203858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás töltőanyagot tartalmazó kerámia termék előállítására

1 HU 203 858 B 2 anyag oxidációjával létrejövő kerámia típusú anyag (vagyis alfa-módosulatú alumínium-trioxid) a 12 ágy anyagát átnőhesse. Az 5. ábrán az Alcan márkanevű C-72 jelű alfa-módosulatú alumínium-trioxid őrölet­­len részecskéivel a kerámia anyag infiltrációja után kialakult szerkezet mikrofelvételét mutatjuk be. A megemelt hőmérsékletet addig tartjuk fenn, amíg az oxidációs reakciótennék a 12 ágyat a kívánt mérték­ben átjárja. Az így kapott végtermék merev, önhordó szerkezetű test, amely alfa-módosulatú alumínium­­trioxid kristaliitokból épül fel, amelyeket a töltőanyag részecskéi szolgáltatnak, míg a részecskéket polikris­­tályos szerkezetű, alfa-módosulatú alumüiium-trio­­xidból felépülő mátrix fogja be, és a mátrixban a fém alapanyag oxidálatlan összetevői kisebb vagy nagyobb mennyiségben jelen lehetnek. A találmány szerinti eljárás ellenőrzése céljából szedimentációs öntéssel az Alcan márkanevű C-70 sorozatú alumínium-trioxidok alkalmazásával el­­őmintákat készítettünk. Amikor ezeket az előmintá­­kat oxidálószer és különösen levegő jelenlétében meg­olvadt alumínium alapanyaggal hoztuk kapcsolatba és így kívántunk alumínium-trioxid alapú kerámia mát­rixot létrehozni, azt tapasztaltuk, hogy a folyamat meglehetősen lassan zajlott. Amikor azonban a töltő­anyag ágyát, illetve a zelőmintát őröletlen állapotú alumínium-trioxidból, mégpedig ugyancsak az Alcan márkanevű C-70 sorozatú termékekből alakítottuk ki, lényegében ugyanolyan feltételek mellett a mátrix nö­vekedése jelentősen felgyorsult. Az őröletlen részecs­kékből álló ágyban az alumínium-trioxid alapú mátrix és a vele együtt beépülő fémes összetevők a porózus részecskék belső terét teljesen kitöltötték végered­ményben sűrű finomszerkezetű mikrostrukturát kap­tunk, amely alkalmas volt strukturális alkalmazások­ra, alkatrészek létrehozására. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során támaszkodunk azokra az eljárásokra, amelyek segítsé­gével önhordó szerkezetű kerámia anyagú test hozha­tó létre fém alapanyag oxidációs reakciójának segítsé­gével. Ezekben az eljárásokban a fém alapanyagot ol­vadáspontját meghaladó, de adott oxidálószer jelenlé­tében kialakuló oxidációs reakciótermék olvadáspont­ja alatt maradó hőmérsékletre hevítjük, a megemelt hőmérsékletet folyamatosan fenntartjuk és így a fém alapanyagot olvasztott állapotban tartva folyamato­san kapcsolatba hozzuk alkalmas, különösen gáz vagy gőz halmazállapotú oxidálószerrel és így oxidációs re­akció feltételeit biztosítjuk. Az alkalmas feltételek kö­zött lezajló oxidációs reakció terméke teljes egészé­ben vagy legalább egy részében kapcsolatban marad a fém alapanyaggal egy oldalon és az oxidálószerrel má­sik oldalon, a megemelt hőmérséklet hatására olyan anyagréteget képez, amelyből a megolvadt fém képes áthatolni, vagyis a polikristályos oxidációs reakciőter­­mék lehetővé teszi a megolvadt fém transzportját az általa eredetileg elfoglalt helyről az oxidálószer és az oxidációs reakciótermék határfelülete hányában. A megolvadt fém alapanyagnak ezt a határfelületet elérő része az oxidálószerrel reakcióba lép és így az oxidáci­ós reakciótermék rétege folyamatosan növekszik. A reakció folyamatában egymással kapcsolódó krisztal­­litokból álló, folyamatosan növekvő kerámia struktú­ra jön létre. Az így kialakított kerámia testben a fém alapanyag oxidálatlan összetevőit vagy magát a fém alapanyagot is tartalmazó zárványok keletkezhetnek, amikor az oxidációs folyamat befejezésével a kerámia testet lehűtjük, a megemelt hőmérsékletet lecsökkent­­jük. A fizikai és kémiai folyamatok eredményeként olyan újszerű kerámia anyag jön létre, amely a fém alapanyag oxidációs reakciótermékéből épül fel. Az oxidációt célszerűen gőz vagy gáz halmazállapotú anyagként választjuk meg, vagyis a megemelt hőmér­sékleten elgőzölgött, vagy azon is gáz halmazállapot­ban levő, oxidáló atmoszférát alkotó gázszerű anyagot használunk. Ha az oxidációs reakciót oxid előállításá­ra használjuk, az oxidálószer oxigéngáz vagy olyan gázkeverék, amelyben oxigén van jelen, így különösen levegő. Nyilvánvaló gazdasági okok miatt a levegő fel­­használását különösen előnyösnek kell tartani. A ta­lálmány szerinti eljárás foganatosítása során azonban az oxidáció fogalmát szélesen kell értelmezni, és mid­­nen olyan folyamatot oxidálásnak tekintünk, amikor fémet elektron leadására vagy megosztására készte­tünk alkalmas oxidálószerrel, az ismert elvek szerint. Ennek megfelelően az oxidálószer tartalmazhat egy vagy több elemet, valamint vegyületet, tehát oxidáló­szerkén toxigéntől eltérő anyagot is lehet használni. Adott esetben a oxidációs reakciótermék növeke­dési folyamatát egy vagy több dópoló anyaggal kedve­zően lehet befolyásolni. A dópoló anyagokat általában a fém alapanyag ötvöző összetevőjeként visszük be a folyamatba. így például a fém alapanyagként alumüű­­umot és oxidálószerként levegőt választva a dópoló anyagok igen széles osztálya használható, közöttük különösen alkalmasnak bizonyult a magnézium és a szilícium bevitele ötvöző összetevőként a fém alap­anyagba A dópoló anyagok felhasználásának azonban más lehetőségei is ismeretesek, így például a növeke­dési feltételeket jól lehet befolyásolni olyan porréteg kialakításával, amely a fém alapanyag legalább egy felületét borítja és a szükséges dópoló összetevőket porított formában tartalmazza. Ez a megoldás azért különösen kedvező, mert szükségtelenné teszi a fém alapanyag dópolását a kívánt fémekkel, vagyis a dópo­ló összetevők, különösen a magnézium, a cink és a szi­lícium oxidként alkalmazhatók, hiszen alumíniumot fém alapanyagként és levegőt oxidálószerként alkal­mazva a megemelt hőmérsékleten lejátszódó kémiai folyamatok a kívánt fémeknek a folyamatba való bevi­telét lehetővé teszi. Az előzőekben ismertetett megoldások révén az oxidációs reakciótermék rétege kis nehézségek árán megnöveszthető olyan vastagságokra, amelyeket el­őzőleg elérhetetlennek vagy rendkívül nehezen elérhe­tőnek tartottak a hagyományos technológiákkal előál­lított kerámia anyagok esetén. Az oxidációs reakció­­termékkel borított és olvadáspontját meghaladó hő­mérsékletre hevített, szükség szerint dópoló anyagok­kal kiegészített fém alapanyag a saját oxidációs reak­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11

Next

/
Thumbnails
Contents