203764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11béta-4,9,15-ösztratrién-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 764 B 2 téréssel, hogy az ott leirt vegyületek nem tartalmaznak A13-kettős kötést. Az (I) általános képlett! új vegyületek értékes farmakonok. így erős affinitást mutatnak gesztagén receptorok iránt, anélkül, hogy maguk gesztagén hatással rendelkeznének. A progeszteron kompetitiv antagonistái (antigesztagének), mivel a terhesség fenntartásához szükséges progeszteront a receptorokról leszorítják. Posztkoitálisan a terhesség megakadályozására, valamint abortusz előidézésére alkalmasak. Hormonzavarok ellen, menstruáció kiváltására és szülés megindítására is alkalmazhatók. Ezenfelül hormonfüggő daganatok kezelésére is használhatók. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek antiglukokortikoid-aktivitással is rendelkeznek és ezáltal gyógyszerként használhatók kortikoid-indukált zavarok (glaukóma) gyógyítására, valamint mellékhatások, például tartós glukokortikoid kezeléskor előfordulók kezelésére (Cushing-szindróma). Ezért lehetővé teszik a glukokortikoidok hiperszekréciójára visszavezethető zavarok, mindenekelőtt elhízás, érelmeszesedés, magas vérnyomás, csontritkulás, cukorbetegség, valamint álmatlanság leküzdését. Azt is megállapítottuk, hogy az új (I) általános képletű vegyületek nemcsak nagyon jó antigesztagén és antiglukokortikoid hatással rendelkeznek, hanem e vegyületeknél e kétfajta hatás elkülönülése is megfigyelhető. Az antigesztagén hatás jellemzésére az abortuszt előidéző hatást határoztuk meg. A kísérleteket mintegy 200 g tömegű nőstény patkányokon hajtottuk végre. Párzás után a terhesség kezdetét a hüvelykenetben levő spermiumok kimutatása útján állapítottuk meg. A spermium- kimutatás napja a terhesség 1. napjának felet meg (-dl p. c., azaz közösülés utáni 1. nap). A mindenkori vizsgálandó vegyülettel, illetve oldószerrel a kezelést a blasztociták beágyazódása után, a d5 p. c. és a d7 p. c. közötti időszakban hajtottuk végre. A d9 p. c. időpontban az állatokat megöltük és méhüket megvizsgáltuk a petemegtapadás és a reszorpciós hely kimutatása céljából. Minden méhről fényképet készítettünk. A petemegtapadás hiányát abortuszként értékeltük. A vizsgálandó vegyületeket benzil-benzoát/ricinusolaj (1:4) keverékben oldottuk fel. Az oldószertérfogat egységdózisonként 0,2 ml volt. A kezelés szubkután (s. c.) történt A találmány szerinti vegyületek előnyét a találmány szerinti 11 ß-(4-acetil-fenil)- 17ß-hidroxi- 17a-(prop- 1-inil)-4,9,15-ősztratrién-3-on (A), 11 ß-(4-acetil-fenil)-17ß-hidroxi- 17a-(prop-2-inil)-4,9,15-ösztratrién-3-on (B), és a 0 057 115 számú európai szabadalmi leírásban ismertetett 11 ß-(4-dimetil-amino-fenil)- 17ß-hidroxi-17a-(prop -l-inil)-4,9-ösztradién-3-on (RU 486) (C), valamint a 0 190 759 számú európai szabadalmi leírásban közölt 11 ß-(4-acetil-fenil)-17ß-hidroxi-17a-(prop-1 -inil)-4,9-ősztradién-3-on (D) vegyületek biológiai tulajdonságainak összehasonlítása útján mutattuk ki: 1. táblázat Abortusz próba terhes patkányoknál Dózis Abortusz ráta Anyag mg/állat/nap Abortusz-pozitív/összs. c. állatszám A 3,0 4/4 1,0 4/4 0,3 4/4 B 3,0 4/4 1,0 4/4 0,3 4/4 C 3,0 4/4 1,0 2/4 0,3 0/4 D 3,0 4/4 1.0 4/4 0,3 4/4 Az 1. táblázatból kitűnik, hogy a találmány szerinti (A) és (B) vegyület 0,3 mg dózisban valamennyi vizsgált állatnál abortiv hatású, ami azt jelenti, hogy e vegyületek egy 10-es faktorral hatásosabbak a vonatkoztatási vegyületnek tekinthető ismert RU 486-nál (C) (7th Internat Congress of Endocrinology, 1984. július 1-7, Quebec City, Canada, Excerpta Medica, Amsterdam-Oxford-Princeton). A találmány szerinti (A) és (B) vegyület abortiv hatását tengerimalacokon is kimutattuk. Azt találtuk, hogy az (A) és (B) vegyület meglepő módon kifejezetten nagyobb fokú abortiv hatással rendelkezik, mint a szerkezetileg rokon (D) vegyület. A tengerimalacokon kapott kísérleti eredmények alapján még megbízhatóbban lehet következtetni a vizsgált vegyület(ek) embernél várható abortiv hatékonyságára, mint a patkányokon kapott eredmények alapján. Az antiglukokortikoid hatás jellemzése céljából a találmány szerinti vegyieteknek a tirozin-aminotranszferázra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A kísérleti rendszer alapját a patkány hepatóma sejttenyészetben mért tirozinaminotranszferáz (TAT) májenzim aktivitásának mérése képezi. Ez az enzim katalizálja a tirozin-metabolizmus első lépését és úgy a májban, mint a hepatómasejtekben glukokortikoidokkal indukálható. Az aktivitás nyers kivonatokban könnyen mérhető [Granner és Tomkins, Methods Enzymol. 15, 633 (1970)]. Az enzim a tirozin aminocsoportját 2-oxo-glutársavra viszi át, miközben glutaminsav és p-hidroxi- fenil-piruvát képződik. Lúgos oldatban a p-hidroxi-fenil-piruvátból stabil p-hidroxi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
