Találmányok leirása, 1890
Lopószerű merő-készülék.
E szilárdítás áll az a kúposvégű A gyakából, a mely а В orsó furatában illesztendő s az orsónak ketté hasitott b részét behajtásakor akkép választja szét s tartja szétválasztva, hogy a C srófház vagy а В orsó rendületlenné lesznek. Srófházakra alkalmazva, a gyaka behajtása könnyű ütéssel történik, mikor egyúttal a d srófházat is megfelelőleg jobbra fordítjuk, a mi a C srófház állását még inkább biztosítja, minthogy ekkor az A gyaka vastagitott a vége а В orsó tengelymenti furatába úgy vonódik befelé s az orsó b felhasitott végét akkép hajtja szét, hogy a C srófháznak rendületlenné kell lennie. Ha ellenben a d srófházat megeresztjük s az A gyakát а В orsóból kiverjük vagy csak fel is verjük, ez utóbbi hasitott része azonnal vissza esik régi állásába s a C srófházat szabadjára hagyja, a mely már most könnyen eltávolítható. (1., 2., 3. s 4. ábrák.) Midőn fejessróf, peczeksróf vagy csak peczek is szilárdítandó (6., 7. s 8. ábrák), a gyakát egyszerűen a besrófolás vagy beverés előtt illesztjük azok furatába úgy, hogy a vaskositott rész a fejessrófba stb.-be való besrófoláskor vagy beveréskor bütüjével alul álljon s ekkép a srófolás s beverés előhaladásával a hasitott részt szétrepeszti s akkép szorítja a furat falaihoz, hogy a fokozódott súrlódás biztos kötést létesít. Itt a d srófház elmarad. Az ék szilárdítása (9. ábra) ugyan úgy esik meg, mint a srófházé; természetes hogy az ék egyik végének szintén hasadékosnak kell lennie. Eme szilárdítás megbízhatóságán kívül még azzal is kiválik, hogy a sróftekerületek tőle nem szenvednek, a mint ez például ellensrófházak alkalmazásánál mindig bekövetkezik. Lopószerű merő-készülék. Föltaláló: Maraun А. V. Berlin. A szab. kelt 1889. decz. 22. XXIII. 3279. Sch. A vizmerőkészülékek, a minők vizlecsapolásoknál használtatnak, mindig hiányokat tárnak fel, miért is a legtöbb esetben letettek róluk. A találmánybelinek, a mely lopószerűleg, kitartóan működik, jellemzetes része légvezető-csöve (légnyomásszabályzója). Az 1—8. ábrák elseje a készülék képét adja, a többiek pedig különböző munkaszakokban mutatják be a készüléket, mig a 9, s 10. ábrák módosított szerkezetei. Részei e készüléknek a következők (2. ábra): az A gyüjtőmedencze, az a b c d c f lopó és g i h segédlopó, az lm о légnyomásszabályzó. A vizet magába fogadó A gyűjtő lehet falimü, de lehe vasból vagy fából. A lopó részek öntött vasból valók. A fő lopó átmérője tetszőleges, a vendéglopóé mindig jóval kisebb. Ez utóbbi amabból mintegy az e és d közti közepén alól g-nél ágazodik ki. A légnyomás szabályzója az l m о hajlított fémcső, a mely a fő lopóra p-nél és o-nál fojlódtan van megerősítve. A p pont jó ha 10—20 cmnyire esik о pont fölé s jó ha az / m fölnyúló ág átmérője valamivel nagyobb, mint az то ágé. Működő folyamata ez: a lopó megindítására, midőn a gyüjtőszekrény üres, a lopó c d e és gi k karjai vízzel töltetnek meg. Az А-Ъэ. befolyó viz (3. ábra) benne s az ab lopókarban a p pontig egyenletesen száll föl, miközben az innen kiszorított levegő az / m о szabályzón elillan. A víznek további, a p ponton fölül való emelkedésekor a fő lopóba szorított levegő már nem illanhat el, e szerint megtőmhüdik s már most a lopón belül nagyobb a légnyomás, mint kívüle. Eme lopóbeli nagyobb nyomás (3. ábra) a c d és g i vizoszlopok fölszinét lenyomja (4. ábra), minek következtén a viz az ab szárban mélyebben áll, mint az A medenczében. Hogy egyensúly álljon be, a nyomó vizoszlopok magasságának egymással egyenlőnek kell lennie, tehát h = h1 = h" (4. ábra.) A folytatólagos hozzááradással a h = h1 = h" magasságkülömbségek egyre nagyobbak lesznek, mig végre kevéssel azelőtt, hogy az 5. ábrabeli állapot beáll, a levegő a g i k vendéglopóból z-nél kiillan s egyidejűleg az i k vizoszlop egy részét kilöki. Ettől a feszülés a lopón belül hirtelen megcsökken s ehhez képest a h Id h“ szint-külömbségeknek is meg kell csökkeniök. Ez történik akkor, midőn a vizoszlop a lopó c d e szárán belül c 23
