Találmányok leirása, 1888
Tejnek poralakká való változtatása.
Г,9 7? csővel kapcsolatos, mely az S közönséges süritőhöz s T szivattyúhoz vezet. Az R cső a közönséges elfuttató E kamarával s e szárnynyal van ellátva. Az E kamarának fenekén n záró-csaptató van. A jobboldali a födő közel az A henger fenekéhez nyilásos, mely nyilast f ajtó zárja, mely szoros záródásra van berendezve. E nyíláson takarítják ki a serpenyő száraz tartalmát. Egy más ajtós nyílás is van rajta, mely azonban az ábrán nincs feltüntetve, melyen a porczukrot a kellő pillanatban be lehet vetni. Egy melegvizes cső / szellentyűvel torkollik be а В vízfürdős s а К hidegvizes cső k szellentyűvel könyök utján van összekötve 7 csővel. A P gőzcső p szellentyűvel szintén kapcsolatos a vízfürdővel. A G cső a vízfürdő fölső részével van összekötve, hogy a viz elfolyhasson, mi által a vízfürdőben a viz keringek Az F tejbevezető cső g szellentyűvel megy át a vízfürdőn s az A hengerrel kapcsolatos. A D tengely az a födő közepén tömőszellenczével megy át s végig nyúlik az A henger egész hosszában. Ez г küllős. E küllők végei nem nyúlnak A henger falaihoz, hanem néhány centiméterrel kisebbek. A küllők végére kigyódzón hajló H kés van erősítve. Ellentétes kanyarodással még egy másik kés is alkalmazható, mikor is kettős kavaró keletkezik. Nyilván való, hogy egy ily kés alkalmazásánál a folyadék váltakozó részei a henger egyik részébe nyomódnak s aztán ellenárammal visszavezettetnek. A késeken kivül egy vagy több M kaparóvasat is alkalmazunk. melyek az г küllők külső részeire vannak erősitve, úgy, hogy az A henger belsejét majdnem érintik s egyik végétől a másikig érnek. Ezek a megtapadásnak vetnek gátot. Az M kaparóvas m végei csapinósak, hogy kemény vagy tapadós részeken könnyen áthatolhasson. A D tengely egyik vége a hajtás czéljából fogaskerekű vagy szíjkorongos. Működés közben meleg vizet megszabott mennyiségben folyatunk az / csővel a gyűrűalakú X térbe s hogy a viz hőmérsékletét megtartsuk vagy fokozzuk, P csövön gőzt bocsáthatunk a fürdőbe. Ha a hőmérséklet a hengerben magasra emelkednék, hideg vizet bocsátunk a fürdőbe s pedig 7 s k csöveken. A fölös viz a G szellentvűs csövön elfolyhat. Minthogy a viz alul nyomással tolul be s fölül elfoly, az X tér a hengerek közt állandóan telve van vízzel s fölmelegiti az A henger egész főlszinét. Az A henger hűtésekor csupán hideg- vizet eresztünk a fürdőbe. A teiet a mondott mértékben lefőzzük s az F csövön betöltjük a párolgató hengerbe, mely a fürdő által már ki lehet melegítve s a légszivattyú lassan megindítható, még mielőtt a tej a hengerbe került. Miután a tej jól meg van melegítve, a kavaró-készüléket lassan megindítjuk. A légszivattyút s a sűrítő készüléket mindaddig működtetjük, mig a tej teljesen száraz és szemcsés. A hőmérsékletet 60—70° C.-n tartjuk s a kavarást folytatjuk, mig a tej vastag szörpállományúvá lesz. Az egy fontos művelete most következik. A részben megtömhült tejbe finom porrá tőrt nádczukrot adunk s bensőleg elkeverjük, mire a tömeg csakhamar elveszti tapadó tulajdonságát, szétmorzsolhatóvá lesz. A czukorkristályok vagy szemcsék megszivódnak tejjel s mielőtt a czukor megolvadna, az egész tömeg szemcséssé lesz s a kavaróval már nem munkálható meg. A czukor-adalék a tej súlyának 30—50 százalékát teszi. A gőzölögtetést addig folytatjuk, mig a tömeg szemcséssé lett, mire könnyen kivehető a serpenyőből. A műveletet tökélesithetni még azzal, hogy a szemcséket valami malmon megőröljük s aztán szitákon fajtázzuk finomsága szerint. — Az ily tejliszt szigorú vizsgálatnak vettetett alá tartós voltára nézve; igy pl. kitették 48 — 50° C. hőmérsékletben nedves levegőnek s a szabad levegőnek különböző időjárásban maradt kitéve több hónapon át, a nélkül, hogy csak legkevésbé is kárt szenvedett. 8*
