203471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 6-acetil-7-[5-/4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi/-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-2-karbonsavat vagy kis szénatomszámú alkil-észtereit, vagy sóit tartalmazó, gyulladásos bélbetegségek és a bélnyálkahártya leukotriének által k
1 HU 203 471 B 2 lyek például ízesítőanyagokat, színezőanyagokat, sűrítőanyagokat és más szokásos komponenseket tartalmazhatnak. A találmányunk szerinti készítmények előnyösen lassú hatóanyagleadást biztosítanak, azaz az (I) általános képletű vegyület specifikusan az alsó belekben válik szabaddá. Az (I) általános képletű vegyületet továbbá alternatív módon parenterálisan vagy rektálisan is adagolhatjuk. Ezeket a készítményeket a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszereivel, szokásos adalékanyagok felhasználásával állíthatjuk elő. Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban orálisan, rektálisan vagy parenterálisan adagolható készítmények előállítását is bemutatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek dózisa és az adagolás gyakorisága a kezelendő állapot súlyosságától, a beteg korától, a hatóanyag hatás-erősségétől, a hatás időtartamától és a koncentrációtól függ. A találmányunk szerinti készítményeket általában kb. 500-4000 mg hatóanyag/nap - előnyösen kb. 150- 500 mg hatóanyag/nap - dózisban adagolhatjuk, éspedig egyetlen adagban vagy a nap folyamán több részletben elosztva. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik értékes gyulladásgátló hatását melegvérű állatokon, standard farmakológiai módszerek segítségével igazoljuk. Néhány tesztmódszert az alábbiakban ismertetünk. A. Patkány vastagbél-nyálkahártya, in vitro A patkány vastagbél-nyálkahártya bioassay rendszer az állat szövetein abszorpció vagy kiválasztás következtében lejátszódó sótranszport változásainak mérésén alapul; Ussing és tsai: Acta Physiol. Scand. 23: 110-127 (1951) standard rövid-áramkörös módszerét alkalmazzuk. A gyomor-bél rendszer fertőzéseinek a hasmenés a leggyakoribb tünete és ez a gyulladásos bélbetegségek valamennyi típusánál jelentkezik. [Lásd: Pantera és mtársai: Ital. J. Gastroenterol. 13: 24-27 (1981) ; Sales, és mtársai: Arch. Int. Med. 143: 294-299 (1983); Hodgson, Br. J. Clin. Pharmac. 14: 159-270 (1982) ]. A hasmenés a bélben fellépő sófelszívódás csökkenéséből vagy a sókiválasztás növekedéséből keletkezik és in vitro Ussing és tsai fent említett módszerével kvantitatíve meghatározható. A vastagbél 1 cm-es darabkáját 200-250 g súlyú állatokból eltávolítjuk, in vitro körülmények között leukotriének vagy bradikinin (ezek a sókiválasztást kiváltó anyagok) hatásának tesszük ki és mérjük a 6-acetil-7-[5-(4- acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2-karbonsav jelen- és távollétében kialakult nettő sótranszportot. Szövetdarabkákat Ussing-kamrában párosával elhelyezünk és az áramkört automatikus feszültségű kapcsokkal rövidre zárjuk. (University of Iowa Bioengineering Department). Az egyensúly 15 perc alatt beáll, majd a készítmény állandó állapotba jut. A százalékos gátlást oly módon számítjuk ki, hogy a bradikinin (vagy leukotriének) hatásának kitett szövetpárok reagálását összehasonlítjuk a bradikinin (vagy leukotriének) és megadott koncentrációjú inhibitor együttes hatásának kitett szövetpárok megfelelő értékével. Ebben a rendszerben bradikinint használunk, minthogy ismeretes, hogy a bradikinin a foszfolipáz A2-t serkenti és ez a leukotriének termeléséhez vezet. Ismeretes továbbá, hogy a leukotriének in vitro körülmények között bélszövetben a sókiválasztást indukálják [Lásd: Musch és mtársai: J. Clin. Invest. 71: 1073- 1083 (1983): Hojvat és mtársai, J. Pharmacol. Exp. Then, 226: 749-755 (1983); Cuthbert és mtársai: Br. J. Pharmac. 82: 597-607 (1984); Musch és mtársai: Science 217: 1255-1256 (1982). A bradikininnek a leukotriének termelésére kifejtett aktivitását a leukotriének bioszintézisének inhibitorai visszaszorítják; (lásd: Cuthbert és mtársai: Br. J. Pharmac. 75: 587-598 (1982)]; Musch és mtársai: J. Clin. Invest., supra; Hojvat és mtársai: J. Pharmacol Exp. Then supra.) A teszteredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze és az 1. ábrán tüntetjük fel. Mérjük a racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2-karbonsavnak (teszt-inhibitor) leukotriének (1. táblázat) és bradikinin (1. ábra) kiválasztó aktivitására kifejtett hatását. 1. táblázat Az inhibitor hatása leukotriének által előidézett elektrolit-kiválasztásra, patkány vastagbélen (in vitro) Inhibitor %-os gátlás leukotriének* ellen koncentráció, LTB4 mikromól (mM) LTC4 ltd4 lte4 1 44,4±13,1 9,5±19,2 30,8±15,4 29,8±15,0 10 69,6±11,9 57,1±19,7 62,4±10,0 44,2±9,8 LT-leukotrién * minden gátlási %éiték 6-6 állaton kapott eredményen alapul. B. Antibiotikumok által előidézett Colitis a hörcsögön, in vivo 80-120 g tömegű hím Szíriái hörcsögök (LÚG) egyetlen dózisban 175 mg/kg clindamicin-foszfátot vagy clindamicin-hidrokloridot kapnak, colitis előidézése céljából. Az antibiotikum befecskendezése után 2 órával az állatoknak a tesztvegyületet orálisan vagy intraperitoneálisan beadjuk és a kezelést további 4 napon át, naponta kétszer folytatjuk. Az orális adagoláshoz az antibiotikumot vízben szuszpendáljuk vagy dimetil-szulfoxidban oldjuk és az állatoknak gyomorszondán át orális inkubáló tű alkalmazásával adjuk be. A kezelés eredményét a „véletlen arány” segítségével mérjük; ez a tesztvegyületet tartalmazó hordozóval kezelt állatok mortalitásának a tesztvegyületet nem tartalmazó hordozóval kezelt állatok mortalitásához viszo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ! I 60 4
