Találmányok leirása, 1892
Eljárás s szerkezet hevenyfolyós fém keverése s egyszerűsítésére.
lyukak vannak srófok beillesztésére, melyek megakadályozzák a szádló forgását, mikor a h srófházat meghúzzuk. Az 5. s 6. ábrákban a födő alsó fele i peczekkel s i1 tövisekkel van ellátva hasonló czélból. Midőn a hordót ily szádlóval el akarjuk látni, nem működő állapotban eresztjük (2. ábra) a szádba, mire arra való kulccsal a h srófot meghúzzuk. Ennek következtén a c peczek megemelődik, mely erre az f ellenlappal a d gummikorongot összenyomja, mikor is ez a 3. ábrabeli alakot ölti s ily módon a szádat rendkívül biztosan elfojtja. Ha a h srófot a kulccsal az előbbi fordítással ellentett irányban fordítjuk, a c peczek alászáll, a d gummilapok eredeti alakjukat öltik föl s a szádló anélkül, hogy sérülés esett volna rajta, a hordóból eltávolítható. Hogy illetéktelen kéz a hordót meg ne nyithassa, a födél nyílásába ólomjegyet eresztünk, úgy, hogy hívatlan ki nem bonthatja a h srófházat. A 7—10. ábrákban a peczek felső részén jobbra menő, alsó részén balra menő tekerűletek vannak; alsó részével a peczek az f ellenlapba fogódzik. A peczek fejébe vannak itt alkalmazva a h1 /г2 kulcsfuratok és itt elmarad a h srófház, mert a c peczek maga fogódzik az a tokba. Mikor tehát a peczket a kulccsal fordítjuk, a gummikorong két irányból is összenyomúl fölülről s alulról egyaránt. A 11. s 12. ábrákban a fojtós szorosítás úgy áll be, ha a fogantyús к srófházat fordítjuk. A d gummikorong az l csőre van húzva s ellenlapja az l1 srófház. A csaptokban a c peczken levő gummikorong térfogatára nézve úgy van megszabva, hogy a c peczek egy negyedrésznyi fordítása a csapot elzárja, de egyúttal a gummikorongot annyira összenyomja, hogy szorosan megfekszi a csaptokat s szorosításával megakadályozza, hogy a csapból még folyadék csöpögjön. A 13., 14. s 15. ábrákban a szorosítás, illetve a gummikorong összenyomása részint fölülről aláfelé, részint alulról fölfelé történik, mert ez esetben a peczek felső részében balramenő s alsó részében jobbra menő tekerületekkel van ellátva. A 16. s 17. ábrákban látható csapkúpok egymástól abban külömböznek, hogy az egyikben a sróftekerület az ellenlapban, a másikban a kúp lábában van. Eljárás s szerkezet hevenyfolyós fém keverése s egyszerűsítésére. Föltaláló: Mannesmann R. Berlinben. A szab. kelt 1891. decz. 2. XXV. 3461. R. Arra nézve, hogy hevenyfolyós fémnek egyneműség adassák, azt javasolták, hogy a fém mechanikai kavaró készülékkel kavartassék, hogy így az összes részek bensőleg elkeverődjenek. Az ily kavarok azonban, ha ugyan egyáltalán alkalmazhatók, hatásukban tökéletlenek. A találmányszerinti eljárásban a folyós fürdő magától kavarodik azzal, hogy a fürdő egy részét egy csatornán, csövön vagy egyáltalán nyíláson a fürdőül szolgáló kemenczéből (konverterből, öntőserpenyőből s ilyféléből) elfolyatjuk s e részt ismét visszatereljük a fürdőbe. Ily módon a fürdőben áramlás keletkezik, mely azzal jár, hogy a fürdő részei bensőleg elkeverődnek egymással s végűi egynemű masszává lesznek. Ez eljárással pótlékokat is egyenletesen oszthatunk el az ömledvényben. Ez az elfolyatás s visszaterelés különböző módon történhet. Az I. ábrában az A olvasztókemencze oldalas csatorna révén a k térrel van összekötve akként, hogy amazon az olvadt fém ebbe térhet. А к tér levegő- s gázállatón el 22
