Találmányok leirása, 1886

47. Készülék s eljárás hijoltság (vacuum) keltésre

47. Készülék s eljárás hijoltság (vacuum) keltésre.

Föltaláló : Hambruch'G. Berlinben. A szab. kelt 1885. decz. 14. XIX. 2410.

Levegőgyéritéssel keletkeztetett hijoltságnál a hijoltság (vacuum) képződést azzal szokás előmozdítani, hogy a légszivattyútól elszítt levegőt víznyelő folyadékokkal, például kénsavval érintkeztetjük vízgőz elnyelése ezéljából. Mindamellett igen’nagy hijoltság keltésre két együttműködő szivattyút is kell még használatba venni. Az ilyen készülék igen komplikált s lényegesen nem egyszerűsittetik, ha, mint már inditványoztatott, a két légszivattyú egyikét vízzel vagy gőzzel hajtott lövellő-készülékkel pótoljuk. Hasonlith'atatlan nagy egyszerűsítés áll be azonban, ha a víznyelő folyadék közvetetlenül egy levegő-gyéritő szivattyúként ható lövellő-készülék működtetésére használlatik. Az ily módon működő lövellő-készülék ekkor magában egyesíti az elnyelőkészüléket s a légszivattyút s hatása olyan, hogy valamely edényt két perez alatt majdnem teljesen levegőtlenit, melynek hijolása az eddigi mód szerint legalább egy fél órába telnék. Vízelnyelő folyadékul használhatni : kénsavat, natron-, káli-, maró baryt- vagy maró strontiánlugot. Ez eljárás gyakorlására szolgáló készülék átalános szerkezetét az 1. ábra szemlélteti. Az A lövellő-készülék kapcsolatban áll a hijolandó (evakuálandó) térrel s b cső utján В edényből kapja a víznyelő folyadékot. Az A lövellő levegőt s gázokat stb. szí a hijolandó térből s egyúttal vízgőzök fölvételét is eszközli. Az A lövellőt elhagyó folyadékot vagy egyenest P szivattyú hajtja ismét В edénybe, vagy C medencze gyűjti magába, a melyből egy szivattyú a folyadékot

hogy az atiod egy likacsos 'sejtben áll, melyet depolarizáló por a kathodnak erősen neki szorítva környez. Sok esetben a nyomás haszonnal srófkészülékkel is fokozható. Jó, ha a nevezett finomra porított oxydok s hyperoxydok elaprózott szénnel vagy grafittal kevertetnek, a mi a kathod és a depolarizator közt jobb vezetést létesít. A menynyiben sóoldatok, savak vagy fix alkaliák hozzátétele nélkül voltak gerjesztő fo’yadékul alkalmazandók, a föltaláló szükségesnek tartolta, hogy a szokásos sóoldatokat részben vagy egészben másokkal pótolja, hogy a kristályok kellemetlen lerakodását elkerülje, a melyek czink-anodok alkalmazásakor a sóoldatokban keletkeznek. Azt találta, hogy a pozitív fémek eczetsavas sói, melyek nem a czinktől választattak le, e czélnak megfelelnek, de különösen az eczetsavas ammóniák s azonkívül még szénsavas ammóniák. Ép úgy hatott a szabad ammóniáknak a közömbös sóoldatokhoz való hozzátétele. Az ily elemek, melyek a jelzett elvek alapján készültek, regenerálhatok voltak s másod battériákul voltak használhatók, miután más elektromos forrásból megtöltettek.

73