203471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 6-acetil-7-[5-/4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi/-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-2-karbonsavat vagy kis szénatomszámú alkil-észtereit, vagy sóit tartalmazó, gyulladásos bélbetegségek és a bélnyálkahártya leukotriének által k

1 HU 203 471 B 2 lyek például ízesítőanyagokat, színezőanyagokat, sű­rítőanyagokat és más szokásos komponenseket tartal­mazhatnak. A találmányunk szerinti készítmények elő­nyösen lassú hatóanyagleadást biztosítanak, azaz az (I) általános képletű vegyület specifikusan az alsó belek­ben válik szabaddá. Az (I) általános képletű vegyületet továbbá alterna­tív módon parenterálisan vagy rektálisan is adagolhat­juk. Ezeket a készítményeket a gyógyszergyártás ön­magukban ismert módszereivel, szokásos adalékanya­gok felhasználásával állíthatjuk elő. Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban orálisan, rektálisan vagy parenterálisan adagolható készítmények előállítását is bemutatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek dózisa és az adagolás gyakorisága a kezelendő állapot súlyosságá­tól, a beteg korától, a hatóanyag hatás-erősségétől, a hatás időtartamától és a koncentrációtól függ. A találmányunk szerinti készítményeket általában kb. 500-4000 mg hatóanyag/nap - előnyösen kb. 150- 500 mg hatóanyag/nap - dózisban adagolhatjuk, éspe­dig egyetlen adagban vagy a nap folyamán több rész­letben elosztva. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik értékes gyulladásgátló hatását melegvérű állatokon, standard farmakológiai módszerek segítségével igazoljuk. Né­hány tesztmódszert az alábbiakban ismertetünk. A. Patkány vastagbél-nyálkahártya, in vitro A patkány vastagbél-nyálkahártya bioassay rendszer az állat szövetein abszorpció vagy kiválasztás követ­keztében lejátszódó sótranszport változásainak méré­sén alapul; Ussing és tsai: Acta Physiol. Scand. 23: 110-127 (1951) standard rövid-áramkörös módszerét alkalmazzuk. A gyomor-bél rendszer fertőzéseinek a hasmenés a leggyakoribb tünete és ez a gyulladásos bélbetegségek valamennyi típusánál jelentkezik. [Lásd: Pantera és mtársai: Ital. J. Gastroenterol. 13: 24-27 (1981) ; Sales, és mtársai: Arch. Int. Med. 143: 294-299 (1983); Hodgson, Br. J. Clin. Pharmac. 14: 159-270 (1982) ]. A hasmenés a bélben fellépő sófelszívódás csökkenéséből vagy a sókiválasztás növekedéséből ke­letkezik és in vitro Ussing és tsai fent említett módsze­rével kvantitatíve meghatározható. A vastagbél 1 cm-es darabkáját 200-250 g súlyú állatokból eltávolítjuk, in vitro körülmények között leukotriének vagy bradikinin (ezek a sókiválasztást kiváltó anyagok) hatásának tesszük ki és mérjük a 6-acetil-7-[5-(4- acetil-3-hidro­­xi-2-propil-fenoxi)-pentiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzo­­pirán-2-karbonsav jelen- és távollétében kialakult nettő sótranszportot. Szövetdarabkákat Ussing-kamrában pá­rosával elhelyezünk és az áramkört automatikus fe­szültségű kapcsokkal rövidre zárjuk. (University of Io­wa Bioengineering Department). Az egyensúly 15 perc alatt beáll, majd a készítmény állandó állapotba jut. A százalékos gátlást oly módon számítjuk ki, hogy a bradikinin (vagy leukotriének) hatásának kitett szövet­párok reagálását összehasonlítjuk a bradikinin (vagy leukotriének) és megadott koncentrációjú inhibitor együttes hatásának kitett szövetpárok megfelelő érté­kével. Ebben a rendszerben bradikinint használunk, mint­hogy ismeretes, hogy a bradikinin a foszfolipáz A2-t serkenti és ez a leukotriének termeléséhez vezet. Isme­retes továbbá, hogy a leukotriének in vitro körülmé­nyek között bélszövetben a sókiválasztást indukálják [Lásd: Musch és mtársai: J. Clin. Invest. 71: 1073- 1083 (1983): Hojvat és mtársai, J. Pharmacol. Exp. Then, 226: 749-755 (1983); Cuthbert és mtársai: Br. J. Pharmac. 82: 597-607 (1984); Musch és mtársai: Sci­ence 217: 1255-1256 (1982). A bradikininnek a leukot­riének termelésére kifejtett aktivitását a leukotriének bioszintézisének inhibitorai visszaszorítják; (lásd: Cuthbert és mtársai: Br. J. Pharmac. 75: 587-598 (1982)]; Musch és mtársai: J. Clin. Invest., supra; Hoj­vat és mtársai: J. Pharmacol Exp. Then supra.) A teszteredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze és az 1. ábrán tüntetjük fel. Mérjük a racém 6-acetil-7-[5-(4-acetil-3-hidroxi-2-propil-fenoxi)-pen­­tiloxi]-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-2-karbonsavnak (teszt-inhibitor) leukotriének (1. táblázat) és bradikinin (1. ábra) kiválasztó aktivitására kifejtett hatását. 1. táblázat Az inhibitor hatása leukotriének által előidézett elektrolit-kiválasztásra, patkány vastagbélen (in vitro) Inhibitor %-os gátlás leukotriének* ellen koncent­ráció, LTB4 mikro­mól (mM) LTC4 ltd4 lte4 1 44,4±13,1 9,5±19,2 30,8±15,4 29,8±15,0 10 69,6±11,9 57,1±19,7 62,4±10,0 44,2±9,8 LT-leukotrién * minden gátlási %éiték 6-6 állaton kapott eredmé­nyen alapul. B. Antibiotikumok által előidézett Colitis a hörcsö­gön, in vivo 80-120 g tömegű hím Szíriái hörcsögök (LÚG) egyetlen dózisban 175 mg/kg clindamicin-foszfátot vagy clindamicin-hidrokloridot kapnak, colitis előidé­zése céljából. Az antibiotikum befecskendezése után 2 órával az állatoknak a tesztvegyületet orálisan vagy intraperitoneálisan beadjuk és a kezelést további 4 na­pon át, naponta kétszer folytatjuk. Az orális adagolás­hoz az antibiotikumot vízben szuszpendáljuk vagy di­­metil-szulfoxidban oldjuk és az állatoknak gyomor­­szondán át orális inkubáló tű alkalmazásával adjuk be. A kezelés eredményét a „véletlen arány” segítségével mérjük; ez a tesztvegyületet tartalmazó hordozóval ke­zelt állatok mortalitásának a tesztvegyületet nem tartal­mazó hordozóval kezelt állatok mortalitásához viszo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ! I 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents