Találmányok leirása, 1890
Lóvakaró.
41 jár egy közönséges eke, ezt követi a sorvetős-boronálós eke egy második barázdát vágva, minthogy pedig a sorvető-boronálókészülék szélessége két barázdának felel meg, e két barázda egyszerre boronálódik be, a mit követ a bevetés. Lóvakaró. Föltaláló : Alexander T. H. Washingtonban. — A szab. kelt 1889. decz. 16. XXIII. 3.449. A. E rugalmas fémszalagokból készített lóvakaró nem izgatja az érzékeny állatok bőrét s mert nincs hátfödelékje, könnyen alkalmazkodik a bőr egyenetlenségeihez s végül, minthogy a fémszalagok rugalmazkodnak, magától lesz tisztává. All pedig lényegében e lóvakaró egy egybegöngyölt aczélszalagból vagy pedig egy sor egymásmellé rakott szalagkarikákból, melyek egyenkint ugyan össze vannak kötve a markolattal, de egyébként szabadok. Az 1. ábra alulról nézve mutatja az egy darab fémszalagból göngyölt vakarót; a 2. ábra hosszanti metszete у ábra amannak az x x vonal mentén; a 3. ábra alsó képe a több szalagkarikából való vakarának. Az A a fémből, czélszerú'ségből aczélból való szalag, melynek egyik széle fürészszerűen ki van vágva a vakarófogak létesítésére. E szalag tekercsalakúan összegöngyölittetik (1. ábra) akkép, hogy a tekerületek ugyanazon vízszintes síkban maradnak s úgy a külső, valamint a belső vég a tekercs ugyanazon sugárirányába esnek. А В csapszeg a szalagvégeknek s a köztük levő tekerületeknek lyukain megy át s kölcsönös helyzetöket biztosítva, egyoldalasán foglalja őket össze. A C jelöli a markolatot s D a csapszeg fölé eső nyelet rajta, a melybe d lyuk van belé furva, a melyen átnyúlik a csapszeg, mitől a szalag tekerületei erősen összefoglaltatnak a markolattal. Czélszerű E E\ betéteket rakni minden pár tekerület vagy karika közzé; maga a d lyuk is ilyen betét számába esik. Ily módon a tekerületek kellő távolban tartatnak egymástól s a vakaró nem fog eldugulni. Bárha a fönebb leirt tekercsszalag e czélra a legjobb szerkezet, mindamellett rövid fogasolt’szalagok egy sora is megteszi a szolgálatot, a melyek külőmböző átmérőjű karikaalakba hajtatnak (3. ábra), a mikor is a szalagvégek egymásig tétetnek s a rajtuk levő lyukakon áteresztjük а В csapszeget. Mindkét esetben azonban a különböző tekerületek vagy karikák akkép vannak a markolathoz erősítve, hogy egymástól függetlenek, vagyis mig a tekerületek az a része, a melyen a csapszeg megy át, merevkötésű, a többi részek oldalasait mozoghatnak s bizonyos mértékben függőleges mozgást is tehetnek, a mi a fém 'rugalmasságától függ. Minthogy a vakarának hátfödője nincs, az egész szerkezet engedékeny s mégis eléggé ellenálló, a mely czéljának megfelel a nélkül, hogy az állatot izgatná. A szalag egyik széle fogatlanul maradhat, hogy veritékkotróul szolgáljon. ú. abra.
