Találmányok leirása, 1891

Izzógázlámpákon tett újítás.

•31t súlya előre huzza s a g gyámolyok ismét visszahúzzák, a féktuskók pedig a kerekektől elemelődnek, mint az önható működés megszűnésekor. Ha a kocsiülésben ülők akarják használni a féket, az eljárás ugyanaz azzal a különbséggel, hogy itt az r csigát az r1 szijjal kell meghúzni, a mely csigáról a huzó hatás a többi részekre terjed ki. A fékezést mindkét esetben a kocsis vagy a kocsiban ülők a z kilincs fölhuzásával szün­tethetik meg. Szijak helyett más anyagot is alkalmazhatni a húzásra. Izzógázlámpákon tett újítás. Föltaláló : Selten J. Berlinben. — A szab. kelt 1890. decz. 80. XXIV. 3.895. W. Az izzógázlámpáknál, melyeknél izzótestül (dr.Auer-féle izzótest) salétromsavas fém­oxid oldattal megivódott gyapottszövedék szolgál, az izzótestet mindig finom platina­dróttal kell tartójára erősíteni. Platinát azért kell használni, mert minden más fémet a salétromsavas fémoxid csakhamar elpusztít s mert semmi más fém még csak megközelítőleg sem bir ellenállani hosszabb ideig a Bunzen-lángzó nagy hevének. Már pedig a platinadrót költ­ségessé teszi az Auer-féle izzótestet s azért is kívánatos volt, bár sikerülne olcsóbb termékkel helyettesíteni. A találmány ilyen beválló helyettesítő, mely tiszta, vagy növényi ros­tokkal kevert azbesztszálakból áll. Ily növényi rostok lehetnek a gyapotnak kendernek, lennek vagy más növénynek a rostja. Elég belőlük 10°/o-nyi pótlás, hogy az azbesztszálaknak a kellő­nél is nagyobb legyen a tartósságuk. A szálak még vízüveg­­oldattal is megnedvesíthetők, hogy egyrészt még tartósabbakká tétessenek, másrészt, hogy kevéssel az izzótest elhamvaso­­dása után a fehérizzás állapotban elég rugalmasak legyenek arra, hogy az izzótestet, ha az elhamvasodása közben féretoló­­dott, kissé meg lehessen igazítani. Hogy az azbesztszálak az izzótestnek a tartóhoz való kapcsolására, miként használandók föl, mutatják az ábrák. Az 1. s 2. ábrák oldalról tüntetik föl az izzótestnek a fölül gyűrűben végződő tartóhoz való kötését. A 3. ábra fölül­ről nézve mutatja ezt. A nyers gyapott-izzótest fölső lehajtott szélébe két, vagy mint a 4-dik, illetőleg 5. ábrában látni, három, illetve négy a szál is van behúzva s végeik arányosan vannak a b tartó gyűrűje körré fonva s csomózással kötve. Az oly tartóknál, melyeknek fölső vége csupán vízszintes karba van hajtva (6. ábra) az e gyapott-izzótest fölső széle czél­­szerűségből egyes azbesztszálak befűzésével van erősebbé téve. Ezután ezen gyűrűt képező fonálra arányosan elosztva, három-négy a azbesztfonalat erősítünk meg. E fonalak fölső végét rövid csomóba kötjük s erre a vízszintes d kar körré csavargatjuk, úgy hogy az izzótest fölfüggesztésénél a tartó fölső része számára, a mely a Bunzen-lángzó hevének leginkább ki van téve, egyszersmind azbesztből való óvóhüvelyt létesítünk s ekkép az izzótesttartót szintén megóvjuk a tönkremenéstől. A gyűrűben végződő tartónál (5. ábra) e gyűrű szintén megövezhető az azbeszt­szálak végével oltalmuk Ennek annyiban van gyakorlati jelentősége, a mennyiben az izzótestet bizonyos időközökben meg kell újítani s ugyanazon izzótesttartó e szerint több­szörösen használható, mig az eddigi módnál a platinadrót is annyira szenvedett, hogy minden új izzótesthez új tartót is kellett a lámpába függeszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents