Találmányok leirása, 1890
Tengely kapcsolás különböző forgássebességek áthárítására.
Tengely kapcsolás különböző forgássebességek áthárítására. Föltaláló : Huber J. L. Hamburgban. A szab. kett 1890. jan. 31. XXIV. 200. B. E tengelykapcsolás oly hajtóműveknek van szánva, melyektől változó erőfejtést várunk, a mit a sebesség fokozásával vagy csökkentésével s a megfelelő erőátháritással érni el. Az a hajtott korong a b fogaskerékkel szilárdan össze van kötve s vele együtt a c tengelyen binogva forgékony. Az a korong d agyán jár az f fékkorong, a melynek fi szegélye az a korong g horony karikája fölött nyúl el s a h csapon egy kis i fergetyűt (Stirnrad) visel, a melynek fogazata egyidejűleg a c tengelyre ékelt k kerék belülső fogazatába s a binogó b kerekébe fogódzik. A fék fi szegélyének megfelelő hézagolásaiban (Ausparrung) / / csapok forgólag vannak elhelyezve az m m fékkilincsek, melyeknek belső karját az n n rugók a g horonykarikába szorítják, mig külső karjuk a fékkorongból kiáll (4. s 6. ábra) s mikor a fék meg van húzva a fékpofával illetőleg a p fékpánttal érintkezik. A mig a fékpánt binog, az a szíjkorong s f fékkorong egymással kapcsolatosak, minthogy az egyik vagy másik irányban végbemenő forgásnál az m fékkilincsek egyike vagy másika, azért mert körönkivülileg vannak ágyazva, az ellenállással arányban álló erővel a g fékhoronyba benyomul. Ennek (következtén a b kerék is az i kerékkel szilárdan kapcsolatos, a mennyiben az utóbbit amaz a forgásban meggátolja; a к kerék tehát az i kerékkel szemben is szilárd s e szerint az a korong teljes sebességével magával meneszti. Ha már most a g szögemeltyű megfelelő forgása a p fékpántot az f fékkorongnak fekteti, akkor egyrészt e fékkorong tétetik helytállóvá s másrészt a g horonykoszorú s az a szíjkorong kiszabadul az m fékkilincs alul, minthogy a megfekvő fékpánt a korongból kiálló kart az f\ fékkorongba visszaszorítja s ellentétes vég a g horonykoszorúból kiemelődik. Az a korong forgása a vele kapcsolatos b fogaskerékről a most helytálló h csap körül forgékony i hajtóra s aztán а к kerékre s c tengelyre hárul át s pedig oly sebességgel, melynek arányban kell állania a b és k részkörökkel. Ezen egyetlen egy i közbetett-kerék segítségével к-ra áthárított mozgás a szíjkorongéval ellentétes. Ha tehát a forgásiránynak ugyanannak kell maradnia, az i kerék mozgását nem szabad közvetetlenül £-ra áthárítani, hanem szükségképen egy második r közbetettkereket (7. ábra) kell 58 1. ábra. 7. ábra. 2. ábra. 3. ábra 6. ábra. 4. ábra. 5. ábra.
