Találmányok leirása, 1888
A hegedű és hangjának erősítése. - Elbánás fával fölszinek borítására.
39 A hegedű és hangjának erősítése. A találmány szerint a vonós hangszer belsejében egy léczet akép erősítünk meg, hogy egyik vége a hangszer nyakában, másik vége abban a részében van rögzítve, a hol a húrok erősittetnek meg. A lécz úgy van megerősítve, hogy a felső s alsó fal közt köz maradjon a két rögzitőpont közti hosszanti rezgések lehetővé tételére. E lécz egyúttal támaszul szolgál egy kétkarú emeltyűnek, melynek egyik végéhez az úgynevezett lélek (stimmholcz) feszül s a másikkal a hangszer födelét fekszi meg, míg az emeltyű ellentétes végét egy sróf fogja, melynek segítségével a lelket többé-kevésbé a födél alsó részének szoríthatni, mitől a hangszer erősebben vagy gyöngébben rezdül s ekkép hangjai fokozhatok vagy csökkenthetők. Az első ábrában a hangszer födele le van véve, a 2. ábra hosszanti metszete, a 3. és 4. ábrák a hangszer metszetei két helyen. Az A a. hangszer tokjának fala. A d lécz a b nyakra és c végfára van erősítve, mely utóbbira meg a húrtartó van foglalva és végig nyúlik az egész hangszeren a nélkül, hogy fenekét vagy födelét érintené. Ott, hol a hangszer húrlábja van, a d lécz fölső lapja el van vékonyítva, illetve neki van faragva élt képezve, hogy az e kettős karú rövid emeltyűnek támaszul szolgáljon. Az ?i sróffal és g srófházzal az e emeltyű, melynek egyik végén jár át a sróf, tetszés szerint megemelhető vagy alászállitható, mitől a lélek az emeltyű másik karján többé-kevésbbé neki feszül a hangszer födelének. Ennek lehetővé tételére az n sróf egyik végén laposra nyomott gomb van, mely a hangszer külsejét fekszi meg, mig a sróf másik vége srófházas. A hangszer hangrésén hozzáférkőzhetni e srófházhoz s ennek fordításával az emeltyűt meg lehet emelni vagy alászállitani. Az e emeltyű másik végén van az s lélek, mely neki feszül a födő alsó részének vagy a sróf megeresztésével attól elválik. Az e emeltyű a helyt, hogy a d lécz élére támaszkodnék, azon át is lehet dugva. Egyik vége, hol a lélek nyugszik, a d lécz mögött le is lehet vágva s a lélek a szokott módon a hangszer hátán lehet megerősítve. Ez esetben az e emeltyű d lécz csaplyukába van eresztve. A d lécztől kiindulva, több h borda nyúlik az oldalfalakhoz s vastagodó végükkel nekik feszülnek. A vonóval végig húzott húrok rezgése legelőbb a húrlábbal kezdődik» melyeken a húrok nyugszanak, mely a hangszer födőjét (mellét) rezegteti meg, a mi a hangot fokozza, de ez csak jó anyagból való hangszernél van igy. Hogy a rosszabb anyagból való hangszer is jól adja ki a hangot, erre nézve a találmánybeli szerkezet tesz jó szolgálatot, a mi nem zárja ki, hogy a jó anyagú hangszer hangját is ne lehessen véle fokozni. Föltaláló : Loppentien J. D. Pittsburgban (Amerika). A szabadalom kelt 1838. évi február hó 25. XXII. 344. Elbánás fával fölszinek borítására. Föltalálók : Corkling R. s Taylor Fr. M. Londonban. A szab. kelt 1888. febr. 26. XXII. 373. E találmány igen vékony lapokká (furnérrá) metszett fával való elbánásra vonatkozik, hogy az oly puhává s hajlékonynyá legyen, hogy az necsak sík s egyre görbült fölszinekre, hanem a legélesebb szögre hajló részekre is rá legyen alkalmazható s megerősíthető. Kevesebb időbe s munkába kerül megerősítése, mint a furnérral való boritás, de azonkívül famegtakaritással is jár ez eljárás s a készítmény inkább mutatós, mivel az egész görbült vagy szögletes fölszint folytonosságban egy falap borítja. A mellett még sem a boritó lapot, sem a borítandó tárgyat nem kell érdessé tenni, a mi
