Találmányok leirása, 1891
Hajtószíjak tapasztója.
söpredéket kézitaligákon hordják össze, mely esetben ezek egyenesen kiürithetök (3. ábra) a gyüjtőszekrénybe s fölöslegessé válik a belapátolás. A D födő lehet ponyva, lehet hullámospléh. A p kengyel arra való, hogy ütközőül szolgáljon a caissonok visszatolásakor. Az érintkező pontjaikon domború b b‘ kengyelek az n foglalószeggel azt a csatlást képezik, mely az egy vonattá összesorakoztatott szekrényeknek lehetővé teszi az egyenetlen talajon való járást. A h kampókra erősített g lánczok megakadályozzák a caissonok ingadozását. А IV a tulajdonképi vontatókocsi а В csatlókarral, a mely egyszersmind a kapcsolt, mindig előrehajoló caissonok támaszul szolgál. E kar úgy, mint a b s b‘ kengyelek, a kapcsolás helyén domború. A 3. ábra nagyobb tömegek szállítására szánt hosszabb gyüjtőszekrény, mely R‘ kisebb görgőkön jár, s a 4. ábra a hozzávaló W' vontatókocsi. Itt a C3 caison lényegében hasonló a fönebbiekhez. A csatlókészülék itt fölösleges ; a szekrény czélszerűségből elől el van kerekítve. A G példakép mutatja, hogyan buktatható belé a kézitaliga tartalma. A IV' szállítókocsi áll a T‘ bordázatból, melyre alul ó' S szögvasak vannak alkalmazva két lecsukható S' S‘ rakósínnel, melyeket ha föl vannak csappantva a két Z kengyel tart meg állásukban s melyek egyúttal a kocsi hátsó zárását képezik. A caissonnak a kocsira való fölrakása (fölhuzása) történhet a k kéziforgatyúval s kötéllel vagy a K‘ láncczal vagy az előállvány révén lóvontatással, a H kampóval s kötéllel vagy а К láncczal. A 4. ábrabeli előállvány el is maradhat. A készülék czélszerűen ekkép alkalmazandó: a kis szekrényeket az utczasöprők csapatja (3—4 ember) söprés közben magával viszi, s a söpredéket lapáttal belapátolja a hátul zárt szekrénybe. Ha a körülmények olyanok, hogy kézitaligával kell a szekrényhez vinni, akkor ennek hátfala leeresztendő, melyre a taliga fölgörög s lapátolás nélkül egyszerűen kiürítendő. A megtelt caissonok a ponyvafödéllel lezáratnak s várják mig a W szállítókocsi értük jön, mely egyúttal az üres szekrényeket is magával hozza; a teli szekrények akkor vonattá állíttatnak össze s a szállítókocsi mögé fogva, a rakodóhelyre vitetnek. A nagyobb caissonok (3. ábra) ott alkalmazandók, hol a kisebbeket nem lehet használni, vagy a hol a szemét nagyobb tömegben van jelen. 53 2. ábra. Hajtószíjak tapasztója. Föltaláló: Löchert К. Berlinben. A szab. kelt 1891. jan. 23. XXV. 238. W. A hajtószíjak végeinek összefoglalására jelenleg vas szíj kötőket használnak, mig a találmány szerint összetapasztatnak. E tapasz készítése czéljából megáztatunk 5 kg. kölni enyvet táblákban 8 — 10 órán át hideg vízben, aztán vízfürdőben folytonos kavarás közben addig főzzük, mig teljesen megderül s a megszivott viz egészen elgőzölgött; ezután 33Д liter eleve fölforralt eczetszeszt töltünk belé s jól megzurboljuk. Ebbe még folytonos kavarás közben beléteszünk 5 gramm porított timsót, V® liter terpentinszeszt, 96°/o szeszben föloldott 20 gramm sellakkot és */10 liter forró eczetszeszben oldott i gramm chromsavas kálit, mire az egészet még egy óra hosszat folytonos kavarás közben főzzük. Hogy pedig az elegy a szíjhoz hasonló szint öltsön, még arra való festéket is keverhetni belé. Az elegy meghűlése után kocsonyaszerű. A szíjnak összefoglalandó végeit gyalulással hosszant meghegyesítjük, úgy hogy ha egymásra illesztetnek a szíj vastagságában megmaradnak, mire e végeket a meleggel folvóssá tett eleggyel bekenjük, egymásra tesszük s két falap közt enyveszte к közt öt
