Találmányok leirása, 1886
6. Saválló bronz - 7. Vizállós és épentartó elegy
10 n és и1 rudak vannak. E rudak alsó végében van a D pléh; a fölsó vég sróftekerületes, a melyre a c cl srófházak srófoltatnak rá, úgy hogy a szövetnek az alakzó-hengerre való nyomódását tetszés szerint lehet szabályozni. — AD pléhburok alsó részét H Hl csövek hevítik; e csövek, melyeken gáz jár át, kis nyílásokkal bírnak, úgy hogy az ezeken kiömlő gáz kigyujtásával a lángocskák egész sora áll elő. E közvetetlen gáztüzelést gőz-, forróviz- vagy hőlég-vezeték is pótolhatja és a hevítő készülék úgy is lehet szerkesztve, hogy szükség szerint közelíthető és eltávolítható legyen a D buroktól. Miután a szövet az A alakzó-hengerről lekerült, rátér а В T U V vezető-hengerekre s aztán föltekertetik vagy türetekbe rétegeztetik. 6. Saválló bronz. Föltaláló: Reitz F. Bockenheimben. — A szabadalom kelt 1885. október 22-én XIX. 2076. A találmánybeli bronz az eddigitől abban különbözik, hogy rendkívül nagy az ellenállása savak és alkaliák ellen, miért is minden oly esetekben haszonra fordítható, hol eddig ebonit, porczellán s egyéb savat ugyan álló, de a kopásnak nagyon kitett s e részben költséges anyagok használtattak. Az új bronz áll: rézből, ónból, ólomból s antimonból, tehát oly anyagokból, melyek eddig is bronz készítésre használtattak, de melyek az említett új eredményt csak az esetben tüntetik föl, ha egészen meghatározott arányokban olvasztatnak össze. Ilyen arányok ezek: 15 rész réz, 2, 34 rész ón, l-82 rész ólom, 1 rész antimon. Ez anyagok a szokásos módon olvasztatnak össze s az eredményül kapott ötvény a közönséges bronz módjára munkáltatik meg. — A föltaláló állítása szerint e bronz a gyakorlatban már is jelesnek bizonyult s chémiai gyárakbani, mosó- s fürdő-intézetekben széltében alkalmaztatik. 7. Vizállós és épentartó elegy. Föltaláló: Dupret J. Brüsselben. A szab. kelt 1885. október 24. XIX, 2086. Ez elegy áll agyagföldből s fakátrányból és alkalmazása szerint az alább említendő külömböző anyagok kevertetnek el benne. Az elegy úgy készül, hogy a fakátrányhoz valamely agyagföldsó bomlásából eredő kocsonyaszerü agyagföldhydratot adunk s melegítés közben az egészet kavarjuk, mikor egyúttal a szükség szerint kevés horszeszt vagy éthert keverünk belé vagy pedig a fakátrányt timsóoldattal vagy kénsavas vagy eczetsavas alumíniummal, melyet ammóniákkal vagy más ismert
