203588. lajstromszámú szabadalom • Kihúzószerkezet hengerzárakhoz
1 HU 203 588 B 2 A találmány tárgya kihúzószerkezet hengerzárakhoz, pl. ajtózárakban alkalmazott hengerzárakhoz. Hengerzáras zárakhoz való kulcs elvesztése azzal a következménnyel jár, hogy a vonatkozó zár csak meglehetősen nagy idő- és költségráfordítással nyitható. Ajtók esetén ezen felül fennáll annak a veszélye, hogy az ajtó maga is a nyitás során megsérül, különösen abban az esetben, ha a hengerzárnak az ajtólapon kinyúló szabad vége kiegészítésképpen biztonsági védőburkolattal (vasalással) védve van, amely a szerszámmal való hozzáférést lehetetlenné teszi. A találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy olyan kihúzószerkezetet hozzunk létre, amely a zár reteszelő eleméhez való hozzáférést a hengerzár kihúzásával teszi lehetővé. A találmány szerint a feladatot azzal oldottuk meg, hogy olyan kihúzószerkezetet hoztunk létre, amely támasztó kereszttartóval van ellátva, amelyben a kihúzandó hengerzárba becsavarandó, hőzóelemet képező, önmetsző csavar befogadására alkalmas furat van kiképezve, továbbá a támasztó kereszttartó végének tartományában két átmenő emelőcsavar van elrendezve, amelyek az átmenő furattal párhuzamosan vannak irányítva. Akihúzószerkezet alkalmazása során a behelyezett önmetsző csavarral ellátott támasztó kereszttartót a kihúzandó hengerzár elé helyezzük, és az önmetsző csavart a kulcscsatornába becsavarjuk. Ezt követően a támasztó kereszttartó által tartott emelőcsavarokat szabad végükön az ajtó ellenében az ajtón való ütközésig előrecsavarjuk, majd felváltva és csupán kismértékű részleges elforgatásokkal tovább csavarjuk, amivel a támasztó kereszttartón keresztül a húzóelemként működő önmetsző csavar terhelése tengelyirányban fokozatosan addig növekszik, amíg a hengerzárban lévő rögzítések le nem törnek, végül a hengerzárat kihúzzuk. Annak ellenére, hogy két, egymástól függetlenül elcsavarandó emelőcsavart alkalmazunk, a szükséges tengelyirányú erő gyakorlatüag hajlítóigényevétel nélkül vihető át az önmetsző csavarra. A két emelőcsavar elrendezésének előnye, hogy a támasztó kereszttartónak az önmetsző csavar tengelyéhez képesti beállítása, ill. irányítása a zár, ill. a biztonsági védőburkolat mindenkori adottságaihoz igazítva végezhető, mivel a két emelőcsavar egymástól függetlenül előre csavarható. Előnytelen burkolatelrendezések esetén megfelelő illesztődarabok is alkalmazhatók alátétként. A találmány szerinti kihúzószerkezet oly módon is kialakítható, hogy az önmetsző csavar süllyesztett fejű csavarként van kialakítva, ahol az átmenő furat a csavarfej befogadására alkalmas kisüllyesztéssel van ellátva. A támasztó kereszttartó és az önmetsző csavar közötti erőbevezetés a kihúzószerkezet ezen kialakítása esetén olyan előnyös módon történik, hogy az önmetsző csavar leválását megakadályozzuk. Előnyös továbbá, ha a támasztó kereszttartónak a hengerzár felé irányítandó oldalán két bemélyedés van, amelyekben egy-egy támasztótalp van vezetve, amelyen egy-egy emelőcsavar elforgathatóan támaszkodik. Ilyen jellegű támasztótalp elrendezése azt az előnyt biztosítja, hogy az ajtóvasalásra vagy az ajtólapra ható nyomást olyan mértékben csökkenti, hogy a felületek megsérülését megakadályozza. Ezen felül lehetőség van arra, hogy a támasztótalp támasztófelületét olyan rátéttel lássuk el, amely rugalmasan deformálható anyagból van. Ezáltal megakadályozzuk, hogy a támasztó kereszttartónak a zárvasaláshoz, ill. az ajtólaphoz képesti kismértékű, ún. „ferdehúzása” esetén élnyomások fellépjenek, amelyek a felület megsérüléséhez vezetnének. Azáltal, hogy a támasztótalpak a támasztó kereszttartóban kiképzett bemélyedésekben vannak vezetve, az emelőcsavarok egyenlőtlen elcsavarása miatt kialakuló „ferdehúzás"-t minimális mértékre korlátozzuk. Ezáltal biztosítjuk, hogy az önmetsző csavarra gyakorolt hajlító igénybevétel mértéke egy megengedett szintet nem lép túl. A találmányt az alábbiakban kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással az alábbiakban részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az 1. ábra a találmány szerint kialakított kihúzószerkezet oldalnézetét, részben metszetben, a 2. ábra pedig az 1. ábra szerinti kihúzószerkezet alulnézetét mutatja. Az 1. ábrán bemutatott kihúzószerkezet támasztó 1 kereszttartót tartalmaz, amely két 2 emelőcsavarral van ellátva, ahol a 2 emelőcsavarok a támasztó 1 kereszttartó végének tartományában kiképzett, menetes 3 furatokban vannak megfogva. A támasztó 1 kereszttartó továbbá a 4 átmenő furattal van ellátva, amely 4 átmenő furat kisüllyesztéssel van ellátva, és süllyesztett fejű csavarként kialakított, önmetsző 5 csavar befogadására alkalmasan van kiképezve. A kihúzószerkezet alkalmazása során az önmetsző 5 csavart a 4 átmenő furaton vezetjük át és csavarhúzó segítségével a kihúzandó hengerzár kulcscsatomájába csavarjuk be. A 2 emelőcsavarok akkor az ábrán látható kiindulási helyzetbe vannak visszacsavarva. A támasztó 1 kereszttartónak a kihúzandó hengerzár felé mutató oldalán horony alakú 6 bemélyedések vannak kialakítva, amelyekben egy-egy léc alakú 7 támasztótalp van vezetve. A 7 támasztótalpak egy-egy vállas (lépcsős) 8 furattal varrnak ellátva, amely belső hatlapú 9 csavar befogadására alkalmasan van kiképezve, ahol a 7 támasztótalp a belső hatlapú 9 csavaron keresztül a 2 emelőcsavarral van elforgathatóan öszszekapcsolva. A 7 támasztótalpaknak a kihúzandó hengerzár felé mutató felülete rugalmasan deformálható anyagból - - pl. megfelelő Shore-keménységű gumiból — készített 10 rátéttel van ellátva. A kihúzószerkezet alkalmazása során a húzóelemként szolgáló, önmetsző 5 csavarnak a kihúzandó hengerzár kulcscsatornájában való becsavarása után mindkét 7 támasztótalpat a hozzátársított 2 emelőcsavaron keresztül az ajtólapon, ill. a zárvasaláson való felütközéséig kézzel előre csavarjuk. A támasztó 1 ke5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
