Találmányok leirása, 1890
Flóta.
27 Az 1. ábra ily motort varrógépre alkalmazva tüntet föl. Az A egy kis lenditőkerék, melynek forgatása a tokban а В rúgó feszülését okozza. A Bl egy kar vagy lábitó, a mely egyszerű lábnyomással a motor erőkifejtését szabályozza a szerint a hogy a munka a gépnek sebesebb vagy lassúbb menetét teszi kívánatossá. A 4. ábra a motor belsőszerkezetet s az erőátháritás készülékét mutatja élőiről, az 5. ábra oldalról. Az e végnélküli csavar, a mely az f rézsútos fogazatba akaszkodik s az E kerék forgatásával a rugónak feszülését okozza a G' tokban. Ez által fogaskerekek áthárításával az / tengely indul forgásnak, a melynek sebessége az áthárítás megválasztott arányával szabályozható. Az e tengelyen levő К korong a motor erejét a hajtandó munkagépre hárítja át. Az L egy fogasrúd, a mely а В1 lábitóval áll kapcsolatban s arra való, hogy a motor lábbal inditassék meg, hacsak erre nem használtatik fel az M emeltyű, a mely készei szolgáltaik ki. A B1 lábitó annyiban előbbrevaló, mert a kezek igy szabadon maradnak. Az M emeltyűvel, illetve a vele az S fogaskerék révén mozgatott L fogasrúddal, a mely a forgó tengelyek egyikén levő N koronggal kapcsolatos, egy fék is működtethető, a mellyel a gép menetét tetszés szerint lehet lassítani. A 6. ábra nézetben, a 7. ábra alaprajzban két vagy négy rúgósdobbal fölszerelt motort mutatnak, a melyek szintén fogaskerekek közbejöttével hajtják a Q lánczot stb. s az R korongot, a mely meg ismét 5 korongot forgatja, a melyről az erő a hajtandó gépre hárittatik át. — A T T végnélküli csavarokkal, melyek V V kapcsolatokkal vannak ellátva, akár egy, akár mind a négy rúgosdobot állíthatni be a gép hajtására. E motort működése közben is föl lehet húzni. A 7. ábrából kitetszik, mikép hárítja át a mozgást a Q láncz az R korongra s ennek kapcsolata a Z tengellyel, az S lenditőkerékkel s a W korongokkal, mely utóbbiak közül az egyik helytálló, másik binogó. Flóta. Föltaláló: Wünnenberg E. Kölnben. A szab. kelt 1889. decz. 19 XXIII. 3240. Seb. A jelenleg szokásos flótát vízszintes irányban oldalt kell tartani, mert fuvólyuka a d fejben van alkalmazva (lásd a 2. ábrát) s e fej a flóta hosszattából nyúlik ki. A flóta ez oldalt tartásába az, a ki fújja, csakhamar belefárad s a flóta rosszúl illik szájához. A katonazenekarbeli flótánál ehez még az járul, hogy fúvójának balra néző arczczal kell lépdelnie, a mi azt, hogy szabadon szétnézhessen s az útirányt megfigyelje, rendkivül megakadályozza. A találmánybeli szerkezet mindezen hiányokat elenyészted. Áll pedig ez az új a fejből, a mely úgy van elhajlitva, hogy a fuvócső merőleg esik a fuvólyukkal szembe. A 90°-nyira elhajlitott c nyak az a fejdarabot összeköti a b középrésszel; ennek következtén a flóta állása olyan, hogy a fuvólyukak egyenest a fúvó elé esnek, mitől ezen hangszer épen oly kényelmesen kezelhető, mint bármely más fuvóhangszer. 1. ábra. 2. ábra.
