Találmányok leirása, 1892
Emelkedő sarokpántok igazítója.
annyival tolódhassák el, a mennyire az f csőrésznek az F hüvelybe való benyomulása vagy abból való kihúzása következtében keletkező mozgás ezt szükségessé teszi. Mikor az L vezetődarab a 3. ábrabeli állásból átlendül a 2. ábrabeli állásba, az azon levő z csap természetesen ívalakban lefelé mozog, úgy hogy a szívalakű gs csúszódarab lassankint a 2. ábrabeli állásba jut el. A q súlyemeltyűnek g* csúszógörgője ettől kénytelen a szívalakú q3 csúszódarab öbléből jobb belső szélén fölfelé csúszni, míg a jobb szívág legmagasabb pontját elérte, mely mozzanatot a 2. ábra tűnteti föl s azt is, hogy a q súlyemeltyűt a G ellensúly megemelte. Midőn a szívalakú g3 csúszódarab a rá következő pillanatban még valamennyire balra lendül, akkor a gl csúszócsörgő a gs csúszódarab jobboldali külső szélén lefelé csúszik, mire az összes rudazat hathatósan balra nyomódik s a ff váltónyelv szilárdan megfekszi az A fősínt. A g3 szívrész s q emeltyű e végállását a 4. ábra tűnteti föl. Szembeötlő, hogy, ha a balról zárt váltót a vezetékek s rudazatok rendes állásában váltja át a nyomkarima, ugyanazon mozgások mennek végbe, csakhogy megfordított sorrendben s mozgásirányban. Az f csőrész az F hüvelyből kitolódik, a h vezetődarab pedig a szívalakú g3 csúszódarabbal balról jobbra lendül. A q súlyemeltyűre nézve a hatás ugyanaz marad, csakhogy a g* görgő csúszása a gz szívdarab nem jobb, hanem bal ágán megy végbe. A váltónak kerék okozta átváltása esetén а К rúd mozgását az о rúdnak ugyan oly irányban kell követnie, a mitől az o2 illentőemeltyű is átáll, a mi a központban azonnal észrevehetővé válik. E szerint az átváltás jelződik. Az átváltott váltó visszaállítása a rendes állásba kézzel történik, miután a q súlyemeltyűt megemeltük. 42 Emelkedő sarokpántok igazítója. Föltaláló : Mádler Br. Berlinben. A szab. kelt 1892 nov. 30. XXV. 4022. A. Az emelkedő sarokpántos csappongóajtóknál szükség van oly készülékre, mely a két rézsútos csúszólap megfelelő egybeigazítását tegye lehetővé, ha az ajtók hosszabb használat után az egyik csúszólap bekövetkezett megkopása miatt már nem maradnak egy irányban. A találmány szerint a sarkot fölül környékező b hüvely e végből elfordíthatóvá s a kellő állásba megerősíthetővé van téve. Az ábrákban az alsó a hüvely a vaczokban rendületlenül meg van erősítve, míg a fölső b hüvely c karral össze van kötve, a mely az ajtó alsó szegélyének egy rovatékába van eresztve s c1 fölhajlított részével az ajtó hátsó részének fekszik. Eme c A karral a fölső b hüvely kissé fordítható. A fölhajlított cx részben d hasadék van, mely igazítás alkalmával az e sróf alatt eltolódik. Az e srót meghúzásával e szerint a c c1 kar s tehát a b hüvely is a kívánt állásba igazítható A c c1 kar egy ponton sem áll ki az ajtófelületen sár1 rész belső felülete, valamint az ajtóra alkalmazott ezen vezetékdarab számára beeresztett csúszófelület központos hengerfölületeket képeznek az f forgósarok közös tengelye körül.
