203583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakteriális fertőzések ellen védő emberi monoklonális antitest-készítmények és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 203583B lagos antitesteket tartalmaz (lásd pl.: Kaijser B. és Ahlstedt S.: „Protective Capacity of Antibodies Against Escherichia coli O and K Antigens” (Antitestek védelmi képessége Escherichia coli O és K antigének ellen). Infect. Immun. 17, 286-292 /1977/; Morrison D. C. és Ryan J. L.: „Bacterial Endotoxins and Host Immune Response” (Bakteriális endotoxino és a gazdaszervezet immunválasza), Adv, Immunol. 28,293-450/1979/).Ennek ellenére számos közlemény sugall olyan elképzeléseket, hogy lehet találni immunterápiás megközelítéseket gram-pozitív bakteriális betegségek kezelésére. A fertőző organizmusok ellen fajlagos és védő hatású antitesteket tartalmazó immunglobulinokban feldúsított, frakcionált humán plazma valamelyest hatékony a P. Aeruginosa fertőzések ellen (Collins M. S. és Robey R. E. „Protective Activity of an Intravenous Immune Globulin (Human) Enriched in Antibody Against Lipopolysaccharide Antigens of Pseudomonas aeruginosa” (Pseudomonas aeruginosa lipopoliszacharid antigénjei elleni antitestekben feldúsított intravénás (humán) immunglobulin védő aktivitása). Amer. J. Med. 3,168-174 /1984/). Kereskedelmi forgalomban azonban ilyen termék még nem áll rendelkezésre bizonyos ezzel együtt járó korlátozások miatt, ez a tény megakadályozza ennek a terméknek a széles körű alkalmazását az életet fenyegető bakteriális betegségek kezelésében. Az immunglobulin kompozíciókkal együtt járó egyik üyen korlátozás az, hogy ezeket a plazmaminták nagy gyűjteményéből nyerik ki, amely minták a szóbanforgó antitestek bizonyos, de nem nagy számának jelenléte alapján vannaik előre kiszelektálva. Tipikusan ezek a gyűjtemények ezer olyan donor mintáit tartalmazzák, akiknek kicsiny is lehet a titerük bizonyos patogén baktériumokra. így legjobb esetben is csak mérsékelt növekedés van a kívánt antitestek így létrejött titerében. Egy másik üyen korlátozás az, hogy maga az előre kiszelektálási folyamat is a donor-populáció nagyon drága, folyamatos átvizsgálását igényli, hogy a termék egységessége biztosított legyen. Jelentős erőfeszítések ellenére is a termékek egyes tételei változóak lehetnek az egyes gyártási sorozatok és földrajzi területek között. Egy további üyen korlátozás, amely ezekkel az immunglobulin kompozíciókkal összefüggésben van az, hogy alkalmazása nagy mennyiségű extra fehérje-jeüegű anyag (pl. vírusok) egyidejű beadását eredményezi, amely azzal a lehetőséggel járhat, hogy kedvezőtlen biológiai hatások lépnek fel. A kívánt antibiotikum kis titerének és a nagy extra anyag tartalomnak a kombinációja gyakran korlátozza —az optimális alatti szinten—a betegnek beadható fajlagos és így előnyös immunglobulinok szintjét. 1975-ben Kohler és Müstein beszámoltak arról, hogy bizonyos egér sejtvonalakat fúzionálni lehet egér lépsejtekkel, üyen módon hibridómákat alkotva meg, amelyek tiszta „monoklonális” antitesteket képesek kiválasztani (Kohler G. és Milstein C. „Continuous Cultures of Fused Cells Secreting Antibody of Predefined Specificaty” (Előre meghatározott fajlagosságú antitestet kiválasztó fúzionált 3 sejtek folyamatos tenyészetei/, Nature, 256, 495- 497 /1975/). Ennek a technológiának a megjelenésével fennáü az a lehetőség, hogy egér-antitesteket áüítsunk elő bármiféle szóban forgó, antigénen levő determináns vagy determinánsok eüen. Ezt a technológiát alkalmazva egér monoklonális antitesteket származtattak a Neisseria meningitidis B csoportból való poliszachariddal immunizált egerekből (Cross, fentebb idézett munka, Söderström, fentebb idézett munka, és Cross A. S. és munkatársai: „The Importance of the KI Capsule in Invasive Infections Caused by Escherichia coli” (AKI kapszula fontossága az Escherichia coli által okozott kórokozó fertőzésekben), JJnf. Dis. 149, 184-193 /1984/). Ezen kívül a monoklonális antitestek védő hatásúak voltak E. coli KI és a B típusú Meningococcus organizmusok halálos kihívása ellen (Cross, korábban idézett munka, és Sunderström, korábban idézett munka). Egy másik példában B csoportbeli, Hl. típusú Streptococcusra fajlagos egér monoklonális antitestekről írták le, hogy védő hatásúak egér kísérleti fertőzési modellben (Egan M. L. és munkatársai „Protection of Mice from Experimental Infection with Type HI Group B Streptococcus Using Monoclonal Antibodies” (Egerek védelme B csoportbeli, HI. típusú Streptococcusokkal védett kísérleti fertőzéstől, monoklonális antitesteket alkalmazva), J.Exp. Med. 1,1006-1011 /1983/). "gy egér monoklonális antitest hasznos lehet egerek kezelésében, de jelentős hátrányokkal bír az emberekben való felhasználásban. A humán immunrendszer képes bármüyen egér monoklonális antitestet idegen fehérjeként felismerni. Ez az antitest meggyorsított kiürítését eredményezheti, és így farmakológiai hatásának gyors megszűnését (Levy R. és Müler R. A.: „Tumor Therapy with Monoclonal Antibodies” /Tumor-terápia monoklonális antitestekkel/, Fed. Proc. 42,2650-2656 /1983/). Súlyosabb esetben elképzelhető, hogy ez vezethet sokkhoz, vagy akár halálhoz is a „szérum betegség”-gel analóg allergiás reakciókból eredően. Klinikai tapasztalatok mutatták, hogy az anti-egér immunglobulin-válaszok korlátozták ezeknek az antitesteknek az alkalmazhatóságát azoknak a betegeknek mintegy felében, akik egér monoklonális antitesteket kaptak különböző tumorok kezeléséhez (Sears H. F. és munkatársai: „Phase I. Clinical Trial of Monoclonal Antibody in Treatment of Gastrointestinal Tumor” /Monoklonális antitestek első fázisú klinikai kísérletei gyomor-bél tumorok kezelésében), Lancet, 1,762-764 /1982/; és Müler R. A. és munkatársai: „Monoclonal Antibody Therapeutic Trials in Seves Patients with T-CeU Lymphoma” /Monoklonális antitest gyógyászati kísérletek hét, T-sejt limfómában szenvedő betegben/, Blood, 62, 988-995/1983/). Következésképpen szükség van olyan humán monoklonális antitestekre, amelyek védő hatásúak gram-negatív és gram-pozitív betegségokozó baktériális betegségek eüen. A gram-pozitív és gram-negatív betegségokozó baktériumok eltérő antigenicitása erősen sugaüja, hogy szerotípusra fajlagos humán monoklonális antitesteket előállítani sok fontos bakteriális patogén mindegyikére nem lenne praktikus. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
