Találmányok leirása, 1884
63. Faburkolat
valamely módon, a H szerszámvivővel van összekötve. A G horgony •egy szabályozhat s rugó által vonatik el állandón az electromagnestől. A vésendő Y lemez а В anyaképpel együttesen mozog, mi végből úgy az egyik, mint a másik, a J szánra van erősítve, melyet valamely szerkezet függőlegesen fel és alá mozgat és lassanként vízszintesen odább tol, úgy hogy az Y lemez minden helye a d szerszám hatásának tétetik ki. Az ábrában a szán függőleges mozgását az M forgattyú korong eszközli, mely hasadékkal bír a vezetőrűd csapja számára; az oldalas vízszintes tolódást az M sróforsó végzi, melyet az О kallantyű mozgat. Az elektromos áram ereje D szelénlemez besugárzásának hatásával változik, ennek megfelelőleg az F elektromágnes vonzó ereje és ■ezzel a G horgony kitérése is. Ennek következtén a d szerszám a szerint, hogy a fénysugarak az anyaképen áthaladtukban többé-kevésbé visszatartatnak, a lemezről megfelelő módon eltávolittatik, vagy afelé mozgattatik. A vésés ’mélységét ily módon tehát a sugarak váltakozó befolyása szabályozza, minthogy az elektromos áram ereje éppenséggel abban az arányban változik, a melyben a sugarak átmetszete az anyakép különböző sajátságai szerint többé-kevésbé akadályoztatik, úgy hogy az áram e szerint a szerszámra is megfelelő módon hat. A feltaláló ép úgy, a hogy a fénysugarakat használja fel vésetek előállítására, azon módon hőforrást is használ ugyanazon elv alapján. 63. Faburkolat. Feltaláló: Albrecht R. Tilsitben. A szabadalom kelt 1884 január. 26. XVIII. 167. Jelenben úgy rakják a faburkolatot, hogy az egyes tuskókat egymás mellé helyezik és a köztük maradó hézagokat czementtel, kátránynyal és homokkal töltik ki. Ez egybefoglalás azonban igen csekély szilárdsággal jár, miért is az ilyféle faburkolatnak mindig erős beton-alapot kell adni, a mi nagy költséget okoz. Hogy tehát ez alap elmaradhasson, a tuskókat úgy kell együvé foglalni, hogy a nyomás, mely az egyes tuskóra nehezedik, ne mint eddig egyenest az alapra hasson, hanem első sorban a 110
