Találmányok leirása, 1891
Szánkók fékkészüléke.
vannak alkalmazva, t. 1. a csapágy mindkét végében. Az üregek, a melyekben a golyók forognak, felében a tengely körül alkalmazott a n1 illesztékkarikákból s felében a kerékperselyek végeiben srófolt b b' fenekekből alakulnak ki. Hogy szenny ne hatolhasson be a golyókhoz a b1 belső fenékre c gyűrű van rásrófolva s a külső ^-re d szelencze. A golyók következőleg rakandók be: levétetvén a kerék, az a' belső illesztékkarika üregébe annyi golyót rakunk be, a mennyit a térköz megenged. Erre a kereket visszahelyezzük s a golyókat a külső b fenék üregébe rakjuk, mire a külső a illesztékkarikát ráigazítjuk, a srófházat a tengely végére rácsavarjuk, úgyszintén a d szelenczét is. A kerék s a tengely közt térköz van, úgy, hogy a kerék a tengellyel csak az üregében levő golyókkal érintkezik. Midőn a kerék forog, tehát keringenek a golyók minden csúszó súrlódás nélkül, mert ez csak görgő lehet, a mely tudvalevőleg oly kevés ellenállással jár, hogy a kenés fölöslegessé válik. Szánkók fékkészüléke. Föltaláló : Steiner S. Bécsben. A szab. kelt 1890. decz. 30. XXIV. 3.837. L. Szánkók fékezésére s farolásuk megakadályozására szolgál a találmánybeli készülék, mely abban áll, hogy a szánkó oldalfalaiba oldalt karok vagy ötlők forgólag vannak elhelyezve 1 ábra. s egy emeltyűszerkezettel akkép vannak összekötve, hogy ennek működtetésére akár a fékezés czéljából, akár a farolás megakadályoztatása végett egyidejűleg beötlenek a hóba vagy talajba. Az 1. s 2. ábra a készüléket függőleges metszetben mutatják fékezetlenül s fékezve. A 3. ábra felül való nézete. Mint ezekből kitetszik, a szán a oldalfáira a b fékkarok vagy ötlők megfelelő számban a c c... pontok körül forgékonyan vannak alkalmazva, melyek alsó vége jó ha ékalakú, hogy a talajba való ötlés megkönnyítessék. E karok a d pontokon csuklószerűleg az f sínekre vannak erősítve, melyeket a g szegülök alkalmas módon a szánkó alakjához képest egy keretté kötnek össze. E sínek egyikére /z-nál az i terelőrúd van állógathatólag megerősítve, a mely a fékemeltyű l orsójára ráhúzott k vezetékre csuklósán van összekötve. A forgatyúval vagy kézikerékkel működtetett orsón levő állogatható m ütköző az i terelőrúd mozgásának vet határt. Az l orsó a szánkóba olykép van beágyazva, hogy foroghat ugyan, de tengelyirányban el nem tolódhatok. Ennek egy irányba való mozgatása az i terelőrudat meghúzza, mitől az f g keretmű előretolódik s a b fékkarok c pontjuk körül fordulnak, úgy hogy hegyök aláereszkedik s a talajba beakadnak vagy ezt megfekszik, a mi a szánkó futását megakadályozza vagy farolását gátolja. E szerkezet minden régi szánkóra is alkalmazható. 14
