Találmányok leirása, 1891
Eljárás s készülék elektrolytikai módon rézből készülő csövek, pléhek, s drótok számára.
146 о1 vápáskorong vápájába, mely korongok a t kézikerekekkel egy s ugyanazon forgótengelyen fészkelnek; a vápáskorongokat ez megtartóztatja s igy tengelyeik mozgása, melyet a járomtolás okozna, megvan akadályozva. A k k nyomóhengerek az o1 vápáskorongok fordításával is nekiigazítliatók, a mi a t t kézikerekeket teszi fölöslegessé. Mihelyt a tönk a két elülső i k hengerek közé került, megeresztjük a b kocsifoglalat s az a tengely közti elsrófolást, hogy a tönk, ha görbe, oldalason fordulhasson s a hengerekhez csatlakozhassék. A mellső A kocsi a tönk ez állásában ágylapjának lesrófolásával a működésből kizáratik. A tönk vezetésének főtényezője azonban a két i1 és kl aczélkorong, melyek a két elülső hengeren átnyúló tengelyre úgy vannak alkalmazva, hogy mindegyik henger két részből áll, melyek között helyet talál a korong. A hengerrészek a korongokkal tengelyükön igazíthatok; a korongok az z2 k% kézikerekekkel a közbelső fűrészek egyikének irányába állítandók. Ennek következtében azonnal behatolnak a fűrész mögött a vágásba s a tönknek, ezt hordozva, megadják a vezetést. Megjegyzendő, hogy e korongok a fűrészekkel egyvastagságúak. A járom másik oldalán а В kocsikon hasonló két tönkös kocsi van, melyek egyikén a tönk, a hogy mellső vége a hengereket elhagyja, megkötődik. Mielőtt a tönk a járomból egészen kikerül, hátsó vége a második kocsin kötődik meg. A fűrészlapokat, mint közönségesen, horgok fogják be a járomba s jobbról, balról köztartók választják el őket egymástól. Eljárás s készülék elektrolytikai módon rézből készülő csövek, pléhek, s drótok számára. Föltaláló: Elmores copper depositing company Londonban. A szab. kelt 1891. ápr. 22. XXV. 986. R. A réz lehiggadása a találmány szerinti eljárásban ekkép foganatosítandó: kívül leesztergált s megcsiszolt vas- vagy aczélfurkót, mely hogy könnyebb legyen, ki van furva, faórsóba erősítünk be. Az orsót elektrolytikai fürdőben üvegágyakba helyezzük s a furkót egy kefe révén valamely galvános battéria, dynamogép vagy más villamforrás sarkicsiptetőjével kötjük össze, úgy, hogy a kathodot képezze; egy alkalmas anodot pedig a másik sark csiptetőjével kötünk össze. Az anodot a fürdő mindkét oldalába eresztett két rézlemez képezi, magát a fürdőt pedig cyanréz s cyankalium kettedsójának oldatából készítjük s 55 — 60° C. hőmérsékletben tartjuk meg. Az ezen fürdőben forgatott furkó, midőn az elektrolytikai hatás már mintegy negyedóráig tartott, a réz egy rétegével vonódik be, mire kivesszük s mintegy ugyanannyi ideig a levegőn hagyjuk, mitől fölszine oxidálódik, úgy, hogy a második rézhiggadástól már be nem fogódik. Az ily módon oxidált rézbevonatú furkót most egy másik fürdőbe tesszük, melynek anodja lyukasos rézlap, mely a fenéktől csekély távolságra tartandó meg s melyen szemcsés réz tömött rétege van. Ez anoddal kapcsolatban a fenéken rézlapok lehetnek elhelyezve, melyek a furkó mindkét oldalán fönnállanak. E fürdő oldata áll rézgáliczból s a szabad kénsav bizonyos fölöslegéből. A keverés aránya különböző lehet, de leginkább beválik 3 súlyrész rézgáliczkristály, s 1 rész sav 20 súlyrész vizre a kezdetnek, melyhez időről-időre némi savat töltünk. A furkót e fürdőben forgásnak indítjuk s a csiszolóaczélt a lerakodott fémen alább leírandó készülékkel ide-oda járatjuk, mig a fém kívánt vastagsága előáll. Ha továbbat még le akarunk higgasztani rézréteget, minden réteggel úgy kell elbánni, hogy a következő rétegtől be ne fogódjék. Ezt azzal érni el, ha a fürdő tartalmát elfolyatjuk s a fémet egyideig oxidálásnak tesszük ki vagy a lerakodott fém fölszinét vékonyan bevonjuk gyantával vagy viasznak borszeszben való oldatával. Ha a fölület csiszolt voltára nem kell tekintettel lenni, a befogódás megakadályozásának egyszerű módja az, hogy a villamos áramot igen rövid időre megfordítjuk, mitől a fém fölszinén oxidhártya keletkezik. Mikor a fémhiggadás rétege elég vastag arra, hogy csővet képezzen,
