Találmányok leirása, 1884
105. Újítások őrlő korongokon
abban, hogy idejekorán ne jusson az őrlő részek közé. Amalomkekőn már természeti tulajdonságai olyanok, hogy e föltétel megfelel, mert anyaga likacsos, érdes. A fémből való őrlő korongoknál ez máskép van s különösen az olyan korongoknál, melyek egyes élre állított fémszilánkokból vannak egyberakva. A szilánkokat elválasztó s azokat erősítő betétek, a melyek az őrlő alapot képezik, minden él el van födve s épen ezen betéteken siklik az őrlcndó anyag kifelé, a mit a betétekbe vésett rovásokkal, élekkel stb. a kellő korlátok közé kell szorítani. A 8. ábrában a), b), c), d) az ily őrlőfelületet mutatja. A szerint, hogy teljes elmorzsolás, tépés, szelés vagy pedig a héjbői kitakarítás a czél, a betétek felületének az egyik vagy másik alakot kell adni. Egyébiránt a termékek külömböző volta, úgyszintén a kívánt minőség nemcsak azt követeli meg, hogy a felület külömböző módon érdesitessék, hanem hogy a ródalások, élek, fogak egymáshoz kőlönböző szögben álljanak, a mint ezt az 1. ábrából láthatni. Gyakran az a szerkezet a legjobb, a melynél a termék az egyik ródalásban fölszeletik, a rákövetkezőben pedig elmorzsoltatik. A franczia malomkő felülete olyan, hogy az őrlés művelete alatt a héjak elapritása lehetőleg ki van zárva. Elérni ezt az oknál fogva, mert a szemek nem szeletnek szét, hanem a derékszögű háromszöget képező őrlő vágatban elmorzsoltatnak. A hékó forgóiránya olyan, hogy a háromszög legmélyebben fekvő pontja előljár s ez által a szemet két lejtős síkban vagy ékben szélnyomja, illetve szét-169 1. ábra.
