Találmányok leirása, 1886
72. Takarmányvágó
107 stearinnal vagy viaszszal keverendő el. Igen jóravaló keverésarány ez: három rész agyagföld kátránykeverék egy rész faggyúra, mely utóbbihoz, hogy sűrűbb legyen, 5—10°/o viaszt vagy stearint adhatni. Ha a pempőnek fekete szint akarunk adni, aszfaltot terpentinszeszben szörpsűrűvé oldunk fel s ez oldatból az elegyhez annyit adunk, hogy szép fekete szint öltsön; rendszerint egy vagy két térfogat oldat elég három térfogat agyagföld-kátrány-faggyű keverékhez. Alkalmazáskor a pempót ecset segítségével mázoljuk a mérsékelten melegített bőrre; hogy a melegítés kellő legyen, a bőrök a mázolás alatt melegített fémlemezekre teregethetők ki. A mázolás után az elegyet kefével kell még bedörgölni s egyenletesen elosztani. Ha lábbelit akarunk vízállóvá tenni, szintén három rész agyagföld-kátrányból egy rész faggyúból álló keveréket használunk, melyhez terpentines aszfaltot is adhatunk, de ez el is maradhat. Ha azt akarjuk, hogy az elegy jól behasson a lábbeli talpába s sarkába, e részeket gőzzel gyöngén melegített fürdőbe mártjuk hosszabb időre. A kiemeléskor a rajta tapadó fölösleget egy ecsettel kenjük el a fölbőrön, különösen a varrásokra, mire a kenetet az egész czipóbe kefével jó bedörgöljük, és a czipót tűz mellett, vagy jól kimelegitett helyen vagy a napon is megszáritjuk. A czipő megitatása rétegekként is történhetik, mikor is ecsettel vagy lapoczkával egy rétegben kenjük rá az elegyet a melegített talpakra s azok körfogatára s száradás után mesterséges melegben ismét egy réteget mázolunk rá s tesszük ezt mindaddig, mig a bőr az elegyet beiszsza. Ugyanezt tesszük végül a fölbőrnél, a varrásokkal, s az elegyet jó bekeféljük, mire a czipóket magasabb hőmérsékletben megszáritjuk. 72. Takarmányvágó. Föltaláló: Lanz H. Mannbeimban. A szab. kelt 1886. febr. 18. XX. 308. A takarmányvágó-gépek használatos szerkezeteinek, melyekben az étető-hengert súlyok vagy rugók működtetik, az a rósz oldaluk, hogy az étetóhengerek közti nyomás vagy épen nem, vagy pedig csak körülményesen szabályozható a különböző takarmánynemek s vágás hossza szerint. Az is baja e szerkezeteknek, hogy a felső hengernek födelestül való megemelésénél, a mint ez takarmány betevésekor szükséges, a terhelő súlyt is meg kell emelni, illetve az egész rugó-nyomást vele együtt le kell győzni. A találmánybeli szerkezet e bajokat mellőzi, a mennyiben a hengerek közti nyomás könnyen s kényelmesen szabályozható s továbbá, hogy a fölső henger födöstül való emelésénél csak a súlyzó emelendő.
