Találmányok leirása, 1884

71. Javítások elektromos izzólámpákon

126 csolat, a mely se törékeny ne legyen, se könnyen a romlásnak ne legyen kitéve. E találmány alkalmazásakor a hajlékony rostok terpesz­tett végei galvános utón rézzel vonatnak be s az áramvezető rézdrót­jaival hozatnak érintkezésbe. Az illetés pontján forrasz-pákával vagy forrasz-csővel megejtetik a forrasztás, úgy hogy a drót a csapadék­­részszel hülés után egyet képezzen. E forrasztásnál azonban a szén kárt szenvedhet. Hogy ez meggátol­tassák, a szénnek arra a részére, mely a fémbevonatos részszel szomszédos, egy fémpaizs tétetik. Legjobb a szén­rostot fémtusakra fektetni, úgy hogy csak bevonatos végei nyúljanak azon túl, mire egy másik tusak tétetik fölébe, úgy hogy a szénrost egy része el legyen födve, de a bevonatos végek szabadon maradjanak. A 3. ábra egy izzólámpa belsejét mutatja, a mely e találmányt magába foglalja, a 4. ábra az alkalmas készüléket tárja fel, az emlí­tett találmány eszközlésére. A a lámpa belső nyaka vagy nyele, 1 és 2 a vezetékdrótok, melyek л-nál ezekbe vannak forrasztva. В a hajlé­kony szénrost, melynek az 1 és 2 drótok megerősítésére terjedtebb végei vannak, melyek, mint már tudjuk, galvános utón fémmel — leg­jobb, ha rézzel — be vannak vonva. E végek a C tusak alsó felének felső szegélyén nyúlnak ki. A tusakok egymásra illő részükön vésetek vannak, melyekbe a szénrost végei helyet találnak. Már most hozzá lehet fogni az 1 és 2 drótoknak a b b szénvégekhez való forrasztá­sához akár a forraszcsővel, akár valamely forraszszal. A találmány harmadik része vonatkozik az elektromos izzólám­pák hajlékony szénrostjának előállítására új anyagból és új módszer szerint. Űj anyagul használja a feltaláló a cellulosét, vagy valamely szikkasztó olajat egymagában vagy elegyítve holmi szenesedő anyag­gal, vagy pedig a síkért egymagában vagy elkeverve keményítővel. A cellulosét rézoxidban, ammoniakhydratban oldja fel. Alkal­mazza a trinitrocellulosét is, melyet athylacetattal, étherrel és borlánggal, borlánggal és kámforral, acetonnal, anilinnal vagy jégeczettel old fel s tesz képlékenynyé. Az oldatot lemezekre önti s hülni hagyja. Ezután a szénfonalakat e hártyából veri vagy metszi ki. E végből a hártyákat papiroslapok vagy fémlemezek közzé rakja s azután húzás s nyomás közben hőben megszenesiti. A celluloséhez valamely száritó olaj vagy szikkasztó is adható, pl. lenolaj, hogy a szénrostnak vele a kellő haj­lékonyság megadassák. De előállítható a szénrost magából a szikkasztóból is, vagy vala­4. ábra.

Next

/
Thumbnails
Contents