Találmányok leirása, 1889
Vetőmagtakaritó vetőgép.
9 Az 1. ábra a készülék függőleges metszete, a 2. ábra külső képe az ellenkező oldalról nézve, a 3. ábra fölül való nézete részben metszetben, a 4. ábra az alsó rész nézete a munkáló részes készülékfödővei, az 5. ábra az alsó korong nagyobb méretű metszete, a 6. ábra a fölső korong metszete nagyobb méretben. A földolgozandó anyagot A csőbe töltjük, a bepergést а В peregtető szabályozza s osztja el a C lemez D szitára veti. Ez utóbbinak az a rendeltetése, hogy az idegen testeket, melyek a gabonaszemeknél vastagabbak, visszatartsa. Ezután a szemek 7 karika alá kerülnek s az ezen levő H nyílásokon át az E s F korongok közé vonódnak be. A fölső F korong kéregöntésű, öntött aczél-, porczellán-, kova-, gránit- vagy más alkalmas anyagból való körszeletekből áll, melyek a készülék T“ födőjére vannak srófolva. Ez utóbbit G srófház V állványhoz foglalja. Az említett körszeletek rodalásosak, melyek nagyságát, egymástól való távolságát s központkivüliségét a szükség válogatja. Az E alsó korong szintén oly anyagú körszeletekből áll, melyeknek határozatlan számú К szakaszai vannak s ezek teszik ki a készülék tulajdonképi munkáló részét. Mindeme körszeletek az E lemezre (1. ábra) vannak srófolva, a mely az x nyíl irányában forog. A H nyílásoktól szétosztott gabnaszemek а К szakaszok L mélyedéseibe peregnek, melyek egész hosszát kitöltik; innen különböző hajladozással a centrifugális erő kilöki őket az M sikra s áthaladásuk közben, a mig az N pontig jutnak, kinyílnak s meghasadnak. Ekkor az 0 mélyedésekbe esnek, aztán az E‘ lemez körfogatnak neki vetődnek, a honnan az e lemezhez erősített Q Q gyűjtő Q‘ hullatóhoz juttatja. A P ródalások falai a szemeket megakadályozzák abban, hogy a lejtőn kívüli helyen kiperegjenek s abban, hogy egyik szakból a másikba jussanak. A gabnaszemek nyitására s hasítására szolgáló fönnebb leirt eljárás arra is alkalmazható, hogy árpakása, dara stb. készíttessék vele. Az elaprózás hasonló körszeletekkel történik, melyek munkáló fölülete azonban nagyobb s ródalásaik is sűrűbbek, melyek egy része az M lejtőn van. E ródalások nagyságát, távolságát s körkivüliségét a szükség szabja meg. Az E forgó korongot az R‘ perselyben futó R tengely hajtja; az Rl persely R2 karjai R3 szökelékekre vannak srófolva s a tengely az A4 csapágyban nyugszik. Az R tengelyt forgatják az S kúpkerekek az S' tengely s a T korong segítségével. Az egész U helytálló állványban nyugszik, melyen ajtók vannak, hogy az£ s f korongokat szabályozni s megvizsgálni lehessen. A korongok egymástól való távolságát V W állitókészülék határozza meg, a mennyiben evvel emeltetik meg vagy eresztetik alább az E korong R tengelyének 7?4 csapágya. Vetőmagtakaritó vetőgép. Föltaláló; Melander S. Nordingra Hualmstában. (Svédorsz.) A szab. kelt 1888. decz. 9. XXII. 3,217. A. A vetőgépek szerkezetében tett találmánybeli újításoknak czélja, hogy a kézivetéshez szükséges vetőmag mennyiségének egyharmada megtakarittassék, de továbbá az is, hogy a gépet hengerlésre, lengő szántásra, fogasolásra s a barázdák isméti kitöltésére lehessen alkalmazni, úgyszintén a magvak tetszés szerinti mélyítésére. E vetőgépet az 1. ábra főlülre nézve mutatja, a 2. ábra oldalt nézve; a 3. ábra keresztmetszete s a 4. ábra alsó része. A gép áll egy állványból, melybe az L magszekrény fenéknyilása alatt levő V etetőhenger van helyezve, a melynek az állvány egyik oldalából kiálló tengelycsap csonkjára H fergetyű van rádugva, a mely a gép előremenetelétől forgásnak indul s magával meneszti az etetőhengert. Az állvány homlokrészén még W henger is van s a hátsó részén 0' egyengető-deszka; kettejük közt pedig az etetőhenger alatt több üreges P szántóvas van, a melyeken át a magvak a
