203747. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-amino-pirimidinon-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 203 747 B 2 tömegveszteséget elősegíteni, ami hasznos lehet elhí­zás esetében, végül segítenek az elvonási tünetek eny­hítésére olyan személyeknél, akik szenvedélybeteg­­séggek küzdenek, így például alkohol, dohányt, koka­int, ópiumféleségeket, ópiumot vagy amfetamin-szár­­mazékokat szednek, illetve ezekkel az anyagokkal visszaélnek. Az említett értékes farmakológiai tulajdonságaikra tekintettel a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket különböző gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. A találmány szerinti gyógyászati készít­mények előállítása során az adott hatóanyagok hatá­sos mennyiségét - szabad bázis vagy savaddíciós só formájában - a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal bensőségesen összekeverjük, majd az így kapott keve­réket a beadás kívánt módjától függően különböző tí­pusú gyógyászati készítményekké alakítjuk az e célra jól ismert módszerekkel. Ezek a gyógyászati készítmé­nyek célszerűen egységdózisok, amelyek alkalmasak előnyösen orális, rektális, perkután vagy parenterális beadásra. Például orális beadásra alkalmas készítmé­nyek előállításánál bármely e célra szokásosan alkal­mazott hordozóanyagot, így például vizet, glikolokat, olajokat vagy alkoholokat hasznosíthatunk a cseppfo­lyós készítmények, így péládul szuszpenziók, szirupok, elixírek és oldatok készítéséhez, míg a szilárd halmaz­állapotú készítményekhez szilárd hordozókat, például keményítőféleségeket, cukrokat, kaolint, csúsztató­­kat, kötőanyagokat és szétesést elősegítő anyagokat hasznosítunk, például porok, pilulák, kapszulák és tab­letták gyártása esetén. Minthogy könnyen beadhatók, a tabletták és kapszulák jelentik a leginkább előnyös, orális beadásra használt dózisegységet, mely készít­mények esetében értelemszerűen szilárd hordozó- és segédanyagokat használunk. Pareterális beadásra al­kalmas készítmények esetén a hordozóanyag rend­szerint steril víz, legalábbis túlnyomórészt, bár más komponensek, így például az oldhatóságot segítő kom­ponensek is hasznosíthatók. Injektálható oldatok állít­hatók elő például úgy, hogy hordozóanyagként sóolda­tot, glükózoldatot vagy só- és glükózoldat elegyét használjuk. Injektálható szuszpenziók állíthatók elő például úgy, hogy megfelelő folyékony hordozóanya­gokat és szuszpendálószereket hasznosítunk. A perk­után beadásra alkalmas készítményeknél a hordozó­­anyag adott esetben tartalmazhat penetrációt fokozó anyagot és/vagy megfelelő nedvesítőszert, adott eset­ben más, kisebb arányban alkalmazott adalékanya­gokkal kombinációban, azonban arra ügyelnünk kell, hogy az alkalmazott adalékanyagok a bőrre ne fejtse­nek ki káros hatást. Az adalékanyagokat az ilyen ké­szítmények esetén egyébként úgy választjuk meg, hogy azok elősegítsék a bőrre történő kijuttatást és/vagy egyéb módon fejtsenek ki kedvező hatást Eze­ket a készítményeket különböző módon alkalmazhat­­juk, például transzdermális tapaszként vagy helyileg kijuttatott kenőcsként. A megfelelő szabad bázisok­hoz képest megnövelt vízoldhatóságukra tekintettel az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói szak­ember számára érthető módon előnyösebben vizes ké­szítmények előállítása esetén. Különösen előnyös a fentiekben ismertetett gyó­gyászati készítményeket olyan dózisegységek formá­jában előállítani, amelyek egyrészt könnyen beadha­tók, másrészt biztosítják a bejuttatott hatóanyag­mennyiség uniformitását. Dózisegység alatt olyan, fi­zikailag diszkrét egységeket értünk, amelyek mind­egyike a hatóanyagból előre meghatározott mennyisé­get tartalmaz, és ezt az előre meghatározott mennyisé­get annak alapján számítjuk ki, hogy a kívánt terápiás hatás a konkrét esetben használt gyógyszergyártási hordozó- és egyéb segédanyagokkal együtt biztosítva legyen. Az ilyen dózisegységekre példaképpen meg­említhetjük a tablettákat (beleértve a bevonatos vagy osztott tablettákat), kapszulákat, pilulákat, porcsoma­gokat, ostyázott készítményeket, injektálható oldato­kat vagy szuszpenziókat, valamint a teáskanállal vagy evőkanállal beadható készítményeket, illetve több ilyen dózisegységből készített nagyobb méretű csoma­golásokat. Figyelembe véve, hogy a találmány szerinti eljárás­sal előállítható vegyületek felhasználhatók a neurot­­ranszmitterek felszabadulásával kapcsolatos betegsé­gek kezelésére, szakember számára érthető, hogy a ta­lálmány szerinti eljárással előállítható vegyületek olyan gyógyászati készítményekké alakíthatók, ame­lyek alkalmasak az említett betegségek, elsősorban al­vási rendellenességek vagy pszichotikus megbetegedé­sek kezelésére. Az ilyen kezelések során a konkrét esetben alkalmazott dózist a szakorvos állapítja meg számos tényezőt figyelembe véve, általában azonban a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményeket a hatóanyag mennyiségére vonatkoztatva naponta 0,01-4 mg/test­­tömegkg, előnyösen 0,04-2 mg/testtömegkg mennyi­ségben adhatjuk be. A találmány szerinti eljárást a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. A. Köztitermékek előállítása 1. PÉLDA a) Keverés közben 90 tömegrész 5-(2-hidroxi-etil)-2- merkapto-6-metil-4(3H)-pirimidinon 320 tömeg­rész metanollal készült szuszpenziójához hozzá­adunk 90 tömegrész 30 tömeg%-os vizes nálrium­­metilát-oldatot. 20 percen át tartó keverést követő­en a reakcióelegyhez 72 tömegrész jód-metánt adunk, majd az így kapott keveréket visszafolyató hűtő alkalmazásával keverés közben 3 órán át for­raljuk. Ezt követően a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, majd a maradékhoz vizet adunk. A ki­vált terméket kiszűrjük, majd etanolból kris­tályosítjuk. így 78 tömegrész (78%) mennyiségben 5-(2-hidroxi-etil)-6-metil-2-(metil-tio)-4(3H)-piri midinont (1. köztitermék) kapunk. b) 160 tömegrész 1. köztitermék és 700 tömegrész me­­til-amin-monoacetát keverékét visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, majd 50 *C-ra lehűtjük és 1 órán át nitrogéngázt buborékoltatunk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents