203671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nyulak vírus okozta vérzéses betegsége (rabbit haemorrhagic disease, RHD) elleni inaktivált, adjuvált oltóanyag előállítására
1 HU 203 671 B 2 A találmány tárgya inaktivált, adjuvált oltóanyag a nyulak vírus okozta vérzéses betegsége (rabbit haemorrhagic disease RHD) ellen és eljárás az oltóanyag előállítására. A betegséget először 1984 tavaszán Kínában, Jiangsu tartományban észlelték egy NSZK-ból importált angóranyúl állományban [Animal Husbandry and Vet. Med. 16,253, (1984)]. Jelenleg nem tisztázott, hogy a betegséget az importált állatokkal hurcolták be, vagy az már honos volt Kínában és az importált fogékony állatok csak fellobbantották a járványt. A betegséget a jellemző kórbonctani elváltozások alapján „viral haemorrhagic disease in rabbit"-nek [Animal Husbandry and Vet. Med. 17, 153 (1985)], újabban és elterjedtebben pedig „rabbit haemorrhagic disease”-nek (Proc. 4tb WRSA Congress, Budapest, 1988), nyulak vírus okozta vérzéses betegségének nevezték el. A bántalom megjelölésére használták még a „viral haemorrhagic pneumonia” [vírus okozta vérzéses tüdőgyulladás, Chinese J. Vet. Med. 9, (4), 12, (1985); Chinese J. Vet. Med. 11, (10), 16, (1985)]; a „malattia X” [X-betegség, Rivista di coniglicoltura 25, (9), 41, (1988)]; a „1 epatite necrotica infettiva” [Rivista di coniglicoltura, 25, (9), 59, (1988)], és az „infektiöse nekrotisierende Hepatitis” [fertőző elhalásos májgyulladás, Mitt. Bundesamt. Vet. wesen, 26, 196, (1988)] elnevezést is. Kínán kívül felismerték még a betegséget Észak- Koreában (Proc. 4 th WRSA Congress, Budapest, 1988). Eddigi ismereteink szerint az alábbi európai országokban is megállapították a bántalmat: Olaszország, 1986 [Rivista di coniglicoltura 25, (9), 41, (1988); Rivista di coniglicoltura, 25, (9), 59, (1988)]. Csehszlovákia, 1988 (Konrad, 1988). Franciaország, 1988 (Morisse, 1988). Svájc, 1988 [Mitt. Bundesmat. Vet. wesen, 26,196(1988)]. NSZK, Tierärztliche Umschau, 1989.01.22. H. eh. Löfiger, S. of XII.) A betegség kórokozója vírus, amelynek rendszertani besorolása ma még vitatott. A Kínából származó legelső leírások szerint a kórokozót picomavírus [Chinese J. Vet. Med. 12, (9), 2, (1986); Animal Husbandry and Vet. Med. 16, 253, (1984)], újabban más szerzők parvovírusnak (Proc. 4th WRSA Congress, Budapest, 1988), mások pedig calicivírusnak határozták meg. A vírusnak a fizikai és kémiai behatásokkal szembeni ellenállóképessége nagy. Ellenálló a zsíroldószerekkel, fehérjebontó enzimekkel és a szélsőséges vegyihatásokkal szemben. A 60 perces 50 °C-os hőkezelést túléli és fertőzőképességét a többszöri fagyasztás nem befolyásolja. A fertőtlenítők közül a 4 %-os vizes formaldehid oldat, 4 %-os vizes nátrium-hidroxid oldat és 4 %-os nátrium-hipoklorit oldat a leghatásosabb. A vírus agglutinálja a humán „0” vörösvérsejteket, a fertőzött állatok szervdörzsölékeinek haemagglutinációs (HA) titere gyakorta igen magas, esetenként meghaladja az 1:25-50000 higítási értéket is. A HA-aktivitás a vírusrészecskékhez kötött. Ha ultracentrifugálással a vírusszuszpenzióból a részecskéket a centrifugacső aljára ülepítjük, a felülúszó folyadék elveszíti a HA-aktivitását. Vizsgálataink szerint a vírus csak fogékony nyulak mesterséges fertőzésével tartható fenn, vagy szaporítható el. A különféle eredetű primer sejtek tenyészeteiben, scjtvonalakon, vagy embrionált tojásban végzett izolálási kísérletek ez ideig eredménytelenek voltak. Vizsgálataink amellett szólnak, hogy az eddig birtokunkba jutott külföldi vírusok és a hazai izolátum antigénszerkezete egységes, vagy legalábbis egymással szoros antigénszerkezeti rokonságot mutatnak. A vírus iránt a házinyúl fogékony. A vadon élő nyulak fogékonyságáról megbízható irodalmi adat nincs. A külföldi irodalmi adatok megegyeznek abban, hogy a vírus iránt kizárólag a 2 hónaposnál idősebb nyulak fogékonyak. Magunk kísérletes fertőzésekkel meggyőződtünk arról, hogy a vírusfertőzés már a 3 hetes korú szopósnyulakban is megered, ezekben azonban csak szubklinikai formában zajlik le. A 4 hetes korúakban - ha kis számban is - de már pusztulásos kimenetelű betegség is kialakul. Az ennél idősebb nyulakban pedig az 50-85 %-os elhullás is jellemző. A szopós és elválasztott nyulak tünetmentes átvészelését az elvéreztetett állatok szövettani vizsgálata, a túlélők szerológiai áthangolódása és a 2 hónapos korban végzett felülfertőzéssel szembeni védettségük is igazolta. A járvány menete gyakran eltér a más állatbetegségek esetén megszokottól. A vírus állatról áUatra, ragályfogó tárgyak és az ember útján terjed. Terjesztésében biológiai vektorok (legyek, szúnyogok) az eddigi ismereteink szerint nem vesznek részt. A vírus a beteg állatok bélsarával, vizeletével és egyéb váladékaival ürül a külvilág felé. Az átvészelt állatok vírusürítésének időtartamáról még nincs adat. A betegség kórfejlődése még részleteiben nem ismert. Annyi azonban bizonyos, hogy a fertőződés után viraemia alakul ki, ennek során a vírus eljut valamennyi szervbe. A legmagasabb titerben a máj, lép, a tüdő és vesék tartalmazzák a vírust. Elszaporodik a vérerek endothel sejtjeiben is, azok elfajulását és a vérérfal folytonosságának a megbomlását okozza [Chinese J. Vet. Med. 12, (9), 2, (1986)]. Ezzel is magyarázhatók a betegségre jellemző szervi elváltozások és vérzések. A lappangási idő rendkívül rövid, általában 18-48, kivételesen 72 óra. Az elhullás előtt rövid ideig tartó súlyos nehézlégzés, fulladásra utaló tünetek jelentkeznek és az állatok néhány percig tartó agónia után elpusztulnak. A kórbonctani elváltozások előterében a májkárosodás, a vérzéses diathesis és a fulladásos halál következményei állnak. A betegség átvészelése utáni 5-7 nappal kialakul az immunitás, ami felnőtt állatokban legalább 6 hónapig tart [Proc. 4th WRSA Congress, Budapest, 1988]. A betegség kórjelzésében jó eredménnyel alkalmaztuk a HA-HA-gátlási próbát. Segítségével 95 %-ot meghaladó biztonsággal lehet a betegséget megállapí5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
