203946. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenoxi-fenil-tiokarbamid-, izotiokarbamid és karbodiimid-származékokat tartalmazó inszekticid és akaricid szerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 HU 203 946 B 2 kon élősködő, mindenekelőtt házi- és haszonállatokon élősködő rovarok és atkák ellen is. Ilyenek mindenek­előtt az ektoparaziták, például atkák és kullancsok, és dipterák, például Lucilia sericata. A találmány szerinti vegyületek jó rovar- és atkairtó hatása abban nyilvánul meg, hogy az előzőekben felso­rolt rovarok és atkák esetén legalább 50-60%-os elhul­­lási értéket (moralitást) eredményeznek. A találmány szerinti vegyületek, illetve az azokat tartalmazó készítmények hatásspektruma más rovarirtó és/vagy akaricid készítmények adagolásával jelentősen szélesíthető, és az adott körülményekhez igazítható. Ilyen további adalékok például a következő hatóanyag­­típusok: szerves foszforvegyületek, nitrofenolok és származékaik, formamidinek, kaibamidok, karbamá­­tok, piretroidok, klórozott szénhidrogének és Bacillus thuringiensis-készítmények. Az (I) általános képlető vegyületeket előnyösen a formálási technikában szokásosan alkalmazott inert és növények által jól elviselhető segédanyagokkal együtt alkalmazzuk, és ilyen célra például emulziókoncentrá­­tum, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, nedvesíthető por, oldható por, porozószer, granulátum, illetve polimer anyagokba kapszulázott forma alapra dolgozhatjuk fel. A felhordási eljárást, például permetezést, ködösítést, porozást, feldörzsölést vagy öntözést mindenkor az adott szertől, az alkalma­zás céljától és az adott körülményektől függően vá­lasztjuk meg. A készítmények, azaz az (I) általános képlető ható­anyagot, illetve ezen hatóanyagoknak más rovarölő szerekkel vagy ákaricidekkel alkotott kombinációját, és adott esetben egy sziláid vagy folyékony adalék­anyagot tartalmazó készítményt vagy összetételt önma­gukban ismert módszerekkel állítjuk elő. Ezt például a hatóanyagok és töltőanyagok, például oldószerek, szi­lárd hordozóanyagok, és adott esetben felületaktív ve­gyületek (tenzidek) alapos összekeverésével és/vagy eldötzsölésével végezhetjük. Oldószerként például a következő anyagok jöhetnek számításba: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8-12 szénatomos frakciók, például xilolelegyek vagy szubsztituált naftalinok, fiálsav-észterek, például dibu­­til- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például ciklohexán, paraffinok, alkoholok és glikolok, vala­mint ezek éterei és észterei, például etanol, etilén-gli­­kol, etilénglikol-monometil- vagy etil-éter, ketonok, például ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, pél­dául N-metil'2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy di­­metil-formamid, valamint adott esetben epoxidált nö­vényi olajok, például epoxidált kókuszolaj vagy szója­olaj, valamint víz. Szilárd hordozóanyagként például porozószerek és diszpergálható porok esetén általában természetes kő­zetliszteket alkalmazunk, például kalcitot, talkumot, kaolint, mintmorillonitot vagy attapulgitot A fizikai tulajdonságok javítására adagolhatok ezenkívül nagy diszperzitású kovasavak, vagy nagy diszperzitású, nedvszívóképes polimerizátumok is. Szemcsés, ad­­szorptív granulátumhordozók például a porózus típusú anyagok, például csillám, téglatörmelék, szepiolit vagy bentonit, illetve nem szorptív hordozóanyagok, például kalcit vagy homok. Alkalmazható ezenkívül számos szerves vagy szervetlen eredetű, granulált anyag is, főleg dolomit vagy aprított növényi maradékok is. Felületaktív vegyietekként a formálandó (I) általá­nos képlető hatóanyag, illetve ennek más rovarölő vagy akaricid hatóanyaggal alkotott kombinációja ter­mészetétől függően, nem ionos, kation- és/vagy anion­aktív tenzidek jöhetnek számításba, melyek jó emulge­­áló, diszpeigáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendel­keznek. Tfenzidek alatt a tenzidelegyek is érthetők. Alkalmas anionos tenzidek az úgynevezett vízoldha­tó szappanok, valamint a vízoldható, szintetikus, felü­letaktív vegyületek. Szappanok például a következő vegyületek: hosszú­láncú ( 10—22 szénatomos) zsírsavak alkálifém-, alkáli­földfém-, vagy adott esetben szubsztituált ammmóni­­umsói, például az olaj- vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, illetve a természetes zsírsavelegyek, például a kókuszolajból vagy faggyúolajból nyerhető zsírsav­­elegy hasonló jellegű sói. Megemelítendők ezenkívül a zsírsav-metil-taurin­­sók, valamint a módosított vagy természetes foszfolipi­­dekis. Célszerűen azonban inkább az úgynevezett szinteti­kus tenzideket alkalmazzuk, főleg zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonált benzimidazol-szátmazéko­­kát vagy alkil-aril-szulfonátokaL A zsírszulfonátok vagy -szulfátok általában alkáli­fém-, alkáli-földfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként állnak, és általában egy, 8-22 szén­atomos alkilcsoportot tartalmaznak, ahol ez az alkil­­csoport az acilcsoport alkilrésze is lehet Ilyen anyagok például a következők: a ligninszulfonsav, a dodecil­­kénsav-észterek, vagy egy természetes zsírsavakból előállított zsíralkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kal­ciumsói. Ugyancsak idetartoznak a zsíralkohol-eülén­­oxid-adduktumok kénsav-észtereinek és szulfonsavai­­nak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok elő­nyösen két szulfonsavcsoportot és egy körülbelül 8-22 szénatomos zsírsavgyököt tartalmaznak. Alkil-aril­­szulfonátok például a dodecil-benzol-szulfonsav, dibu­­til-naftalin-szulfonsav vagy egy naftalin-szulfonsav­­formaldehid-kondenzációs termék nátrium-, kalcium­vagy trietanol-amin-sói. Ugyancsak számításba jöhetnek a megfelelő foszfá­tok, például egy p-nonilfenol-(4-14)-etilénoxid-adduk­­tum foszforsav-észteiének sói is. Nem ionos tenzidek elsősorban az alifás vagy ciklo­­alifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-fenoiok poliglikol-éter-származékai, melyek 3-30 glikol-éter-csoportot és 8-20 szénatomos alifás szén­hidrogéngyököt, illetve 6-18 szénatomos alkilgyököt tartalmaznak az alkil-fenolokban. Ugyancsak alkal­mas, nem ionos tenzidek a vízoldható, 20-250 etilén­­glikol-éter-csoportot és 10-100 propilénglikol-éter­­csoportot tartalmazó polipropilén-glikol-, etilén-diami­­no-polipropilén-glikol- és alkil-polipropilén-glikol-po­­lietilén-oxid-adduktumok, melyek az alkilláncban 1-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents