203967. lajstromszámú szabadalom • Eljárás granulált gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 988 B 2 gálatához a következő adatokat mértük: szelektivitás izopentánra (i—C5) és 2,2-dimetil-butánra (2,2-DMB), 97% C5+ hozam mellett. Az 1. ábrán az i-C5-re megadott szelektivitás értéket úgy határoztuk meg, hogy a folyékony izomerizációs termékben lévő i-C5 frakció tömegét osztottuk a termékben lévő összes C5 frakció tömegével. Az 1. ábrán a 2,2-DMB-re megadott szelektivitás értékét úgy határoztuk meg, hogy a folyékony izomerizációs termékben lévő 2,2-DMB frakció tömegét osztottuk a termékben lévő, nemgyűnís C6 szénhidrogén frakció tömegével. Az előző példák izomerizációs vizsgálatainál alkalmazott körülmények között az i-C5-re és a 2,2-DMB- re kapott szelektivitás értékek a kész katalizátor kompozíció mért felületével közvetlen kapcsolatban vannak. Az 1. ábrán felrajzolt grafikonon látható, hogy az i-C5-re és a 2,2-DMB-re kapott szelektivitás értékek növekedtek a mért felület növekedésével. A találmányunk szerinti, 3. példában kapott C katalizátor és a 4. példában kapott D katalizátor bizonyult a legszelektívebbnek az i-C5-re és a 2,2-DMB-re, mindkét katalizátor felületét legalább 580 m2/g értékűnek mértük. A C és D katalizátorok platinakoncentrációját egymáshoz és a többi katalizátor platinakoncentrációjához hasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a platinakoncentráció nem korrelál az izomerizációs teljesítménnyel, ami még jobban bizonyítja a legalább 580 m2/g értékű felületű katalizátor kompozíció előnyeit így találmányunkkal egyértelműen kiváló izomerizációs teljesítményű katalizátort nyertünk. 8. példa Két izomerizációs vizsgálatot végeztünk annak tanulmányozására, hogy a tápanyagok kéntartalma milyen hatással van az izomerizációs teljesítményre. Az első, A eljárásban olyan izomerizációs katalizátort alkalmaztunk, amelynek felülete nem a találmányunk szerinti. Az A eljárással a kéntartalmú nyersanyag és a szakterületen korábban alkalmazott, hagyományos katalizátor hatására bekövetkező izomerizációs teljesítményt vizsgáltuk. Az alkalmazott katalizátor azonos volt az 1. példa szerinti A katalizátorral. A második, B eljárásban a találmányunk szerinti C katalizátort alkalmaztuk, ezt a katalizátort a találmányunk szerinti eljárással készítettük a 4. példában. Az A és B eljárásokban az izomerizációs teljesítményt vizsgáltuk, olyan folyamatos üzemű reaktorban, amelyben a betáplált keverék összetétele a következő volt: 6,8 t% bután, 20,91% n-pentán, 14,51% i-pentán, 15,7 t% n-hexán, 19,0 t% i-hexán, 12,4 t% ciklopentán- és ciklohexán-vegyületek és 2,5 t% benzol, 8,2 t% C6* vegyületek és-133 t ppm kén. Az izomerizációs teljesítmény vizsgálatára folytatott A és B eljárásnál alkalmazott üzemelési körülmények a következők voltak: a reaktor nyomás 32,0 bar, a folyadéktérsebesség 1,0 h'1, a hidrogén és a betáplált szénhidrogén mólaránya 2.0, és a hőmérséklettartomány 254-316 °C. Az izomerizációs teljesítmény meghatározására a C5+ folyékony termék oktán egyenértékét, az átlagos katalizátorágy hőmérsékletét és a C5+ tennék t%-ban megadott értékét használtuk. A 2. és a 3. ábra az RON-O értéket mutatja a reaktorágy átlaghőmérséklete és a C5+ termék hozama függvényében. A találmány szerinti, B eljárás hatékonysága lényegesen jobb, mint a szakterületen korábban használt katalizátort alkalmazó, hagyományos A eljárás hatékonysága. Ezt mutatja a 2. ábrán a 78 RON-O érték eléréséhez szükséges, 32,2 °C-kal kiseb hőmérséklet szükséglet. A 2. ábrán látható, hogy a B eljárás az A eljáráshoz viszonyítva jelentékeny, 4-ig növekvő oktánszámjavulást is eredményez. Ezek a példák egyértelműen bizonyítják, hogy a találmányunk szerint elérhető izomerizációs teljesítmény lényegesen jobb a szakterületen korábban alkalmazott katalizátort felhasználó, hagyományos eljárással elérhető izomerizációs teljesítményhez képest. Az azonos termékhozamoknál végzett összehasonlítás azt mutatja, hogy a találmányunk szerinti eljárás alkalmazása nagyobb izomerizációs hatásfokot eredményez a termék oktánszámának növekedése mellett. Ha pedig az azonos oktánszámú (pl. 78 RON) terméket hasonlítjuk össze, a találmányunk szerinti eljárás nagyobb tetmékhozamot eredményez. SZABADALMI IGÉNYPONTOK ■■■'•* 1. Szénhidrogének izomerizálására alkalmas forrná--^ zott katalizátor kompozíció, amely hidrogénformájiT kristályos mordenitből és alumínium-oxidból álló hordozóra felvitt platinát tartalmaz, azzal jellemezve, hogy*' a katalizátor kompozíció felülete legalább 580 m2/g. 2. Az 1. igénypont szerinti formázott katalizátor kompozíció, azzal jellemeze, hogy a hidrogénformájú mordenitben a szilícium-dioxid tömegaránya az alumínium-oxidhoz képest legalább 16:1. 3. Az 1. igénypont szerint formázott katalizátor kompozíció, azzal jellemezve, hogy a hidrogénformájú kristályos mordenit koncentrációja 75-951% a kompozícióra vonatkoztatva. 4. Eljárás 4-7 szénatomos paraffinok izomerizálására, azzal jellemezve, hogy az izomerizálandó szénhidrogéneket és hidrogént tartalmazó elegyet önmagában ismert izomerizációs körülmények között az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti formázott katalizátor kompozícióval érintkeztetjük. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 93-427 °C hőmérsékleten, 690-6895 kPa túlnyomáson, (0,25-5) h1, folyadék térsebesség mellett izomerizálunk és a hidrogént és az izomerizálandó szénhidrogéneket 0,5-5 mólarányban alkalmazzuk. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan szénhidrogén és hidrogén tápelegyet alkalmazunk, amelyben a kén mennyisége az egyesített tépelegyre vonatkoztatva 5-200 tömeg ppm, elemi kénben. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 7
