Találmányok leirása, 1888
Viztelen ioo százalékos szappan.
55 a platin-chlorid oldata is sűrű levendula-olajban (essence de lavande). Hogy az elektródok feje meg ne támadtassék s hogy a folyadék fölszállása meggátoltassék, e fejek fölé a folyadékba mártódó kaucsukcsöveket illesztünk. Viztelen ioo százalékos szappan. Föltalálók : dr. Rissmüller L. s dr. Wiesinger J. Ekében (Hannovera). A szab. kelt 1888. február 16. Az ismert szappanok tudvalevőleg viz és zsirsavas sók változó elegyéből valók. Minden, még oly keménynek látszó szappan valódi szappantartalom mellett még bizonyos mennyiségű vizet foglal magában, mely elemzés nélkül még megközelítőleg sem ítélhető meg, a mit gyakran a fogyasztó elámitására használnak föl. A víztartalmon kívül azonban még egyéb töltelékkel is megrakják a szappant, melyek gyakran károsan is hatnak. A találmánybeli szappan, mely csupán zsirsavas alkáliból áll, minden viz s egyéb töltelék nélkül, az alább leirt eljárással készül. Mindennemű víztartalmú szappant, mely készült állati vagy növényi eredetű zsírokból vagy kettejök keverékéből, esetleg gyanta hozzátétellel s natron vagy kali-aljjal vagy kettejök elegyéből, négy egymást követő művelettel viztelen száz százalékos szappanná változtatjuk. I. A víztartalmú szappan elaprózása. A lehűlt szappant legczélszerűbb hasábokra szelni, melyek pontosan beillednek a gyalúgép szekrényeibe. Ez áll két szekrényből, melyek két méter hosszú s 25 cm. széles vízszintesre gyalult tőkén gépi erővel ide-oda mozgattatnak. A két szekrény mindegyike alatt a tőkében ott van a megfelelő gyalúkés. A szekrények a gyalúlandó szappan befogadására valók s mindegyikében élre állítva egymás mellé négy szappan hasáb illik, úgy, hogy minden szekrény minden egyszeri ideodatolás alatt négy szappanszilánkot ad. E géppel 10 munkaóra alatt mintegy 60 mázsa szappant lehet finom szilánkokká változtatni. E szilánkokat, a mint a gyalú alul kikerülnek, egyenest vékony rétegekbe teregetjük el cserényeken, mert különben víztartalmuknál fogva ismét összetapadnának s a következő szárítást megnehezítenék. II. Szárítása a víztartalmú szappanszilánkoknak. A száritó-cserények két méter hosszú s egy méter széles farámából állanak, melyek ónozott vasdrótfonadékkal vannak levonva s hogy közetlenül egymásra legyenek állíthatók, körülbelül 5 cm. magas falábakkal vannak ellátva. A cserények közt ekkép támadó köznek az a czélja, hogy köztük a levegő szabadon keringhessen. E cserények 50 négyzetméter területű száritótérben fölrakásoltatnak, mely hevített levegővel van kifűtve. A szárítás sikerére igen fontos, hogy a kezdetbeli hőmérséklet az első hat órában ne emelkedjék 40 C° fölé, mert különben a szappan saját levében elolvadna s a cserény szemein átfolynék. Ez előzetes 40° C-ú szárítás után, a hőt fokozzuk 70—80° C-ra, hogy vizét teljesen elveszítse. Elolvadástól az előzetes szárítás után nem kell tartani. III. A viztelen száz százalékos szappan őrlése az ismert görgő őrlőkben megy végbe. IV. A szappanpor sajtolása. A sajtolásra használt készülékek orsós sajtók vagy hydraulikus sajtók. A formáknak, melyekben a porszappant sajtoljuk, háromszor akkoráknak kell lenniők, mint a készülő szappandarabnak, minthogy a szappanpor térfogatának mintegy hamadára sajtolódik össze. Ha a szappant illatossá vagy színessé akarjuk tenni, az illatszert s festéket a sajtolás előtt rejtjük a szappanba. A sajtolt készítmény teljesen egynemű tömeget képez kagylós töréssel s szarúszerű fénynyel. A nyomás rendszerint 200 — 300 atmoszferájú. A kész árú kizárólag a nagy nyomás következtén áll elő, a nélkül, hogy vizre volna szükség. A sajtolandó szappan megmelegitésével a folyamatot megkönnyithetjük, de nem szükséges. A szilánkok őrlése elmaradhat, csakhogy akkor nagyobb nyomást kell kifejteni.
