203707. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kommunális, ipari vagy mezőgazdasági szennyvizek, különösen hígtrágyák kászkád rendszerű tisztítására és elhelyezésére

1 HU 203 707 A 2 A találmány tárgya berendezés kommunális, ipari vagy mezőgazdasági szennyvizek, különösen hígtrá­gyák, kászkád rendszerű tisztítására és elhelyezésére. A találmány olyan műszaki létesítmények kászkád rendszerű gravitációs egymásutánisága, amelyek mű­ködésüknél fogva több fokozatú mechanikai, kémiai, biológiai tisztítást tesznek lehetővé oly módon, hogy a megtisztított szennyvizek, hígtrágya hígfázisok élő vízfolyásba bevezethetők, technológiába visszaforgat­­hatók, más technológiába átadhatók, közcsatornába bevezethetők, miközben a résztisztítási folyamatok résztermékei iparilag vagy mezőgazdaságilag haszno­síthatók. Szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrá­gyák kezeléséhez megalkotott találmányi létesítmény­­sornál a földműre telepített szalmaszűrő a szűrőár­kokkal, a drénezett, bakhátas, nyárfás szűrőmező az osztó és gyűjtő árkokkal mással nem helyettesíthető. A biológiailag bontható, magas szervesanyag-tar­­talmű élemiszeripari, könnyűipari, vegyipari szenny­vizek kezelésénél a vízszintes átfolyású konténeres szalmaszűrő a szűrőárkokkal az ismert szennyvízkeze­lési rendszerekbe adaptálható. Azok a szennyvíztisztítási, illetve víztisztítási rend­szerek, amelyek tisztítási fokozatként mesterséges bi­ológiai tisztítást (csepegtetőtestes, illetve elevenisza­pos) alkalmaznak, töltőanyagként, utóülepítők (szennyvíziszap-elegy szétválasztása) szűrőanyagként a találmány ásványi szűrőanyagát használhatják. Ismeretes, hogy a szennyvíztisztítás feladata a szennyvizeket olyan mértékig megtisztítani, hogy a maradék szennyezettség a befogadó öntisztító képes­ségét ne károsítsa és ne okozzon fertőző megbetege­dést. A különböző befogadókba vezetendő szennyvi­zek káros szennyezőinek nemeit és határértékeit nagy körültekintéssel és differenciáltan különböző rendele­tek határozzák meg (66031/1974 OVH irányelvek, 9003/1983 MÉM-EüM-OVH közlemény, 3/1984 OVH számú rendelet). A rendeletekben felsorolt káros szennyezőanyagok mindegyike ritkán fordul elő egyszerre a szennyvizek­ben, legfeljebb csak nagy iparvárosok egyesített szennyvizeiben. Kistelepüléseken, önálló ipari üze­mekben nagyonis jól meghatározható és tipizálható szennyvizek keletkeznek. A keletkezési hely egyértelműen a szennyvíz minő­ségére és mennyiségére utal. Ennek alapján megkü­lönböztetünk:- települési (városi) vagy más néven kommunális szennyvizeket,- mezőgazdasági szennyvizeket, ezen belül: települési jellegű, nagy szervesanyagtartalmú élelmiszeripari jellegű, igen nagy szervesanyagtartalmú állattartási szennyvizeket, kiszolgáló üzemek (gépjavítók, garázsok, stb.) szennyvizeit.- ipari üzemek szennyvizeit, ezen belül: gyártástechnológiák különféle szennyvizeit, kisegítő üzemek szennyvizeit. A szennyező anyagok a szennyvíztisztítás technoló­giáját, illetve az egyes műveleti egységek megválasztá­sát alapvetően meghatározzák. A műveleti egységek megválasztásában az a döntő, hogy a különböző szennyező komponensek mérete és koncentrációja mekkora Eszerint megkülönböztetünk olyan szenny­vizet, amelyre jellemző:- hogy szennyező anyagai főleg mechanikai tisztító eljárásokkal távolíthatók el (pl. gépjármű mosók olajos, iszapos szennyvizei);- hogy a szennyező anyagok méret-intervalluma szé­les (pl. hígtrágya); hogy a szennyezők közül az oldott és a kolloid szennyeződés a domináns (pl. tejipar). Az elhelyezés, esetleg a hasznosítás határozza meg a szennyvíztisztítás szükséges hatásfokát Elhelyezés lehet- mezőgazdasági (biztonsági erdő, szennyvíztó stb),- mezőgazdasági hasznosítás (öntözés),- közcsatornába vezetés,- továbbadás más technológiába (soros vízhasználat),- visszaforgatás a technológiába (istálló öblítés),- élővízbevezetés. A víz és a szennyvíz tisztítása igen sokféle művelet­ből áll. Nincs lényeges eltérés azok között a mechani­kai vagy kémiai műveletek között, amelyek az ivóvíz vagy a szennyvíz kezelésénél használatosak. A legfőbb különbség abban van, hogy sok szennyvízfajtánál sem a mechanikai (fizikai), sem a kémiai kezelés nem ele­gendő, a szennyeződés zöme (60-70%) szerves eredetű és ennek minimum 50%-a oldott formában van jelen. Ilyen az összes kommunális, valamint számos - első­sorban élelmiszeripari - ipari szennyvíz. Ezek a szennyvizek biológiai tisztítást is igényelnek. A szennyvíztisztási technológiáknak négy fő formája van:- mechanikai,- fiziko-kémiai,- biológiai,- kémiai tisztítás. A kezelési eljárások igen sok alapműveletekből te­vődnek össze. A mechanikai tisztító berendezésekkel 30-40%-os tisztítás érhető el azáltal, hogy a szennyvizekben levő anyagokat elkülönítik a víztől. Ide tartoznak az ún. el­őkezelő berendezések, amelyekkel a durva szemcsék eltávolítását végzik. Erre a célra durva rácsot, dobszű­rőt, esetleg előtározást alkalmaznak. Az elsődleges tisztítás - amely főleg fizikai ill. mechanikai módszer- célja elsősorban a lebegő anyag eltávolítása. Erre szolgálnak az ülepítés berendezései (homokfogók, kü­lönféle ülepítők), továbbá a felülúsztató berendezések, amelyeket elsősorban az olajos szennyvizek tisztításá­nál használnak. A mechanikai tisztító berendezéseket technológiai folyamatban levő helye, a kiválasztandó szennyező anyag jellege és a fontosabb hatótényezők, erőhatások alapján csoportosíthatjuk. A nagy szervesanyag- (olaj-zsír) és lebegőanyag­tartalmú, - főleg mezőgazdasági, illetve élelmiszer­feldolgozó üzemekből kikerülő - szennyvizekben a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents