Találmányok leirása, 1884

43. Kelmék festése egész végben

67 gába szedi, ebben végül már igen fogyatékossá lesz, miért is a fes­tés a szövet két végében nem lesz egyenlő; a megmártásnál pedig a szövet mindig ránczokat vet, a melyekbe a festék nem tad behatolni, s így ismét egyenetlen a festés. A feltaláló társulat eljárásával s az erre szerkesztett gépével e hiányt eloszlathatni véli. A gépet az 1-ső ábra keresztmetszetben, a 2. ábra elöded nézetben s a 3. ábra alaprajzban mutatja. Ez ábrák­ban A az öntöttvasból vagy fából való gépállvány; В a festékes fürdő medenczéje; C egy lábbogótól szabályozott csap, a melyen át a fes­tékes fürdő D teknőbe folyhat, a melyben a lábbogó s a csurgó-nyi­lás egyenlő szinvonalt tart fen; E lopóként működő vászondarab, mely a festék-folyadékot a D teknőból a G hengernek vezeti; F a vásznat támogató lap; G a festéket elosztó henger; H és /hengerek, melyek fölött a festendő kelme eljár; / az a henger, a melyre a kelme a festés előtt tekertetik; К henger, a melyre a megfestett kelme föl­­tekeródik. Az A medenczének s D teknőnek kettős a fala, úgy hogy a ben­­nök levő folyadék kerengő gőzzel magasabb hőmérsékletben tartható meg. A H és I hengerek üregesek és csőtoldásokkal vannak ellátva a gőz bevezetésére s a sürűdött viz lefejtésére. Mindkét henger tehát erősen hevíthető, hogy lehetőleg élénk festés legyen elérhető. E hen­gerek, valamint a G osztóhenger kaucsukkal vannak bevonva, hogy a kelme fémmel való érintkezésében a foltosságtól megóvassék. ь 1. ábra.

Next

/
Thumbnails
Contents