Találmányok leirása, 1888
Bunsen-lángzó izzófényü gázvilágitásra.
23 Bunsen-lángzó izzófényü gázvilágitásra. Föltaláló : Pintsph Gy. Berlinben. A szab. kelt 1888. jan. 12. XXII. 40. Az eléghetetlen anyagból való tömlőalakú izzótestek izzitására alkalmazott Bunsenlángzók, melyeknek, hogy a legnagyobb fényhatást fejtsék ki, valóban tüzesekké kell lenniök, rendes nyomás alatt'zavaró zsibongást hallatnak, melyet még az üvegkürtő melylyel körül kell véve lenniök, fokoz. Azonkívül még majd mindig az az eset, hogy a tömlőalakú izzótest többé-kevésbbé egyoldalasán áll a lánghoz s ehhez képest csak egyoldalúan izzik meg, miért is nemcsak egyenletlen fényt ad, hanem egyre inkább alakját veszti s aránylag véve csakhamar hasznavehetetlenné lesz. Az első baj elhárítására megkísértették azt, hogy a gázt számos kis köralakúlag rendezett nyíláson árasztatták ki, vagy, hogy a lángzócső fölső részébe pléh válaszfalat illesztettek. Az első esetben a zúgás ugyan elmarad, de másrészt az idéztetik elő, hogy a láng térjessége egyre csökken, még pedig az által, hogy a levegőben repkedő finom porfonalak, melyek alulról jutnak a lángzócsőbe s a nagyon szűk nyílásokba tapadnak, a gázelegy kiáradását korlátozzák. A második esetben az elégés robbanásszerűen megy végbe a lángzó magván belül. Ennélfogva örvénylő s vonagló áramlatok keletkeznek, melyek a láng zsibongását keltik. Ellenben elmúlik a kelletlen zúgás, ha a lángzó torkába szilárd testet illesztünk, mely elejét veszi a robbanásszerű égésnek. Ehhez képest a találmány szerint a lángzó torkába (lángzófejbe) n kupdad testet iktatunk (1. és 2. ábra), mely a láng magvának belsejét egészen vagy részben kitölti. E testet legczélszerűbb b csillagalakú korongra erősíteni, melyet az A lángzócsőtorkolatra illesztünk (3. ábra) olykép, hogy a"gáz- s légkeverék а В lángzócsőből egyenletesen árad az a test körül fölfelé. Hogy pedig a g tömlőszerű izzótest (4. ábra) állása a lángzóval szemben mindenkorra biztosittassék, a lángzócsőre, illetve A bővült torkába, hengeres, kupdad csőalakú d kupakot illesztünk, mely az a testtől egyenlően eláll s melynek felső végére a rúdra vagy állványra függesztett g tömlőszerű izzótest alsó végét ráhúzzuk (4. ábra). Az a testnél fogva a láng zöld magva gyűrűalakot ölt s a láng legforróbb szaka inkább a köredékre terelődik. Minthogy pedig a tömlőszerű testet a kupak folytonosan központosán tartja a láng legforróbb szakával szemben, a láng a g izzótestet mindig egyszerűen belterjesen fogja izzóan tartani, miért is az izzótest alakját nem veszitheti. A d kupak s az a test legjobb ha tűzálló anyagból készülnek, a mire legjobb a szalonnakő. A d kupak fölül egy befelé álló kis karimát kap, hogy az a s d közt levő gyűrűs térben fölszálló, gáz- s levegökeverékből képződő láng eléggé megszoruljon.
