Találmányok leirása, 1892
Szalmaemelőgép föligazító-készűléke.
95 vagy más likacsos anyag bevonatával ellátni, a kalap kiformálása előtt. A rostanyag ekkor a helyett, hogy közetlenfil a kaptára rakodnék, a bevonatra ülepedik. Ennek az a következménye, hogy nemcsak a víz elszivódása megy rendesebben végbe, hanem a kalapposztójának vastagsága is egyenletesebb lesz, azonkívül az így megformált kalap kezelése is könyebbé váli^, mert könyebben szedhető le a kaptáról s könnyen is helyezhető a sajtóba, a melyben elég merevséget ölt, úgy hogy a bevonat a kalapból kivehető. Ezután még többszörösen meg kell sajtolni, az anyag szilárdságának fokozására. Sajtolás után a kalapot megszárítjuk s a szokásos módon tovább kikészítjük, mikor ugyanis vagy megtartjuk aljnak s valami finom anyaggal borítjuk vagy pedig magában készítjük ki. Ha e kalapoknak remezkalapot kell mutatniok, ugyan úgy bánunk el velők vagyis meghorzsoljuk fövényes vagy üvegespapirossal vagy pedig egyszerűen megkeféljük s megvasaljuk. Ily módon közönséges nemezkalaphoz teljesen hasonló rendkívüli könnyű kalap áll elő. Senyvesztéssel s festéssel a kalapnak minden kívánt szint adhatunk. Ha gyantát vagy sellackot adunk a rostanyaghoz, a kalapnak minden kívánt merevséget adhatunk, elég azonban e czélra a sellackoldatot a kalapra kefélni a míg nedves vagy mindjárt a szárítás útán. A sellacktól a kalapok vízállókká is lesznek. A kalapkarima hajlítása s alakítása a gyártás különböző szakán történhet, mégis legczélszerűbb ezt a sajtolás után s miután a kalapok részben már szárazak végezni. Ha a faanyagot megfelelő mennyiségű szőrrel, selyemmel, gyapjúval stb. elkeverjük, oly kalapok állnak elő, melyek a nemezkalaphoz a csalódásig hasonlók, mert a hozzáadott szőrféleség a kalap fölszinét bolyhossá teszi. Szalmaemelőgép föligazító-készűléke. Föltaláló: Eckert-féle mezőgazd. gépgyár Berlinben. A szab. kelt 1892 febr. 27 XXVI. 383. Lr. A szalma emelők föligazítására rendesen ívalakú fogasrudakat használtak. Ez azonban nem bizonyult be gyakorlatiasnak. A találmány szerinti szerkezetben a föligazítás két gyámolpár közbenjöttével történik, melyek egyike helytálló, másiké forgató. A két forgólag ágyazott gyámolba, melyek szabad végükkel az emelőkeretet gyámolítják, a helytálló gyámolokon eljáró lánczok vagy kötelek fogódznak. A helytálló gyámolok nem igen magasak, úgy hogy az emelőkeret föligazíttatván rajtuk túl emelkedik, mihez képest a lánczok a keret bizonyos állásában a helytálló gyámolókat elhagyják s innen túl a forgó gyámolókra hatnak. A helytálló s forgó gyámolók e kapcsolatával azt érjük el, hogy egyrészt a“ keret mélyebb állásában a forgó gyámolókat a lánczok tehertelenítik s hogy
