203984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kutya coronavírus elleni vakcina előállítására
1 HU 203 984 B 2 A találmány tárgya eljárás kutya coronavírus elleni vakcina előállítására. A coronavírusok sok állatfajnál, számos betegség esetén a legfontosabb előidéző okok egyike, ilyenek pl. az encephalitis, hepatitis, pneumonitis, neasopharyngitis, peritonitis és gastroenteritis. Tekintettel a bélben történő fertőzésre, a coronavírusok kimutathatók emberek, sertések, borjak, egerek, patkányok, csirkék, pulykák, kutyák, macskák és lovak ürülékében. A kutya coronavírus (CCV) által okozott enteritisről először Binn és munkatársai számoltak be [Proc. 78th. Ann. Mtg. U. S. Anim. Health Assoc. Roanoke VA Oct: 359-366 (1974)]. A vírust először 1971-ben izolálták feltételezett vírusos gastroenteritisben szenvedő katonai kutyákból. Még nem tisztázott okokból az 1970-es évek végén coronavírus eredetű enteritis bukkant fel kutyák jelentős betegségeként. A fertőzés primer forrása, úgy tűnik, fertőzött állatokból származó ürülék-anyag. A szájon át történő fertőzés replikációhoz vezet a vékonybél hámsejtjeiben. A vírust általában a fertőzést követő 3. és 14. napon fertőzött kutyák ürülékéből izolálhatjuk. A CCV eredetű gastroenteritist enyhe depresszió, étvágytalanság és laza széklet jellemzi különlegesen átható szaggal. A betegség hirtelen tör ki, és hasmenéssel vagy a betegséget közvetlenül megelőző hányással társul. A hányás gyakorisága általában csökken a betegség első vagy második napja után. A széklet gyakran tartalmaz nyálkát és változó mennyiségű vért, narancstól vörösig terjedő színárnyalatot adva. Gyakran látható átrohanó hasmenés vizes vagy véres folyadék formájában. A fiatal kutyakölykök gyakran gyorsan kiszáradnak még akkor is, ha folyadékterápiát vezetünk be a betegség korai szakaszában. A pusztulás 24-36 órával a klinikai tünetek megjelenésétől számítva következik be a jól megalapozott gondoskodás ellenére. Úgy tűnik, hogy a stressz növeli a betegség súlyosságát Bizonyos esetekben megnövekedett testhőmérséklet figyelhető meg, de a legtöbb állat lázmentes, és néhány megbetegedett kutya esetében a hőmérséklet határozottan normális alatti. Lásd pl. Carmichael: „Infectious canine enteritis caused by a corona-like virus” (Corona-jellegű vírus által okozott fertőző kutya enteritis), Laboratory Report, The James A. Baker Institute for Animal Health, Cornell U. 2 (9), (1978). A leginkább fertőzött kutyák 1 hét—10 nap után gyógyulnak, de azok a kutyák, amelyek gyors tüneti kezelést kapnak, és nyugodt, meleg környezetben vannak tartva, gyakran gyorsabban gyógyulnak [Appel és munkatársai: Cornell Vet. 69, 123-133 (1979)]. 3-4 hetes állandó hasmenésről számolnak be bizonyos esetekben, amely ellenáll a kezelésnek [Appel és munkatársai: Canine Prac. 7, 22-36 (1980)]. Együttes szem- és orrgennyesedés is előfordul, de kapcsolatuk a primer fertőzéssel nem ismeretes. A morfológiai károsodások a CCV enteritisben a bélben és a bélfodor nyirokcsomókban korlátozottak. A szövettani változások rendkívül hasonlóak ahhoz, amelyet szarvasmarha coronavírussal fertőzött gnotobiotikus borjaknál leírtak. A nem komplikált fertőzés kísérleti kutyákban enyhe, és a patológiai változások vagy nem mutathatók ki, vagy kitágult bélhurkokból állnak, amelyek vizes zöldessárga székletanyaggal vannak kitöltve. A bélfodor nyirokcsomók általában megnagyobbodottak és vérbők, vagy bevérzettek. Az egyik esetben az inkubálási időtartam kísérletileg fertőzött kutyáknál mintegy 24-36 óra. A kutyák nem mutatnak tipikus klinikai tüneteket vagy a coronavírus gastroenteritisszel társult klasszikus hasmenést. A mikroszkópos változások mérsékeltek, a bélbolyhok sorvadásával és a tiiszőüreg mélyülésével, a lamina propria cellularitásában történő növekedéssel, a hámsejtek megnyúlásával, és a kehely-sejtek kiürülésével jellemezhetők. Az enyhe tünetek a kísérletileg fertőzött kutyák inokulálásához alkalmazott izolálási eljárás következményei lehetnek, és annak a ténynek, hogy a kutyák mentesek más fontosabb patogénektől és parazitáktól. A CCV enteritis speciális kezelési módszere nem áll rendelkezésre. A terápia támogató jellegű, megkísérelve pótolni a folyadék- és elektrolit veszteséget, szabályozni a hasmenést és megakadályozni a másodlagos bakteriális fertőzést A parenterálisan CCV-vel inokulált kutyákban a szérum antitest titer nagyobb, mint az orális fertőzésnek kitett kutyákban. Az orális fertőzés után a kutyák anamnéziás típusú antitest válasszal válaszolnak, és gyorsabb időtartamon belül elveszítik a vírust, mint a fertőzésnek ki nem tett kontroll kutyák. Úgy tűnik, hogy a helyi immunitás, amelyet valószínűleg IgA antitestek közvetítenek a bélben, esszenciális a CCV fertőzés elleni védelemhez, hasonló módon, mint az átvihető gastroenteritisnél sertésekben [Appel és munkatársai: Canine Prac. 7, 22-36 (1980)]. A CCV enteritis feltételezett diagnózisa klinikai jeleken alapszik. Az akut hányás és hasmenés egyéb okainak lehet tekinteni kutyákban az alábbi betegségeket: intoxikáció, bakteriális enteritis, coccidiosis, akut pancreatitis, akut vese- vagy májkárosodás, és más vírus-infekciók. A gyors elterjedés bizonyítása erősen sugallja a CCV enteritist. Számos közlemény van, amely leírja kutya parvovirus elektronmikroszkópos kimutatását CCV részecskékkel együtt kutya székletmintákban [lásd pl. Carmichael, fentebb idézett munka; Evermann és munkatársai: J. Am. Vet Med. Áss. 177, 784-786 (1980); Reseto és munkatársai: Arch. Virol. 66, 89-93 (1980)]. Az egyik beszámoló szerint kimutattak ezenkívül kutya rotavírust is egy székletmintában [McNulty és munkatársai: Vet. Rés. 106, 350-351 (1980]. Ez azt jelzi, hogy a hétköznapi eseteket bizonyos mértékig többszörös vírusfertőzésnek lehet tekinteni. A CCV székletmintából vagy béltartalomból történő izolálásáról több kutató számolt be, és beszámoltak ennek bizonyos nehézségeiről. Kényes természetük és folyékony celluláris szubsztrátumaik hiánya miatt a coronavímsokat gyakran nem lehet izolálni vagy diagnosztizálni. A szérum-átalakulást vagy post mortem meghatározást végzetes esetekben, beleértve a fagyasztott bél5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
