Találmányok leirása, 1890
Gőzkazán magától szabályozódó vizállásmutatója.
letnek aztán nyújtás s visszahajtás a neve, s azzal a roszszal jár, hogy a munkában levő szövet azonközben kihűl s a ványolás késedelmet szenved. Azonkívül még a nyújtás s visszahajtás gyakran hiába való is, mert a ránczok el nem tűnnek s a ványolt szövet hibás marad. Sok évi megfigyelés kimutatta, hogy ványolás közben úgy keletkeznek a ránczok, hogy a szövet a ványoló hengerek közé férkőzése előtt egybecsapódik, mely -egybecsapódás aztán ránczréteggé összecsömöszölődik. E ránczba-fekvést kiegyenlíti a találmány szerinti eljárás. Mielőtt a szövetet a ványolóba juttatjuk, oldalszegélyeit össze kell varrni, úgy, hogy hosszú / tömlővé legyen, a melybe az S golyót vagy tojásalakú testet tesszük. Mikor .az ekkép fölkészített szövetet a ványolóba eresztettük, még összevarrjuk végeit s igy egy végtelen tömlő áll elő. Nyilván való, hogy midőn a golyót vagy tojásalakot a szövet .mozgásba hozza, vagyis keringélteti, a golyó egyre szét fogja húzni a ránczokat, úgy, lúogy a henger nyomása már most nem hat ránczos szövetre s e szerint a »ványolt ráncz« néven ismert hiba sem keletkezhetik. A hengeres ványolót azonban e végből még egy résszel ki kell egészíteni, a mely az 5 golyónak lehetővé teszi, hogy az F A1 vezetőcsatornák közt bizonyos mértékben mozoghasson. Mindkét vezetőcsatorna rugalmas anyaggal van beszegve, nehogy a szövet a golyó s a nyílás közti közt történő hirtelen becsiptetéssel kárt szenvedjen. A vezetőnyílásokat magában foglaló két csaptatót az L rúd köti össze egymással s mozgásuk a közönséges ványoló módjára tovább hárul. Mint az 1. s 2. ábra mutatják, e művezet jobbról vagy balról lehet alkalmazva. Az E és К hengerek megkönnyítik a szövet mozgását a gépben. Fontos az is, hogy az N golyó üreges legyen, hogy aztán ez üregébe ólmot tetszés szerinti mennyiségben lehessen rakni és a súlyt a ványolandó anyaghoz szabni. Gőzkazán magától szabályozódó vizállásmutatója. Föltaláló : Hugues L. Parisban. A szab. kelt 1890. jan. 31. XXIV. 203. B. A gőzkazánok önműködő szabályozásának szánt találmánybeli készülék szerkezete abban áll, hogy az itatandó kazán s az itatókészülék (injektor, gőzszivattyú, Mariottepalaczkja, pulzométer, pulzator stb.) közt a kapcsolatot egy gőzcső létesíti, a mely a kazánbeli vízállás ingadozásainak megfelelőleg több vagy kevesebb gőzt áraszt a kazánba. Az 1. ábra a készülék homlokrészével egyközű függőleges hosszanti metszet, a 2. ábra szintén függőleges hosszanti metszete az 1. ábrának képsíkjával szemben, a 3. ábra a készülék számlapja mutatóstul, a 4. ábra vízszintes keresztmetszete az 1. ábrának A A-ia irányában, az 5. ábra a lábogó szárának egy változata, mely itt csőszeim, a 6. 62 1. ábra. 2. ábra.
