203970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 3-szubsztituált-2-oxidol-1-karboxamid-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 970 B 2 körébe és a fenti szabadalmi eljárás szerint állíthatók elő. A találmány körébe tartozó alkalmas sók közé tartoznak szerves és szervetlen sók, például ammóniával, szerves aminokkal, alkálifém-hidroxidokkal, alkálifém-karbonátokkal, alkálifém-hidrogén-karbonátokkal, alkálifém-hidridekkel, alkálifém-alkoxidokkal, alkáliföldfém-hidroxidokkal, alkáliföldfém-karbonátokkal, alkáliföldfém-hidroxidokkal és alkáliföldfént-alkoxidokkal képezett sók. Az ilyen bázikus sókat képező jellemző bázisok közé tartozik például az ammónia, primer aminok, mint n-propil-amin, n-butil-amin, anilin, ciklohexil-amin, benzil-amin, p-toluidin, etanolamin és glukamin; szekunder aminok, mint dietil-amin, dietanol-amin, N-metil-glukamin, N-metil-anilin, morfolin, pirrolidin és piperidin; tercier antinok, mint trietil-amin, trietanol-amin, N,N-dimetil-anilin, N-etil-piperidin, és N-metil-morfolin; hidroxidok, mint nátrium-hidroxid; alkoxidok, mint nátrium-etoxid és kálium-metoxid; hidridek, mint kalcium-hidrid és nátriumhidrid; és karbonátok, mint kálium-karbonát és nátrium-karbonát. Előnyösek a nátrium-, kálium-, amrnónium, etanol-amin-, dietanol-amin és trietanol-amin-sók. Különösen előnyösek a nátriumsók. A találmány körébe tartoznak a fent leírt vegyületek szolvátjai, mint a hemihidrátok és monohidrátok is. Ismeretes, hogy az interleukin-1 legalább két formában létezik, amelyeket a és ß formának neveznek (Dinarello C. A., FASEB J. 2, 108-115 [1988]). E leírásban és az igénypontokban az interleukin-1 (IL- 1) meghatározás az IL-1 valamennyi alakjára kiterjed, beleértve az IL-la, IL-lß formát és ezek kombinációját. A találmány szerinti (I) általános képlett! vegyületeket és farmakológiailag elfogadható sóikat tartalmazó gyógyszerkészítményeket emlősöknek adjuk be. A készítmények előállítása gyógyszerészétileg elfogadható hordozók vagy hígítók összekeverésével történik a győgyszertechnológiában használatos ismert eljárásokkal. Az alkalmazás orális vagy parenterális lehet. Parenterális alkalmazás alatt itt például intravénás, intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután, transzdermális és helyi alkalmazást értünk, beleértve az orális öblítést. Mégis általában előnyben részesítjük a vegyületek vagy sóik orális alkalmazását E vegyületeket és sóikat általában mintegy napi 40- 200 mg dózisban alkalmazzuk orális úton és mintegy napi 1-200 mg dózisban parenterális úton, bár a kezelendő beteg testtömegétől függően szükséges lehet a dózis módosítására. Az IL-1 bioszintézis gátlására és az IL-1 közvetítette csontanyagcserezavar vagy IL-1 közvetítette autoimmun betegségek kezeléséhez szükséges adagot a szakember könnyen meg tudja határozni. Mégis hangsúlyozni kell, hogy e vonatkozásban más változtatások is eszközölhetők, függően a kezelendő emlős fajtájától és az adott gyógyszer iránti egyéni reagálásától, valamint a választott gyógyszerkészítményektől és a kezelés időtartamától. Egyes esetekben a fenti tartomány alsó szintje alatti adagok lehetnek alkalmasabbak, míg más esetekben még nagyobb dózisok is hanszálhatók veszélyes vagy káros mellékhatások nélkül, feltéve, hogy az ilyen magasabb dózisszinteket több kisebb dózisra osztjuk fel a nap folyamán. Orális alkalmazás céljából tablettákat állíthatunk elő, amelyek segédanyagokat, mint nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot, dikalcium-foszfátot tartalmazhatnak különféle szétesést elősegítő szerekkel, mint keményítővel, előnyösen burgonya- vagy tápiókakeményítővel, alginsavval és egyes komplex szilikátokkal, továbbá kötőanyagokkal, mint polivinilpirrolidonnal, szacharózzal, zselatinnal és akácia-gumival együtt. Ezenfelül a tabletták síkosító anyagokat, mint magnéziumsztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot is tartalmazhatnak. Hasonló típusú szilárd készítmények lágy mgalmas és kemény zselatinkapszulákban is alkalmazhatók; ebben a tekintetben előnyös anyag például a laktóz, valamint nagy molekulatömegií polietilénglikolok. Ha orális úton vizes szuszpenziókat és/vagy elixíreket kívánunk alkalmazni, a hatóanyagot különböző édesítő vagy ízesítő szerekkel, színező anyagokkal vagy festékekkel, és kívánt esetben emulgeáló és/vagy szuszpendáló szerekkel, továbbá hígítókkal, mint vízzel, etanollal, propilénglikollal, glicerinnel és ezek különböző elegyeivel keverhetjük össze. Bár a találmány szerinti vegyületeket és gyógyszerészetileg elfogadható bázikus sóikat előnyösen orálisan adagoljuk, a vegyületek parenterálisan is használhatók. Parenterális alkalmazáshoz a vegyületeket szezámvagy földimogyoróolajban, vagy vizes propilénglikolban oldhatjuk, vagy a fentebb felsorolt megfelelő vízoldható bázikus sókból steril vizes oldatokat állítunk elő. E vizes oldatokat szükség esetén pufferozhatjuk és a folyékony hígítót elegendő konyhasóval vagy glukózzal izotóniássá tehetjük. E vizes oldatok különösen alkalmasak intravénás, intramuszkuláris vagy szubkután injekciókhoz. Ebben a vonatkozásban a használt vizes közegek jól ismert technikákkal könnyen előállíthatók. Például folyékony hígítóként rendszerint desztillált vizet használunk és a végső készítményt alkalmas baktériumszűrőn, mint szintereit üvegszűrőn vagy diatómaföldön vagy mázatlan porcelánszűrőn bocsátjuk át. Az ilyen típusú szűrők közül előnyben részesítjük a Berkefeld-szűrőt, a Chamberland-szűrőt vagy az azbeszt-fém szűrőréteget tartalmazó Seitz-szűrőt, ahol a folyadékot szivattyú viszi át steril tartályba. Természetesen a szükséges műveleteket a befecskendezésre szánt oldatok előállítása során folyamatosan kell alkalmazni, hogy biztosítsuk a végtermék sterilitását. Transzdermális alkalmazáshoz a vegyületdózisformája például oldat, öblítőoldat, balzsam, krém, gél, végbélkúp, nyújtott hatású készítmény lehet. Az ilyen dózisformák a használt vegyiiletet etanollal, vízzel, áthatolást elősegítő anyaggal és közömbös hordozókkal, mint gélképző anyagokkal, ásványolajjal, emulgeálószerrel, benzil-alkohollal és hasonlókkal együtt tartalmazhatják. Sajátos transzdermális áthatolást fokozó készítményeket ismertetnek a bejelentő tulajdonát képező és 1986. október 31-én benyújtott, 925 641 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, amelyet itt hivatkozásképpen említünk meg. Helyi alkalmazás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
