203728. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-karbamoil-2-pirazolin-származékokat tartalmazó herbicid és növényi növekedés szabályozó készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására
1 HU 203 728 B 2 tuált 2-pirazolin származékot kapcsolunk össze egy aril-szulfonil-izotiocianáttal, előnyösen közömbös szerves oldószerben — mint amilyenek az aromás szénhidrogének, például toluol vagy a klórozott szénhidrogének, például kloroform, metilén-klorid vagy diklór-etán-, szobahőmérsékleten vagy annál kissé alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A kiindulási anyagként használt aril-szulfonil-izotiocianátot ismert módon állíthatjuk elő, például a megfelelő arilszulfonamidnak klór-szulfonil-izotiocianáttal történő reagáltatásával. A reakciót alkalmas oldószerben, például aromás szálhidrogénben játszatjuk le magasabb hőmérsékleten. Az 1-es helyen nem szubsztituált 2-pirazolin és az aril-szulfonil-karbamid vagy aril-szulfonil-karbamidsav-észter közötti reakciót előnyösen egy közömbös oldószerben, például egy éterben — dioxán — hajtjuk végre, ha szükséges egy szerves bázis, például egy amin jelenlétében. A reakció hőmérséklete szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja között változik. A kiindulási szulfonil-karbamidot vagy szulfonil-karbamidsav-észtert a megfelelő szulfonamid és egy alkálifém-cianát vagy alkálifém-klórformiát szokásos reakciójával állítjuk elő, például aril-szulfonil-kloridból és ammóniából. A 2-pirazolin kiindulási anyagot elkészíthetjük úgy, hogy egy megfelelő a,ß-alkenont vagy -alkenált, adott esetben hidrát formában levő hidrazinnal reagál tatjuk előnyösen egy poláris oldószerben, mint amilyenek az alkanolok, például a metanol, 0 *C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten. A pirazolin gyűrűn történő szubsztitúciótól függően az új pirazolin származárok sztereoizomerként, például cisz- és transz-formában keletkezhetnek. Természetesen a sztereoizomerek keverékében minden arány előfordulhat Adott esetben ezek, a sztereoizomerek ismert módon, például átkristályosftással és/vagy oszlopkromatografálással elválaszthatók egymástól. A hatóanyag aktivitása függhet a térbeli konfigurációjától. A találmány szerinti l-karbamoil-2-pirazolinok sókat képezhetnek szervetlen bázisokkal — például nátrium-hidroxiddal, kálium-hidroxiddal vagy kálciumhidroxiddal — és szerves bázisokkal — például piridinnel vagy aminokkal, mint amilyen a dietil-amin, trietil-amin, dietanol-amin vagy trietanol-amin. A sóképzés kedvező lehet a készítmény elkészítése és/vagy a növények által történő felszívhatóság szempontjából, mely utóbbi fokozza a készítmény hatásosságát. Úgy találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti 1-karbamoil-2-pirazolinok általában jól oldódnak vízben vagy vizes közegben, ami ugyancsak kedvező a készítmény elkészítése szempontjából. Az ilyen vizes oldatok széles pH tartományban stabilnak bizonyultak, még pH= 4 kánhatásnál sem lehetett megállapítani semmi bomlást Az elmondottak részletesebb szemléltetésére az alábbiakban példákat mutatunk be. A példák kizárólag szemléltető célzatúak, és a találmány oltalmi körét nem korlátozzák. 7. példa az l-(2,6-diklór-fenil-szulfonil-karbamoil)-3,5,5- trimetil-2-pirazolin (43) előállítását az alábbi reakciólépéseken keresztül valósítjuk meg: a) 162 g 2,6-dikiór-anilin 200 ml ecetsavban készült oldatához hozzáadunk 1 liter tömény sósavat majd kevertetés és 10 *C hőmérséklet alá való hűtés mellett (jeges acélon) 76 g nátrium-nitrit 120 ml vízben készült oldatát Miután egy órán át keverjük és a szűrletet lassan hozzáöntjük 17,1 g réz(II)-klarid-2 víz, 30 ml tömény sósav, 400 ml ecetsav, 400 ml toluol és 200 ml cseppfolyós kái-dioxid keverékéhez. Egy órás kevertetés után a toluolos fázist elválasztjuk, 400 ml toluollal hígítjuk, vízzel kétszer mossuk, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. 400 ml petroléterrel (40-60) elkeverjük, a maradék 178,6 g kívánt, kristályos 2,6-diklór-benzolszulfonil-klorid.Op.: 52-55 *C. Ebből a szulfonil-kloridból 122,75 g-ot feloldunk 1 liter etanolban, hozzáadunk 1 liter tömény ammóniát kevertetés közben. A reakciókeveréket visszafolyatós hűtő alatt forraljuk 5 órán keresztül. Kb. 1 liter oldószer ledesztillálása után, hűtéskor kikristályosodik a kívánt 2,6-diklór-benzolszulfonamid, amit szívatással kiszűrünk, vízzel mossuk, és szárítunk. 104,84 g 2,6- diklór-benzolszulfonamidot kapunk. Op.: 174-176 *C. Az anyagot tovább tisztíthatjuk, ha 2n nátrium-hidroxid oldatban feloldjuk, szájuk, híg sósavval ismét savanyítunk, a csapadékot szívatással leszűrjük, mossuk és szárítjuk. 62,0 g klór-szulfonil-izotiocianátot hozzáadunk 85,6 g tiszta szulfonamid és 1,9 g diazabiciklooktán 650 ml klór-benzolban készült oldatához. A reakciókeveréket 3 órán át kevertetjük 100 *C hőmérsékleten. Miután lehűtöttük, dekán tálunk és az oldatot bepároljuk. A bepárlási maradékot csökkentett nyomáson kétszer ledesztilláljuk, 42,26 g kívánt 2,6- diklór-benzolszulfonü-izotiocianátot nyerve. Fp.: 106-119 *0/50 Pa. b) 100,0 g hidrazin-hidrát 100 ml metanolban készült oldatához nitrogén alatt és kevertetés mellett hozzácsepegtetűnk 198,7 g 4-metiI-pen-3-én-2-ont, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét hűtéssel 30 *C hőmérséklet alatt tartjuk. 3 órán át kevertetünk, majd a reakcióeleyet egy éjszakán keresztül állni hagyjuk nitrogénatmoszféra alatt Csökkentett nyomáson kétszer ledesztilláljuk a reakciőelegyet, és így 122,6 g kívánt 3,5,5-trimetil-2-pirazolint nyerünk színtelen cseppfolyós anyag alakjában. Fp.: 66-69 *C/3200Pa. c) Az 1(b) eljárás szerint nyert 25,2 g 2,6-diklór-benzolszulfonil-izotiocianát 200 ml száraz toluolban készül toldatát hideg vízzel hűtjük, és kevertetés mellett, nitrogéngáz alatt 11,2 g az 1(b) eljárás szerint kapott 3,5,5-trimetil-2-pirazolin csepegtetünk hozzá. Szobahőmérsékleten történő kétórás kevertetés után a csapadékot szívatással szűrjük, száraz toluollal, majd petroléterrel (40-60) mossuk. 20,07 g kívánt l-(2,6-diklór-fenil-szulfonil-karbamoil)-3,5,5-trimetil-2-pirazolint kapunk. Op.: 270 V (bomlik). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9
