedendő anyagot több megosztott árban járja be, egyenletesen s tökéletesen télül meg. Minthogy a fölső nagyobb A edényben a víz sebessége kisebb, mint a C csövekben, illetve D kamarákban, ennélfogva az oldandó anyagnak mechanikailag vele ragadott részei az A edényben alászállanak s ismét a C csövekbe vagy D kamrákba kerülnek, hogy a sebesebben sodródó víz újból megjárja s föloldja őket. A magát megszedett víz fölül az A edényből а К csörgőn kicsordul. A víz útját az i. s 3. ábrákban nyilak jelölik ; az oldandó anyagnak a víztől elragadott részei ellenkező irányban keringenek az A s В edényekben s a velők kapcsolatos csövekben. А В edény aljában Átcsap van (1. s 3. ábra), melyet csak időnkint kell megnyitni, hogy a készülékben képződő s i?-ben meggyűlő iszap rajta elfolyjon. Ez iszap részint az oldandó anyagba kevert idegen álladékokból áll, részint a víz megszedése alatt képződő szénsavas mészből, szénsavas magnéziumból Sytb. Az ezen telítő-készülékben előálló oldatot a bevezetésben említett másik készülékbe eresztjük, hogy itt a tisztítandó vízben eloszolva levő anyagok lehiggasztassanak. E második készüléket az 5—8. ábrák két módosításban mutatják be. Az 5 — 6. ábrák hosszanti- s keresztmetszetei az egyik szerkezetnek, a 7—8. ábrák hasonló metszetei a módosításnak. A tisztító-készülék áll az a edényből, melynek alsó részei elszűkülnek s kúpalakúlag mennek össze a közép felé. Az a edénybe középlőleg beereszkedő b csövön befoly a tisztítandó víz elkeverten a másik készülék marómeszes, marónatronos vagy szódás oldatával. A mint a keverék a b cső alsó végére ér, fölszáll a nyilak irányában. Hogy pedig a víz az oldattal jól elkeveredjék s benne egyenletesen eloszoljék, a b cső tövében több c koszorú van egymás fölé sorakoztatva, melyek mindegyike számosabb hajlított, fintoros, részben egymást födő lapátokból van összeállítva. A koszorúk alakja lehet kúpos (5. ábra) vagy hengeres, illetve prizmás (7. ábra). A koszorúk, úgyszintén a lapátok száma bennök lehet tetszőleges. Minden koszorú lapátai a rákövetkezőivel vagy előzőivel szemben ellentétesen van állítva, úgy, hogy a lapátok közé hatoló víznek, midőn az egyik koszorú lapátaiból a másikba megy át, mindannyiszor irányt kell változtatnia, mint ezt a nyilak jelölik. Az oldattal kevert vízből részint a koszorún át való mentében, részint az edénybe fölszálltában elkülönülnek a szennyedtségek s a hajlott lapátokon leszállnak az edény elszűkített részébe, a honnan a meggyűlt üledék időnkint a h csapon lecsapolható. A víz, miután az a edényben fölül alkalmazott faforgácsból való / szűrőn átszíírenkedett, mely a legfinomabb idegen részeket is visszafogja, teljesen tiszta állapotban a g csövön ömlik ki. A leírt két készülék, a telítőkészülék s a tisztítókészülék olykép egyesíthetők, mint azt a 9. s Ю. ábrák hosszanti- s keresztmetszetben szemléltetik. Ez esetben az i telítőedény az / tisztítóedénybe van illesztve. A rövid m csövön s több abból kiágazó, aláfelé _52 9. ábra.
