203473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil állatgyógyászati készítmény előállítására
1 HU 203 473 B 2 Az 1. és 2. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a vizsgált tejminták alsó 1/10 részében a 2. és a 3. minta (tehát a nem folyadékkristályos szerkezetű szuszpenziók) esetében a hatóanyagok feldúsultak. Már két órai állás után a kívánatos 248 mg/1 hatóanyag-koncentráció helyett 260, ill. 268 mg/1 koncentrációt mértünk. A hatóanyag-koncentráció növekedése a lebegőképesség csökkenését, illetve csökkent voltát jelzi. A tőgyinfúziók esetében alapvető követelmény, hogy hatékony kemoterápiás szereket tartalmazzon a tőgyet megtámadó kórokozók ellen, ugyanakkor egyenletes hatóanyag-eloszlást eredményezzen a tőgyben (Horváth György: Tőgyegészségtan. Állatorvostudományi Egyetem jegyzet.). Az egyenletes eloszlás több okból is előfeltétele a hatékonyságnak. Először azért, mert a hatóanyagnak a tőgymedencéből fel kell jutnia a tejvezetéken keresztül a tőgy parchimás részeibe, mégpedig a szükséges terápiái koncentrációban. Ha a készítmény ülepszik vagy nem egyenletes az eloszlása akkor a hatóanyag a tőgymedencében, illetve bimbócsatornában marad vagy ott koncentrálódva hamarosan kiürül anélkül, hogy hatását kifejtette volna. A találmány szerinti összetételű tőgyinfúzió szemben a két nem folyadékkristályos szerkezetű készítménnyel egyenletesen oszlik meg a tejben, ezzel nemcsak az egyenletes terápiái koncentrációt, de a szükséges elváltozott területek elérését is biztosítja. A találmány szerinti készítményekkel az alábbi hatástani vizsgálatokat végeztük: Üzemi körülmények között végzett, jól kontrollált összehasonlító vizsgálattal kívántuk tisztázni, hogy a CDS-készítmény hatékony-e klinikai tőgygyulladások ellen. A CDS hatékonyságát összevetettük a forgalomban lévő, azonos hatóanyag-tartalmú Kefa-Mastin veteriner (Orion, Finnország) készítménnyel, mely polarizációs mikroszkóppal vizsgálva nem mutatott folyadékkristályos szerkezetet. Egy tehenészetben a kísérlet kiterjedt a heveny tőgygyulladás valamelyik típusának klinikai tüneteit mutató, valamennyi újonnan diagnosztizált esetre. A mintavétel után került sor a gyógykezelésre: az érintett tőgynegyed(ek) gondos kifejése után a CDS- szuszpenziót intramammálisan (intracystemalisan) alkalmaztuk. Alkalmanként egy műanyag fecskendő tartalmát injektáltuk. Ha a tőgynegyed klinikai állapota azt szükségessé tette, a kezelést hasonló módon több napon keresztül naponként megismételtük. A gyógykezelés előtt, illetve a kontrollvizsgálat alkalmával az aszeptikus körülmények között gyűjtött tejmintákból azok ősszcsíraszámának meghatározása mellett meghatároztuk a kitenyésztett baktériumokat és elvégeztük azok antibiotikum-érzékenységének a vizsgálatát. Az állatok kísérletbe vonásakor, a gyógykezelés megkezdése előtt, az észlelt klinikai tünetek jellege alapján a heveny tőgyelváltozásokat két fő csoportba (hurutos, illetve parenchymás mastitis) soroltuk, amelyeken belül a tünetek súlyossága alapján több alcsoportot különböztettünk meg. Az osztályozást a CSEH (1973), HORVÁTH (1983) és PYÖRALA (1988) által megadott szempontok alapján, - azokat kísérleti körülményeinkhez adaptálva - végeztük. A klinikai állapotnak a gyógykezelés eredményeként bekövetkező változását naponként vizsgáltuk. A végső megítélés az utolsó kezelés utáni 10-22. napon végzett kontrollvizsgálat (klinikai, Mastitest, illetve mikrobiológiai vizsgálat) alapján történt. A HORVÁTH (1982, 1983) által megadott szempontokra is tekintettel, gyógyultnak ítéltük a tőgynegyedet, ha klinikai tüneteket, illetve gyulladásra utaló mennyiségi és minőségi tejelváltozásokat nem találtunk, továbbá a mirigyszekretum Mastitest vizsgálata, valamint a mikrobiológiai vizsgálat negatív eredménnyel zárult. Javultnak ítéltük az esetet, ha kisfokú kötőszövetes induratio visszamaradásával, és a tejszekréció kisebb fokú maradandó csökkenésével következett be a gyógyulás. Ha a kontrollvizsgálat alkalmával Mastitest pozitivitást észleltünk, a folyamat szubklinikaivá mérséklődéséről, ha pedig a mikrobiológiai kontrollvizsgálat zárult pozitív eredménnyel, a tőgynegyed néma fertőzöttségéről beszélünk. Néhány esetben megfigyeltük a tőgynegyed teljes és végleges elapadását is. A vizsgálatok 43 állat összesen 62 frissen megbetegedett tőgynegyedére terjedtek ki. Ebből 31 tehén 39 tőgynegyedének elváltozása hurutos, 12 állat 23 tőgynegyedének megbetegedése pedig parenchymás jellegű mastitisnek bizonyult. A kísérleti állatok csoportba sorolását a 3. táblázat tartalmazza. A kísérleti állatok mintegy kétharmada került bakteriológiai vizsgálatra. A gyógykezelés előtt a mikrobiológiai módszerekkel is vizsgált hurutos tőgygyulladásos tőgynegyedeknek több, mint az egyhaimada bizonyult bakteriológiailag negatívnak. A galactephoromastitis különböző súlyosságú eseteiben izolált baktériumok mindegyike Gram szerint pozitívan festődő kórokozó (Str. vagy Staph.) volt. A különböző súlyosságú galactophoromastitisekben megbetegedett, 31 állathoz tartozó 39 tőgynegyed mindegyike gyógyult (72%), vagy legalábbis tünetmentessé lett (26%). A betegcsoportokból egyetlen tőgynegyed apadt el (Kefa-mastinos csoport). A teljes gyógyuláshoz általában 2 vagy 3 kezelés elegendő volt (4. táblázat) Mastitis parenchymatosa acuta esetén a várakozásnak megfelelően, kedvezőtlenebbül alakult a gyógykezelés eredményessége: A 12 állat megbetegedett 23 tőgynegyedéből összesen 14 negyed gyógyult, 1-1 pedig javult, illetve néma fertőzéssé vagy szubklinikai esetté mérséklődött. Az összehasonlításból (4. táblázat) az is megállapítható, hogy a CDS-kezelés nagyobb mértékű gyógyulást eredményezett mind a hurutos, mind a paranchimás tőgygyulladások esetében. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
