203842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egysíkú terápiás rendszer előállítására
1 Hü 203 842 B 2 A találmány tárgya eljárás egysíkú (planáris) terápiás rendszer előállítására, hatóanyagoknak transzdermális (bőrre és bőrön át történő) adagolására. A fenti rendszer hatóanyagkibocsátó felületekkel rendelkező hatóanyagtárolót és a bőr felőli részén a bőrre tapadó felületeket tartalmaz. A találmány szerinti eljárással előállított transzdermális terápiás rendszer gyógyszerhatóanyagok és kozmetikai hatású anyagok bőrre és bőrön át történő adagolására alkalmas. A „terápiás rendszer” alatt gyógyszert vagy hatóanyagot tartalmazó terápiás eszköz, illetve adagolási forma értendő, amely egy vagy több hatóanyagot előre meghatározott sebességgel, folyamatosan, meghatározott idő alatt, előre meghatározott területre juttat (bocsát ki). Ezek a rendszerek olyan precíziós terápiás eszközök, amelyek szerkesztése a folyamatos hatóanyagkibocsátás biztosítása céljából különleges kialakítást igényel. Már eddig is kidolgoztak terápiás rendszereket különböző alkalmazási célokra - így a bőrön való alkalmazás céljára is - amelyek segítségével mind szisztémás, mind helyi hatást el tudtak érni. Az összes terápiás problémák egyetlen rendszerrel való megoldása a hatóanyagok változatossága, és azok különböző kémiai, fizikai és fannakológiai tulajdonságai következtében nem lehetséges. Több lapszerű terápiás rendszert ismertettek gyógyszerhatóanyagok bőrön történő adagolására is. Ezekről összefoglalás található például a következő helyen: Klaus Heilmann:”Therapeutische Systeme”, Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1977. Teljesen kielégítő hatás azonban nem minden esetben érhető el az ismert rendszerekkel. Az ismert transzdermális terápiás rendszereket célszerűen úgy alakítják ki, hogy tartalmaznak egy hatóanyagtároló egységet - amelyben a hatóanyag szilárd, folyékony vagy oldott állapotban van - és egy nyomásértékeny tapadóegységet, amelynek segítségével a rendszer a bőrrel szoros érintkezésbe hozható. Ennek az alapelvnek az alkalmazása korlázotott azokban az esetekben, ahol a hatóanyag nem diffundál a tapadórétegen át, vagy amidőn a hatóanyag és a ragasztószer között kémiai reakció megy végbe; vagy ha a hatóanyag a ragasztóban oldhatatlan, vagy csak kevésbé oldódik. Ilyen esetekben kísérletet tettek arra, hogy a nemtapadó hatóanyagtároló egységet vagy magát a hatóanyagot közvetlen érintkezésbe hozzák a bőrrel, és a tárolóegységet vagy a hatóanyagot egy további eszközzel rögzítsék a bőrhöz. Erre a célra külön tapadóegységek - például csíkok alakjában - alkalmasak, vagy a hatóanyagtároló egységet vagy magát a hatóanyagot tapadó szegéllyel veszik körül (lásd például a 2 902 183 számú német szövetségi köztársaságbeli kőzrebocsátási iratot). Ha az érintkezési felület egy bizonyos méretet meghalad, akkor a bőrrel való érintkezés - amely a szabályszerű terápiához szükséges - az eszköz hosszabb időn át való viselése során például több napig, sőt több hétig - már nem biztosítható az elkerülhetetlen test- és izommozgások következtében. A 202 775 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátás! iratban javasolják a hatóanyag hálószerű elosztását a tapadófelületen. Elvben az így kapott tapadófelület eléggé nagy a hatóanyagnak bőrön való rögzítésére, és elméletileg lehetővé kellene tennie a hatóanyagtároló egység lapszerű rögzítését A hatóanyag azonban nincsen egysíkban a tapadóréteggel, s így ez a réteg a bőrön való megtapadása a tapadórészek ismét igen könnyen szétválnak az elkerülhetetlen test- és izommozgások következtében, és ez - a nyomásváltozások következtében - a hatóanyagfelület bőrrel való folyamatos érintkezését károsan befolyásolja, aminek következtében a hatóanyag szabályozott felszabadulása gátolttá válik. A 3 423 328 számú német szövetségi köztársaságbeli körebocsátási irat különálló hatóanyagszegmentumokat tartalmazó, öntapadó tapaszt ismertet. Ebben az eszközben hatóanyagszegmentumok és tapadószegmentumok vannak elrendezett állapotban egy nemtapadó alaprétegen. Azt állítják, hogy ez az elrendezés biztosítja a tapadószegmentumok és a hatóanyag-szegmentumok egysíkú elhelyezkedését. E tapaszok alkalmazása során a bőr és hatóanyag érintkező felülete, és így a hatóanyag felszabaduló mennyisége is a tapasz nyomásától függ. Ez a tapasz terápiás rendszerként nem alkalmazható. A 3 319 469 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátás! iratban javasolják a hatóanyagnak mikroporózus film pórusaiban való elhelyezését, amelyek részben vagy teljesen tapadóanyaggal vonhatók be, s így a film a bőrön rögzíthető. A hatóanyagnak a bőrrel való érintkezését a pórusnyílásokban ez az elrendezési forma is befolyásolja, mivel a pórusok nyílásai nincsenek egy síkban a tapadórészekkel (tapadófelületekkel), és ennek következtében a tapadóréteg akadályozza a hatóanyagnak a bőrfelülettel való érintkezését. Ennek következtében hatóanyagok szabályozott adagolása (kibocsátása) e rendszerrel sem valósítható meg. Mindezek alapján a találmány célja olyan terápiás rendszer kidolgozása hatóanyagok transzdermális adagolására, amely biztosítja a hatóanyagkibocsátó felületnek a bőrrel való folyamatos érintkezését a hatóanyagkibocsátó felület kívánt nagyságától függetlenül, abban az esetben is, ha a rendszer hosszabb időn át A találmány szerint ezt a célt egysíkú (lapos) terápiás rendszerrel oldjuk meg, amelyben a bőrrel érintkeztetni kívánt hatóanyagkibocsátó területek és a bőrre tapadó felületek egy síkban fekszenek. A találmány szerinti rendszer különösen előnyös olyan hatóanyagok adagolására, amelyek tapadóanyaggal kedvezőtlenül reagálnak, vagy a tapadórétegen át nem diffundálnakabőrre. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában a hatóanyagkibocsátó területek szabályszerűen vagy szabálytalanul oszlanak el a bőrnek az érintkező felületén. Különösen előnyös, ha a hatóanyagkibocsátó területek kör- vagy négyzetalakúak. A bőrhöz tapadó területek is szabályosan vagy szabálytalanul oszlnak el a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
