Találmányok leirása, 1892
Zománczos vas főzőedények fenekének megújítása.
3 mentén, a 2. ábra hosszanti metszete a kemenczének, a 3. ábra vízszintes metszete a 2. ábra CD vonala mentén, a 4. ábra a födő fölülről nézve, az 5. ábra a kemencze külseje, a 6. s 7. ábrák a lángcső szerkezetét mutatják, melyben a gáz a levegővel elkeveredik s erős hevet fejleszt ; a 6. ábra a hosszanti metszet, a 7. ábra metszet amannak EF vonala mentén. A kemencze áll a tűzálló kövekkel béllelt külső hengeres c falazatból s a szintén kifalazott belső C pléhköpüből, mely a tűzgóczot fogja körül s magába fogadja a zománczozandó edényt.. A külső c s a belső C fal közé w fenekű b pléhpalást van illesztve, i. ábra. melynek beillesztésével az a és n két körkörös levegőcsatorna képződik, melyekben a levegő meghevül, hogy a gázláng belterjessé váljék. A kemencze aljában van az égéstermékeket elvezető k cső, fölül az E födő s a C köpün belül а В lángzókarika, mely a levegő s a világító gáz keverékét fogadja magába s a lángzóhoz bocsátja. A C köpü belsejét az a levegőscsatornától elzárja az F karika, mely négyszögű о nyílásokkal van ellátva. Ezeken a C köpüből felszálló égéstermékek legelőbb az a térközbe áradnak s ebben az n körtérbe tóduló levegőt nagy fokra fölhevítik, mig az égésgázok végül a k csövön nyíl irányban kitakarodnak. A leírt kemenczének használati módja ez: a G edény a C pléhköpüben szabadon
