203627. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus érintőegység és távközlési vonaláramkör

HU 203627B A találmány tárgya elektronikus érintkezőegy­ség és felhasználásával létrehozott távközlési vona­láramkor. A javasolt elektronikus érintkezőegység első és második kapcsokkal ellátott első és második kapcsolóáramkört valamint az első és második kap­csokhoz csatlakoztatott, vezérlő jelet fogadó har­madik kapoccsal kiképzett és a vezérlő jeltől függő­en kis vagy nagy impedanciájú kapcsolatot létreho­zó csatolóegységgel van kialakítva. A távközlési vo­naláramkor két vonali vezeték mindegyikében elle­nállásként kiképzett soros impedanciát és a soros impedancia mindkét oldalához csatlakoztatott egy­­egy, előfizetői vonaláramkor vezetékébe és kisegítő áramkörök, különösen ellenőrző áramkör és csen­gető áramkör vezetékébe csatlakoztatható elektro­nikus kapcsolóáramkört tartalmaz. A különösen távbeszélő berendezések létrehozá­sában felhasználható elektronikus érintkezőegysé­gek kialakítására a 896.388 lsz. BE szabadalom is­mertet elrendezést. Ez a viszonylag egyszerű elren­dezés vezérelt módon alkalmas olyan kondenzátor pozitív és negatív töltésre való feltöltésére, amely a töltés előjelétől függően két egymással ellenütem­ben kapcsolt DMOS-típusú térvezérlésű tranzisz­torból álló elektronikus érintkező nyitására vagy zá­rására alkalmas. A két egymáshoz képest inverz jel­legű tranzisztor nyelőelektródjai az elektronikus éritnkező két kimeneti kapcsát alkotják, míg forrá­selektródjaik a kondenzátor egyik sarkára, kapue­lektródjaik a kondenzátor másik sarkára vannak csatlakoztatva és lehetőség van arra is, hogy az egyesített kapcsok szórt kapacitása biztosítsa a kí­vánt kondenzátorhatást. íly módon a viszonylag nagy feszültségterheléssel szemben ellenálló tran­zisztorok alkalmazásával olyan elektronikus érint­­kezőegység alakítható ki, amely jól beilleszthető az érintkező sarkain megjelenő mindkét polaritással működő berendezésekbe. Amikor a vezérlő konden­zátor töltésének polaritása olyan, hogy az érintke­zőegység nem alkot kis ellenállású áramutat, vagyis a két tranzisztor lezárt állapotban van, a tranzisz­torállapotban jellemző módon megjelenő szórt dió­dák a forráselektród és a nyelőelektród között olyan elrendezést képeznek, hogy a tranzisztorok mellett egymással ellenütemben vannak kapcsolva és így nagy impedanciájú állapot alakulhat ki, bármilyen is legyen az érintkezőegységet befolyásoló áram­körben aktuálisan uralkodó feszültség polaritása, ezért ennek megfelelően a tranzisztorok az áram mindkét irányú átengedését lehetővé teszik, de csak az egyik polaritás mellett tudják a feszültséget el­nyomni. Ez a töltés előjele szerinti működtetés mi­att jöhet létre. Disszipált teljesítményt határoló teljesítmény­korlátozó elemmel ellátott, alapjaiban az említett belga szabadalomhoz hasonló felépítésű elektroni­kus érintkezőegység megismerhető egyebek között a WO/82/03733 szám alatt közzétett nemzetközi (PTC) bejelentésből is. Ebben a teljesítménykorlá­tozó elem kialakítása révén biztosítja hogy a műkö­désre jellemző áram-feszültség karakterisztika az origóból indulva meghatározott feszültségnél maxi­mális áramértéket ér el, a maximális feszültségérték eléréséig ezt az áramértéket tartja, majd nagy mere­dekséggel gyakorlatilag zérus áramra csökken le. A 1 karakterisztikának ennél a töréspontjánál a készü­lékben disszipált teljesítmény maximális (hiszen maximális áramhoz a maximális feszültség tartozik) és ez adott feltételek között, például integrált áram­körbe beépített készülék esetében elfogadhatatlan lefutást jelent. Az elektronikus készülékben disszipált teljesít­mény minimuma a készülék munkapontjában fi­gyelhető meg, vagyis abban a pontban, amelynél az áram-feszültség karakterisztika a terhelési görbét keresztezi. A készülékekben alkalmazott áramkö­rök működését jelentős mértékben befolyásolni ké­pesek azok a rendkívüli jelek, amelyek különböző forrásokból, mint fényfelvillanások, átütések kö­vetkezményeként vagy tápellátás zavarai miatt je­lennek meg az áramkörben. Az üyen jelek hozzá­adódnak az áramkör tápforrása által generált nor­mál jelekhez és ez a terhelési görbén kijelölt helyet megváltoztatja. A rendkívüli jelek nem kívánato­sak, de megjelenésük gyakorlatilag nem előzhető meg. A gondot az okozza, hogy miután a rendkívüli jelek általában nagy amplitúdójúak, ezért a terhelé­si görbén az üzemfeltételeknek megfelelő pont oly­annyira eltolódhat, hogy a munkapont az áram-fe­szültség karakterisztika felső végére kerül. Az üzemfeltételek miatt a munkapont itt már instabillá válik és a nagyobb feszültségek irányában mozgul el. Mivel az áram-feszültség karakterisztika a terhelési görbét követi, a munkapont ismertetett jellegű elto­lódását a készülékben a teljesítménydisszipáció mi­nimálisra való csökkenése kíséri. A nemkívánatos rendkívüli jelek megszűnésekor a készülék a terhe­lési görbének megfelelő eredeti helyzetébe tér visz­­sza és mivel az áram-feszültség karakterisztikának a terhelési görbét követő része az utóbbit nem ke­resztezi, a munkapont a nagyobb feszültségeknek megfelelő pontról visszatér kiindulási helyzetébe. A helyzet más lenne, ha az áram-feszültség karakte­risztika adott része és a terhelési görbe között ke­­resztezési pont lenne. Az ilyen pont ugyanis olyan munkapontot jelentene, amely eltér az előzőekben említettől és az elektronikus készülék normál üze­mét károsan befolyásolná. Érintkezőegységekkel működő, távközlési rend­szer részét képező vonaláramkor ismerhető meg például az IEEE Journal of Solid State Circuits 1983. júniusi számának 316-324. oldalán található cikkből, amelyből különösen a 317. oldalt kell ki­emelni. A cikk szerint két ellenállás, mint soros im­pedancia szolgál telefonelőfizetői vonal táplálására valamint az ellenállásokon eső feszültség mérésére. Ez utóbbi feszültségesés alkalmas a felügyeleti és vezérlési funkciók ellátására. Az ellenállások köz­pont felé eső oldaláról csengetőáram vezethető be megfelelő érintkezőkön keresztül és a csengetés művelete az ellenállásokon eső feszültség mérésével felügyelhető. Másrészt viszont az ellenállásoknak az előfizetői vonal felé eső oldalán lehetővé válik olyan adatátviteli vonalak kiépítése, amelyek révén az el­őfizetői vonal minden részében, tehát a központ és az előfizetői készülék felé ellenőrzések végezhetők. Ezekre megfelelő, nem elektronikus érintkezőegy­­ségek szolgálnak. Mindezidáig ezeket az érintkező­egységeket három jelfogó váltóérintkezőiként hoz­ták létre, ami automatikusan azzal a következ­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents