203596. lajstromszámú szabadalom • Földi helymeghatározó elrendezés és eljárás a helymeghatározásra és visszakeresésre

HU 203596B A találmány tárgya földi helymeghatározó elren­dezés és eljárás a helymeghatározásra és visszake­resésre. A történelem során különböző olyan rend­szereket és eljárásokat hoztak létre, illetőleg fej­lesztettek tovább, amelyek a földfelület pontjainak meghatározására, valamint a már kijelölt pont visszakeresésére szolgáltak akkor, ha a látható jel­zés már eltűnt. Országhatárok, birtok és megyeha­tárok kijelölése erre a legelemibb példa. A mai idők­ben megnőtt az igény arra, hogy adott pontok, léte­sítmények, sőt földalatti létesítmények helyzete igen pontosan regisztrálható legyen. A geodéziai felmérések alapján lehetőség van nö­vekvő pontosságú, részletes térképek kidolgozására, például tartományok vagy helységek igen részletek­­bemenő térképeinek a megalkotására. Sok helymeg­határozási feladat könnyen megoldható ezeknek a térképeknek a használatával. Mindenféle pont, léte­sítmény avagyföldalatti létesítmény feltérképezhe­tő és ismételten megtalálható fixpontok kimérésé­nek a segítségével, amelyeket egyrészt a térképeken kell pontosan feltüntetni, másrészt az adott helyen kell pontosan feltüntetni, másrészt az adott helyen kell pontosan telepíteni, és visszakereshető módon megjelölni. A jelzett fixpontokat olyan megfelelően védett környezetben kell telepíteni, amelyek változó hatá­soknak nicsnenek kitéve, ami térképezésnél problé­ma, továbbá úgy kell éket telepíteni, hogy az adott terület használatát ne befolyásolják. Általában a ge­odéziai fixpontokat nehéz betontömbökből alakít­ják ki, amelyekben kiemelkedő felső részén van a tényleges fixpont jelölve. Ezek a fixpontok a terület különböző részein vannak egymáshoz nem túl közel telepítve, mivel telepítésük nehézkes, drága és ne­héz ilyen telepítési helyet találni legalábbis ott, ahol szükséges. Ugyanígy léteznek különböző mérőmű­szerek és mérési eljárások, amelyeknek segítségével pontos felmérő munkával viszonylag nagy terület térképezhető fel egyetlen fixpont segítségével és az abból a fixpontból a tényleges északi irány meghatá­rozásával. Az ismert fixpontokat gyakran „trigonometriai állomásoknak” nevezik, ahol a méréseket olyan há­romszögek szögeinek meghatározásával végzik, amely háromszög csúcsait a mérés idejére mérő­csúccsal látják el, és így lényegében háromszögek sorozatát mérik fel az adott területen, amelyek egy­másba folytatódnak, a munkapont felé, amelyet ki kell mérni. A háromszöges mérés alapján meg lehet határozni a fixpont és a munkapontok közötti irányt és távolságot, ha az alapháromszög hossza ismert. Ez a mérési eljárás szögek igen pontos meghatáro­zásán alapul, és az erre a célra alkalmazható műsze­rek, a teodolidok, igen drágák, használatuk nagy szakértelmet kíván és nem utolsó sorban sok pontot kell telepíteni, ha a háromszögelési távolság hosszú. Kísérletek történtek olyan műszerek kiképzésé­re, amelyekkel igen nagy távolságot is pontosan be lehet mérni, így tudniilik kevesebb háromszögpont­ra lenne szükség, azonban azok a műszerek, ame­lyek az előírt pontosságúak, igen drágák. Egy másik kísérlet azon alapult, hogy a fixponto­kat közelebb telepítették egymáshoz, de ez a gya­1 korlatban még nem váltható be. APCT/DK82/0090 számú szabadalmi bejelentés olyan jelzőelemeket ismertet, amelyek könnyen, ol­csón előállítható, de hagyományos fixpontot jelöl­nek. Ez a szerkezet egy olcsó, egyszerű elektromág­neses jelzőelem, amely földalatti telepítések újra megtalálását teszi lehetővé megfelelő keresőelem segítségével, és a keresőelemmel a pontos helye megtalálható, ha egyébként körülbelül tudjuk, hogy hol helyezkedik el. A jelzőelem tehát akkor is meg­található, ha a jelzés nem látható, és nem ütközik a felületi munkákkal. Gyors, hozzávetőleges méréssel a legközelebbi fixpontból a helyzete topográfiai úton megállapítható, a pontos helyét azonban már a keresőelemmel kell meghatározni. Vagyis, ha ilyen jelzőelemeket telepítünk fixpontként az egyébként nehéz és dárga geodéziai fixpontok közé egyenlete­sen elosztva, az egyébként hosszú háromszögvonal, gyorsan meghatározható helyzetű járulékos fixpon­tokkal szakaszokra osztható a megfelelő munkate­­■* rület környezetében, és a visszamaradó mérés már egyszerűen elvégezhető. Az említett elektromágneses jelzőelem kismére­tű rúdalakú elem, amely a földbe tetszőleges helyen és mélységben telepíthető. Az ilyen jelzőelem egy állandó mágnest tartalmaz, amelyet már korábban is alkalmaztak földalatti létesítmények jelzésére, de földalatti létesítmények pontos helyzetmeghatáro­zásánál még nem. Ezeket a jelzőelemeket geodéziai fixpontként egyáltalában nem alkalmazták. Az al­kalmazott fixpontok minden esetben anyagilag megjelenő nehéz, nagy elemek és nem egy nem­anyagi pont a felületen. A fixpontnak a nem-anyagi jellegét az a jelzőe­lem határozza meg, amely a föld alatt van elhelyez­ve, és a helyzetének a meghatározása keresőelem­mel történik. A nem-anyagi fixpont semmivel sem kevésbé pontos, mint az anyagi fixpont. Termé­szetesen azt is biztosítani kell, hogy amikor a fix­pontot a keresőelemmel a föld felületén keressük, ami lényegében az a pont, ahol a földalatti jelzőelem metszi a földfelületet, hogy a kapott jel valóban az adott fixpontról származik, és nem valami közeli de más létesítményből vagy más permanens mágnestől. Az idézett szabadalomban leírt jelzőelem úgy van kialakítva, hogy ilyen probléma nem merülhet fel, mivel olyan rezgőkör van benne elhelyezve, amely csak adott speciális kereső frekvenciára ad válasz­jelet. A találmány célja, hogy a fenti vagy hasonló föl­dalatti jelzőelemekkel egy olyan jelzési és helymeg­határozási rendszert hozzon létre, amelynek az a különleges előnye van, hogy földalatti jelzőelemek­kel a hagyományos geodéziai rendszer trigonomet­riai állomásait továbbfejleszti, úgyhogy lényegesen több potenciálú és regisztrált fixpontot alkalmaz. Szükségesnek tartjuk felidézni, hogy a hagyomá­nyos geodéziai és felmérő jelző és helymeghatározó rendszerek alapvetően azon az ősrégi elven nyug­szanak, hogy egy felületpontot egyrészt meg kell je­lölni a térképen, amelyen több fixpont vagy fix be­mérőpont van ábrázolva, másrészt ugyanennek a fixpontnak megfelelő helyen a valóságban is telepí­teni kell egy fixpontot. A fixpontok elrendezésének a jelölése a valóságban természetesen használhatat­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents