203936. lajstromszámú szabadalom • Fasebkezelő és oltóviasz gyümölcs- és díszfák, valamint szőlők és -dísznövények metszési, vágási vagy sérült felületeinek kezelésére és lezárására kizárólag természetes anyagokból
1 HU 203 936 B 2 A találmány tárgya fasebkezelő és oltóviasz gyümölcsös díszfák, valamint szólók és dísznövények metszési, vágási vagy sérült sebfelületeinek a kezelésére kizárólag természetes anyagokból. A felvitt fasebkezeló és oltóviasz úgy zárja a növényeken keletkezett sebfelületeket, hogy a különböző kórokozók a seb gyógyulásáig ne tudjanak a megszilárdult keneten átjutni és a fa szöveteibe hatolva gombás vagy más fertőzést, megbetegedést okozni. A fesebek keletkezésére vonatkozóan kevés szakirodalmi anyag és találmányi bejelentés található. Probocskai Endre Faiskola című könyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959) több fasebkezeló és oltóviasz receptúrát közöl. Ezek a készítmények azonban csak előzetes felmelegítés után voltak kenhetők. A készítmények összetétele és a készítményeket alkotó összetevők aránya miatt a felvitt kenetek nagyon rövid idő után repedeztek és lekoptak, leperegtek a fák nedvének és az időjárási körülményeknek a hatására. Mohácsy-Maliga-Gyúró A gyümölcsfák metszésének kézikönyve c. tanulmányukban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968) kátrány és olajfesték használatát javasolják. Ennek a megoldásnak az előzőekhez hasonlók a hátrányai. Vizsgáltuk több forgalomban levő oltóviasz és fasebkezelő készítmény alkalmasságát is. Ezek egy része szintetikus, sejt- és szövetidegen anyagokból készült Ha kis mennyiségben is, de káros anyagokat is tartalmaztak; igaz, hogy csak nyomokban. További hátránya volt ezeknek a szereknek az is, hogy a növényi nedvek, a fák, a növények mozgása és növekedése, valamint a csapadék és a napfény együttes hatására szinte mindegyik készítménynél bekövetkezett a sebvédő anyag idő előtti berepedezése, lekopása, lepergése. A berepedezett kenet alatt a sebek „behegedésénék” a folyamata nem zárult le. Akórokozók bejutottak a növények szöveteibe, ahol különböző megbetegedést, például korfaadást okoztak. Mindegyik készítmény megszáradása után keménnyé, rideggé vált Nem tágultak a növény vastagodásával. Elkezdődött a kenetek repedezése. Az általunk ismert készítmények egyike sem volt használható 0 °C alatt, mivel megdermedtek és nem voltak jól kenhetők. Elfogadható konzisztenciájú, jól kenhető elegyet csak 10 °C feletti hőmérsékleten lehetett készíteni. A találmány célja kizárólag természetes anyagokból álló fasebkezeló és oltóviasz kialakítása volt, amely nem tartalmaz a növényekre, az állatokra és az emberre mérgező hatóanyagokat; a felhasználási területtől (gyümölcsfa vagy szőlőoltvány előállításnál, koronaalakító metszésnél, vágásnál stb.) függően a készítmény jól záródó, elasztikus felületet képezzen, amely alatt a növény sebe(i) gyorsan begyógyul(nak). Ugyanakkor a készítménynek legyen aszeptikus hatása. További célkitűzés volt, hogy a készítmény még -5 °C-os hőmérsékleten is jól kezelhető, „nem dermedő” legyen és megfelelő vastagságú és konzisztenciájú kenetet adjon a kezelt metszési, vágási felületen. A találmány a fenti célkitűzéseknek megfelelően fasebkezeló és oltóviasz gyümölcs- és díszfák, valamint szőlők és dísznövények metszési, vágási vagy sérült felületeinek a lezárására kizárólag természetes anyagokból. A találmány szerinti készítmény 6-18 t% méhviasz, 30-55 t% fenyőgyanta, 5-15 t% faggyú, 2- 10 t% lenolaj, 2-101% gyapjúzsír és 20-40 t% 86 %os alkoholra számított etilalkohol ismert módon homogenizált elegyét tartalmazza. A találmány szerinti kompozíció hatásmechanizmusa a következő: A lenolaj egy része felkenéskor azonnal bediffundál a növény szöveteinek legfelső 2-3 mm-es rétegébe és ott a kenet többi alkotójával szívós, de rugalmas (táguló) réteget képezve megszilárdul a seb felületén. Egy kis idő múlva térhálós szerkezetű lenolaj réteg köti össze a sebzett növényi részt a külső kenetréteggel. Az elasztikus lenolaj réteghez jól tapad a szintén rugalmas és táguló tulajdonságokkal rendelkező méhviaszból, fenyőgyantából, gyapjúzsírból és faggyúból álló elegy. Az utóbbi két komponens (gyapjúzsír, faggyú) szinte teljesen megakadályozza a kezelt felületek berepedezését és így a kórokozók esetleges későbbi behatolását Az oldószerként is használatos alkohol még elpárolgása előtt fertőtleníti a növény sebfelületét Amint azt a hat évig tartó vizsgálataink is igazolták, a lenolaj 2-10 t%-os mennyisége a találmány szerinti készítménynél nagyon pontosan betartandó értékhatárnak bizonyult: 21% alatt nem alakult ki a térháló és így lekopott a fedőréteg, 10 t%-os részarány felett viszont leállt a kalluszképződés és nem vagy nehezen gyógyult be a seb. (Például 15 t% lenolaj már fitotoxikus hatást fejtett ki.) A lenolaj megszilárdulása közben kb. a saját tömegének a 40%-át veszi fel oxigénből. A túl sok oxigén viszont leállítja a kalluszképződést, és vele a seb gyógyulását. A találmányunk kizárólag természetes, környezetbarát anyagokat tartalmaz. A magyarországi hatósági vizsgálatokat (MÉM Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Gödöllői Intézete) 1988-ban és 1989-ben végezték a találmányunk alapján gyártott készítményekkel, amit a vizsgáló intézet szakmailag megfelelőnek talált. A készítmény a biológiai teszteredmények alapján forgalomba hozhatónak minősült. Széles körű alkalmazását javasolták. (Akisérieteket almatermésű és csonthéjas kultúrákban végezték fajtánként négyszeres ismétlésben.) A találmány néhány alkalmazási lehetőségét az oltalmi igény korlátozása nélkül az alábbi három példában ismertetjük: 1. példa 1989 februárjában -4 °C-os nappali átlaghőmérséklet mellett metszettük az almafaültetvényt Szabolcs- Szatmár megyében, Magyarország keleti részén. A metszéssel egy időben a sebzett felületre/felületekre átlag 1 mm vastagságban az alábbi összetételű készítményt kentük fel a teljes sebfelületre: méhviasz: 81% fenyőgyanta: 361% faggyú: 151% lenolaj: 101% gyapjúzsír: 61% 86%-os etilalkohol: 251% A kalluszképződés erőteljes volt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
