Találmányok leirása, 1883
24. A gummi és guttapercsa pótlószere: »Callender-pempő«
32 ványát megbezzentjük úgy, hogy az F emeltyű visszapattan, mi által а В jelző tű b peczekje kiszabadul; tehát a rúd leereszkedik, minek következtén az E uszószelep a tőlcsércső ömlőnyílását megnyitja. Mikor az edény megtelt, a folyadék megemeli az E úszót, a jelző felszáll a tölcsérben és kimered, mi alatt az uszószelep önműködőleg bezárja az ömlőnyílást és az edénybe több folyadék nem ömölhet. A tölcsérkezelő erre megnyomja a G nyomórúdat, hogy az g nyúlványával visszahelyezkedjék a hasítékba, a mivel azt eszközli, hogy a jelző tű még inkább kiemelkedik s a szelep teljesen elzárja az a tölcsércsövet. A tölcsérben még benrekedt folyadék e szerint ki nem folyhat és más edénybe vihető át. 24. A gummi és guttapercsa pótlószere: »Callender-pempö«. Callender Ormiston Vilmostól Londonban. A szabadalom kelt 1882. október 9-én Az elektromos vezeték-drótok bevonására és elszigetelésére szolgáló eddigi anyagot, a gummit és guttapercsát véli feltaláló találmányával pótolhatni. Az anyag főleg áll: földszurokból és egyéb szénhydrogénekből, melynek keverési aránya: 80—40 rész földszurok és 20—60 rész egyéb szénhydrogének. E keverék a feltaláló szerint nemcsak czéljának felel meg teljesen, hanem kevésbbé is költséges, mint a pótlandó anyagok. Előállítására szolgál a természetes földszurok (ha ez eléggé tiszta, egyébkint a szokott módon tisztítják és finomítják) és valami olajmaradék, melyet úgy nyerni, hogy növényi olajat párlalunk, mig 1 *00 —1*10 fajsúlyú rugalmas pempő nem képződik. Ozokeritet vagy parafint is lehet a mondott anyagok közé elegyíteni ; erre azonban okvetetlenül nincs szükség. Az olajmaradék, mely legjobb, ha a gyapotmag vagy pálma-olaj párlatának eredménye, körülbelül 15° C. mellett lesz lágygyá és rugalmassá. Ezt azonban az »Elastikon« néven ismert anyaggal is pótolhatni, mely ez idő szerint kereskedésekben kapható. A »Callender-pempő« előállításának részletes eljárása ez: Mintegy 35 rész földszurkot megolvasztunk vagy feloldunk s egyidejűleg mintegy 55 rész olajmaradékot hasonló eljárásnak vetünk alá. Minden eset ben hasznosnak mutatkozott, hogy még 3—4 rész növényi olaj tétetett hozzá. Mihelyt a feloldás teljes, mindkét oldalt 100—120° C. hő mellett 3 rész ozokerit hozzáadása közben összekevertetik. Ez utóbbi szer hozzáadása azonban nem elkerülhetetlen. A keverék hőjét erre 138—143° C.-ra kell emelni és ha a gyártmányt még vulkanizálni akarjuk, a mint ez a legtöbb esetben történik, még 3—4 rész kénvirágot adunk hozzá, a hőt pedig 171° C.-ra fokozzuk, miközben a keveréket mintegy 45 perczig szorgalmasan kell kavarni, hogy az vastag, rugalmas péppé változzék. Miután a pép még két óra hosszat az utóbbi hőfokon megtartatott, kész a mondott czélra alkalmas anyag. Pesti köiiyvnyomda-részvény-társaság. Hold-utcza 7. sz.
