Találmányok leirása, 1891
Kaucsukból s rostanyagból való kocsifék.
63 melyek elseje a d' tengely végét veszi magába, mig a másik az e< üreges tengelyt hordozza. E két kanyargó ellentett irányú forgását eszközlő szerkezet a következő : a d' tengelyre s az üreges e< tengelyre a gép jobb oldalán (l.ábra) két F s G egyenlő átmérőjű fogaskerék van ráékelve ; ъ köztük levő térköz valamivel nagyobb szélességüknél. A G kerék a H Н» kettős hajtó külső H felébe fogódzik; e kettőshajtó a h ellentengelyre van ékelve, mely az állványon megy végig s másik végében К fogaskereket viseli. Ugyanezen hajtó másik H« fele az I /* kettőshajtó / külső felébe akaszkodik, a mely az állványban megerősített i csapban szabadon foroghat. Az I I« hajtó másik I» fele az F kerékbe fogódzik. Az F és G kerekeket tehát а К kerék működteti s ellentett irányban forognak. А К kerék hajtását L hajtótól veszi, a mely az állvány N N> csapágyaiban forgó M M tengelyre van ráékelve. E tengely bal végében (1. ábra) három egyenlő О P Q szíjas korong van, melyek közül a középső P a tengelyre rá van ékelve ; a másik kettő binog s rájuk járnak az ugyanazon motortól vagy ugyanazon erőközlőtől jövő szíjjak, melyek egyike egyenesen, másika keresztezve vagy más módon van alkalmazva, hogy a forgást ellentett irányban áthárítsa. Ha az ismert eszközök egyikével a szíjak egyikét vagy másikát a helytálló P korongra toljuk, ez által a gép tetszőleg egyik vagy másik irányban forog. Nyilván való, hogy a szíjaskorongok s kanyargók közti sebesség arányát a hajtókerekek s hajtők átmérőjének vagy azok számának módosításával meg lehet változtatni, pl. úgy, hogy az L К áthárítást elhagyjuk, miáltal az M tengely a h tengely hosszabbodásába esik, vagy úgy, hogy más hajtókát iktatunk a két tengely közé. Ha a mozgást nem szíjaskorongok hárítják át, akkor az О P Q korongok elmaradnak s akkor mechanikai vagy állati erő közvetetlenül hajtják a gyúrógép tengelyét. Kaucsukból s rostanyagból való kocsifék. Föltaláló: Michelin s társa Clermonti-Ferrandban. A szab. kelt 1891. jan. 30. XXV. 242. B. A fém- s fafékek nyikorgók, tapadásuk gyönge s lökődés-okozók, a melyek a kocsinak s kerekeinek ártalmas. A kaucsukfékek ugyan zajtalanok, nagy is a tapadásuk, de nem igen tartósak. A találmány szerint a fék ugyan kaucsukból vagy pótlószeréből készül, a mely azonban szövedékkel vagy rostos anyaggal van elkeverve. Ennek a foszlás s elszakadás ellen nagy az ellenállása s kísérletek tanúsága szerint 5 — 30-szor hosszabb ideig tart el a kaucsuknál. A szövedék a legkülönbözőbb lehet s minden módon alkalmazható ; a szövedék pl. úgy illeszthető a kallósukba, hogy a fék keskeny vagy széles oldalába kerül, vagy kötél módjára burkolhatja stb. A következő példa magyarázza meg a készítésben követendő eljárást: kaucsukkal borított vagy megivódott szövetfélét szalagokká szabdalunk, melyek szélessége az alakítandó léktuskó magasságával egy. Jó a szövetet úgy vágni, hogy mellékfonala s bélfonala rézsutosan legyen átmetszve. E szalagokat oly módon rakjuk egymásra, hogy a kívánt szélességű s hosszú tuskó alakuljon ki belőle. Sikeresnek bizonyult, hogy a szövet éle, mint a könyv lapjainak metszete, képezze a munkáló részt. Jobb azonban, hogy a fonalak ne legyenek egyközűek a munkáló oldallal, mert különben egyik a másik után könnyen kiszakadhat. Ennek elkerülésére a fonalak szintén rézsut metszendők. A helyett, hogy a kaucsukkal borított szövetszalagokat egymásra rakjuk, járhatunk el úgy is, hogy szövetrétegeket s kaucsukrétegeket egymással váltakoztatunk. De nemcsak szövedék, hanem zsinórok, fonadékok stb. is használhatók a találmánybeli czélra s állhatnak növényi, állati
