Találmányok leirása, 1891
Aknakemencze a portlandcement folytonos égetésére szárítószerkezettel.
6 H cső legalsó állását elérte, s a készüléket hosszabbra akarjuk nyújtani, illetve lejebb akarjuk ereszteni, csak az A csövet N ponton a // csővel összekötő csapszegeket kell megereszteni s az M gyűrűt meghúzni. A csövek megmaradnak állásukban, mert egyrészt megtartja benne az M gyűrű, másrészt a gabona, a melyen nyugosznak. A kis H csövet azonban, mely a csapszegek eltávolításával szabaddá lett, az L L ellensúlyok fölhúzzák, mikor is az 1. ábrabeli állást foglalja el vagyis О keresztezőfáig emelkedik, a melybe beléütődve tovább nem emelkedhetik. A fölső О ütköző az alsótól U40 m.-nyire van, a mi elég távolság arra, hogy új csövet lehessen alkalmazni belé, mire a munka tovább folyhat. A készülék tehát önhatólag száll alá s meghosszabbul fölülről új elemek bekapcsolásával, mig a hajótérköz fenékéig ér. Mikor a készülék e legalsó állásba jutott, elég 2 vagy 3 munkás arra, hogy a gabonát újból az elevátorhoz jutassák. Nagybelterű hajók számára azonkívül a készülék alsó részébe alkalmazhatunk vízszintes mozgó gyüjtőcsövet, a mely a gabonát összehárítja s az elevátorhoz juttatja. A gabonának a hajóból való kiszállítására a 2. ábrabeli készülék szolgál. Itt az eleva tói fölső H csöve a gabonát a P könyökcsövön át Q garatba ontja, a mely az S száliítócső R első csövéhez karimákkal van erősítve. A szállítócső ugyanazon részekből van összeállítva, mint az elevator, azzal a különbséggel mégis, hogy e részek jóval könnyebbek s hogy a csavar s a cső közt 5 mm.-nyi térköz marad. A szállítócsövet az egymáshoz illesztett T T karok foglalják az állványhoz s U hüvely szolgál neki vezetékül; ezen megy át t. i. az V tengely, mely a T karokat, b kúposkereket s az a szíjaskorongot viseli. E szerkezetnél fogva a szállító függőleges irányban meg tud hajolni s e szerint mindazon helyzeteket foglalhatja el, melyek a kirakodásnál szükségeseknek mutatkoznak. Az alkalmas helyen fölállított X motor hozza a készülékét mozgásba, a mely meg mozgását veszi a hajó főtengelyétől vagy kisebb holmi kézi forgatyúból. Ezek az V szíjaskorongot egy közlőművel hozzák mozgásba, a mely a áf kúposkerekek s / tengely révén áthárul а В csavarra. Ugyané mozgás áthárul az a a szíjaskorongok utján a b b kúpos kerekekre s ennélfogva az / tengelyre s a szállítócső c csavarára is áthárul. Aknakemencze a portlandcement folytonos égetésére szárítószerkezettel. Föltaláló: Hauenschild J. Berlinben. A szab kelt 1890. decz. 10. XXIV. 3.599. W. A cementégetésre eddig használt aknakemenczék tudvalevőleg tömör, vastag falakból állanak s belsejök tűzálló anyaggal ki van béllelve. Az e vastag falaktól magukba szedett hő nem csekély, q mely egyrészt elvész, másrészt pedig jelentékenyen megnehezíti, illetve meglassítja az égetett cementanyag lehűlését, azonkívül meg azt okozza, hogy a kemencze tűzállós béllése hamar átég, elsalakosodik, illetve leolvad. Fokozza ezt még az, hogy a levegő bevezetése a kemencze egész talpán történik, minek következtén a kemenczefal tövében is élénk az égés s nagy a hő. Hozzájárul még az, hogy az ily kemenczék nagy tért foglalnak el s a szükséges nagymennyiségű épületanyag miatt nagy a velük járó költség. Mindezekről tenni czélja a találmánynak, mit elérni vele azzal, hogy a kemencze 1 épületanyagának sugárzó hevét, úgyszintén az égetett cementanyag hevét szárításra illetve aszalásra lehet fölhasználni s hogy a szitólevegő a kemencze közepén vagyis mintegy a függőleges tengelyirányt vezettetik be. E czél elérésére szolgál az 1. ábrában oldalt bemutatott kemencze, melynek a 2. ábra hosszanti metszete, a 3. és 4. ábrák keresztmetszetei a 2. ábrának А В és C D vonalai mentén, az 5. ábra nézet fölülről 4 f mig a 6. ábra két kemenczéből összekötött ikemenczerendszert szemléltet alaprajzban.
