Találmányok leirása, 1888
Márványutánzás öntéssel.
20 úgy hogy a dugattyúlőket befejezése előtt valamivel, a mely pillanatban a feszültség már elég nagy az üvegtest alakítására, a dugattyú a lyukak első során túl siklik (mint az ábrában) úgy hogy a sűrüdött levegő az előtérből a háttérbe illanhat. Márványutánzás öntéssel. Föltaláló : Danielli S. M. Párisban. A szab. kelt 1887. decz. 22. XXI. 2,654. A találmánybeli utánzás kiterjed a fehér s színes márványra. A fehér márványt utánozhatni ez eljárás szerint a) minden árnyéklatában, />) kristályozásában, c) erezeteiben, d) áttetszőségében. Azonkívül a szerszámmal meg lehet mnnkálni. A színes márványt a fehér márvány módjára utánozhatni, csakhogy a kristályozódás elmarad, a mely a színes márványnak úgy sem tulajdonsága. Első eljárás. A keverék: egy liter vízben elkeverünk timsóból (kalium-agyagföld" sulfatból) 100 grammot, fehérjéből 60 grammot, borszeszből 60 grammot; ezeket jól elkavarjuk, hogy bensőleg elkeveredjenek, mire hozzá adunk 100 gramm zúzott üveget. Erre a keverékbe annyi égetett s puhatapintású porrá őrlött gipszet töltünk, úgy hogy vastag pép keletkezzék, miközben folyvást kavarjuk, hogy a keverék bensőn egyesült legyen. В keverék: kevés vízzel eldörzsölünk 100 gramm berlini kéket, 20 gramm oxalsavat, mig tökéletesen egyneműségre tesznek szert. E keveréket egy liter vizbe töltjük, s időközönkint megkavarjuk, mig az oldás teljessé lett. C keverék: egy liter vízben feloldunk 50 gramm campéche-kivonatot, 10 gramm kaliumbiformatot. D keverék: vízfürdőben fölolvasztunk 100 gramm terpentinszeszt, 30 gramm szűzviaszt, mire a még meleg s folyékony keverékbe teszünk levendula-olajat, s addig kavarjuk, mig a keverék hülés alatt pempő-sűrú'ségűvé lesz. A formát eleve bekenjük vazelinnel vagy más alkalmas szerrel, s erre belsejét behintjük egy keverékkel, mely áll 2 rész kovasavból, 1 rész zúzott üvegből, 1 rész czinkoxidból. Az A keveréket erre szabálytalan rétegekben rakjuk be külömböző vastagságban. Mihelyt a réteg elegendőn megmerevült vagyis mihelyt nem lágy, beleöntjük a formába а В vagy C keveréket a szerint, hogy kék vagy fekete erezetet kívánunk előállítani. Erre az A pép egy második rétegét rakjuk be oly vastagságban, minőnek az illető tárgyat akarjuk. Mihelyt e második réteg is megmerevedett, a tárgyat kiveszszük a formából s neki fogunk a javításnak, azaz leszedjük az öntés varratát. Most a darabot valamely szárító-kamarába teszszük melynek hőmérséklete állandón 80 C°, s addig hagyjuk benne, mig teljesen megszáradt. Erre 80 C°-ú vazelinfürdőbe teszszük, melyben 30 perczig marad; innen kivéve, 10 perezre rá ismét 80 C°-á paraffinfürdőbe mártjuk, a melyben a darab vastagságának megfelelő ideig hagyjuk. E fürdőből kivétetvén a darab, leszáritunk róla minden fölöst s kénszénnel végül zsírtalanítjuk. A színes márvány ugyanígy készül, csakhogy nem használunk hozzá zúzott üveget, sem pedig а В s C keveréket, melyek fölöslegessé váltak, hanem az A keverékbe az oly festéket keverjük, melyek az utánozandó márványnak megfelelnek. A fényesítendő részek a rendes arra való eszközökkel fényesittetnek, azonban az utolsó fürdőbe helyezés előtt. Erre rongygyal való erős bedörzsöléssel a D keverék vékony rétegével vonatnak be. A második eljárás csak abban különbözik az elsőtől, hogy az A keveréket gipszszel helyettesítjük, melybe az égetés előtt timsót s aztán zúzott üveget elegyítünk. A harmadik eljárással elérjük a márvány külső látszatát, de nem keménységét s tartósságát. Ez abban áll, hogy az első eljárás A keveréke vagy a második eljárás timsós gipsze helyett az öntésre szolgáló gipszet hozzáadjuk. Mihelyt az öntés kész, alávetjük az első eljárásban leirt műveleteknek, s hogy a márvány látszatát teljessé tegyük, megitatjuk s meghintjük kovasavval, melybe zúzott üveg s czinkoxid van keverve.
