203799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősített talajszerkezet előállítására

1 HU 203 799 B 2 A találmány erősített talajszerkezet utószilárduló anyag injektálásával történő előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Meglevő épületek bővítése, vagy korábban épített épületre újabb használati szint ráépításe, esetleg a hasz­nálat módjában történt változás az épület szerkezeté­nek és alapozásának a terhelését megnöveli. Az esetek egy részében az alapok alatti talaj nagyobb terhelést a megkívánt biztonsággal nem lenne képes hordani. Más esetben a talaj teherbírása ugyan elegendő lenne, de nagyobb terhelést csak az alapok süllyedése árán, alak­­változások után képes az altalaj felvenni. Sok esetben ez az alakváltozás nem engedhető meg, mert az épület­­szerkezetekben megengedhetetlen feszültségek, sőt esetleg repedések, rongálódások keletkeznének. Hasonlóképpen előfordul, hogy egy meglevő épület alapjai, vagy talajra fektetett földszinti (vagy pince­szinti) padozata alatt elfolyó üzemi vizekből, megrom­lott csatornából, eltörött víznyomóvezetékből kiáramló víz hatására kimosódások, kiüregelődések keletkeznek. Mindezen esetekben az épület alatti talajtömeg erő­sítése, üregeinek, pórusainak szilárd anyaggal való ki­töltése révén lehet a szükséges állékonyságot előállí­tani, vagy biztonságot elérni. E feladat megoldására többféle eljárás ismert. Egyes esetekben a kedvezőtlen tulajdonáságú talajt eltávolít­ják és kedvezőbbel pótolják, de meglevő alapok alatt ez az eljárás túl költséges, ezért többnyire csak pince­padozat vagy általában földre fektetett padozatok káro­sodása esetén alkalmazzák, a talajcsere során a padoza­tot is eltávolítják, és utána teljesen új padozatot létesí­tenek. A teherhordó alapok tehrbírásának növelésére aláfalazás, vagy a teher sajtolt cölöpökre való átváltás a leggyakrabban alkalmazott módszer. Mindkét esetben az alapokat fel kell tárni, ami jelentős bontási és föld­munkával jár, majd az alapozási sík alatt kialakított munkatérben történik az építési munka, miközben gyakran kell az épületet ideiglenes szerkezetekkel megtámasztani, hogy állékonysága a beavatkozás so­rán veszélyeztetett ne legyen. Ez az eljárás is igen költséges, különösen a hosszú építési idő és jelentős mellékmunkák és segédberendezések következtében. E hátrányok kiküszöbölésére alkalmaztak már ko­rábban is injektálásos talajszilárdítási eljárásokat, amelyeknél az alapok, vagy a padozat átfúrásával elhelyezett injektálócsöveken az altalaj hézagaiba, pórusaiba, üregeiben valamilyen utőszilárduló (ce­mentes, vízüveges műanyagokat tartalmazó) elegyet, szuszpenziót, oldatot, egyszóval habarcsot sajtoltak be. Az eljárás a gyakorlatban jól bevált, azonban a függőleges vagy közel függőleges helyzetű, fúrással elhelyezett injektálócsövek beépítése, a közelben el­helyezett injektálóberendezések, az egész rendszert működőképessé összekötő tömlő és elektromos veze­tékek helyigénye, majd az eljárás gyakran robbanás­­veszélyes (pl. etil-acetát) anyagokkal, de mindenkép­pen a nyomás alatt működő berendezések miatt külön óvintézkedéseket kívánó injektálási technológiával való véghezvitele a javítási folyamat megvalósítása környékén a tér használatát zavarta, esetenként lehe­tetlenné tette, ami különösen üzemek területén jelen­tős költséggel, haszonkieséssel járt. A függőlegeshez közel álló injektálócsövek alkal­mazása azzal a kiviteli technológiai hátránnyal is jár, hogy a többnyire rövid (1-3 m hosszú), vagy meglehe­tősen rövid (2-6 m hosszú) injektálócsövek mellett a besajtolt anyag könnyen feltör, és ez nemcsak anyag­veszteséget jelent, de azzal a következménnyel is jár, hogy az injektálandó talajzónában nem alakul ki elég nagy nyomás a tökéletes kitöltéshez, és így a kitűzött cél elérése kétségessé válhat. Megjegyezzük, hogy az injektálással besajtolható anyagok választéka széles. Közös jellemzőjük, hogy a talaj hézagaiban a besajtolást követően végbemenő ké­miai folyamatok eredményeképpen szilárddá válnak. Az előre összekevert injektálóanyag összeállítási re­ceptjei számos helyen megtalálhatók a szakiro­dalomban (pl. Széchy: Alapozás. Műszaki Könyvki­adó, Budapest). A találmány feladata, hogy a fent részletezett problé­mák megoldására olyan eljárást szolgáltasson, amely a legkorszerűbbnek megismert injektálási technológiá­val, meglevő épületek esetén az üzemelő berendezések és technológiai folyamatok zavarása nélkül, vagy a lehető legkisebb hátráltatásával biztosítja az altalaj hé­zagainak tökéletes kitöltését utószilárduló anyaggal, és kiküszöböli vagy csökkenti az injektálócső melletti anyagvisszaáramlást. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy víz­szintes, vagy vízszinteshez közel álló injektálócsövek elhelyezésével a talajerősítő injektálás a meglevő épü­let szerkezeteinek átfúrása nélkül, az üzemelő berende­zésektől távolabbról, az üzemi technológiával nem érintett, célszerűen az épületen kívüli területekről meg­levő vagy külön e célra létesített térszín alatti üregek­ből valósítható meg, s ily módon a hosszabb injektáló­cső és jobb beágyazottsága az injektálóanyag talajba lépési helye környezetében nagyobb besajtoló nyomás kialakulásával hatékonyabb hézagkitöltést eredmé­nyez. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során az erősítendő talajtömegbe injektáló­csöveket juttatunk, és ezeken keresztül - önmagában ismert módon előállított - utószilárduló injektálóanya­got sajtolunk be a talaj hézagaiba. A találmány szerinti eljárást rendszerint meglevő építmény alatti talajtarto­mány stabilizálásához használjuk. A találmánynak az a lényege, hogy az erősítendő talajtömeggel azonos, vagy lényegében azonos magasságban levő munka­helyről, például az altalajban kiképzett indítóüregből az erősítendő talajtömegbe legalább egy vízszintes, vagy közel vízszintes felület mentén - előnyösen egy­mással párhuzamosan, vagy legyező alakban elhelyez­kedő - injektálócsöveket juttatunk, és az utószilárduló anyagot ezeken keresztül a talajba sajtolva alakítjuk ki az erősített talajszerkezetet. Az injektálócső bármely ismert kialakítású szerkezet lehet, akár palástján perfo­rált, akár mandzsettás szerkezetű, akár verő- vagy saj­tolócsúccsal ideiglenesen zárt, az injektálás céljára nyi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents